TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? A nagyváros sivatag. Levegője poros, száraz, tele rossz gázokkal. A tömeg nyomasztó. Aki gyalog jár, ügyeit intézi, vagy vásárol, hamarosan azt veszi észre, hogy kiszáradt a torka és ég a szája. Valamiért azonban mégsem elsősorban víz után áhítozik. A csokival, krémesekkel megrakott kirakatok vonzzák magukhoz. Vajas krémes … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom A repülőtéri sétákban az a legjobb, hogy ahányszor végigsétálunk a kifutópálya mentén, és ahányszor hazafelé fordulunk, mindig más és más élményt kapunk. Azért írom, hogy kapunk, mert elvenni, elvárni, kikövetelni hiába is próbálnánk. Az egyetlen, ami lehetséges: nyitottnak lenni a pillanatra, a jelen lenni az „itt és most”-ban, meglátni és … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? Napok óta járja a kertet Saci az öt csibéjével, s nekem napokba kerül meglátni, ami első perctől ott van a szemem előtt. Úgy kezdődött, hogy Saci második kotlásának huszadik napján elzarándokoltunk a terményboltba, és vettünk egy zsák darát a születendő kiscsibéknek. Mondták, legyen inkább csibetáp, attól hamarabb … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból Azt hiszem, mindenképpen magyaros az, amit paprikával megszórt dinsztelt hagymára szórunk aztán jó tűznél főzni kezdünk. Ha hús, akkor pörkölt, ha tészta, akkor slambuc, ha zöldség, akkor lecsó, ha hal… Azt hiszem, az lehet a titka, hogy a hagyma illóolaja, a zsiradék és a paprika olyan emulziót képez, … [Read more…]
HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött Mitől van az, hogy a jó napokon a nap is fényesebben süt, amikor pedig zűrbe kerülnünk, az garantáltan bajjal jár? Miért van, hogy optimista hangulatban tisztában vagyunk a magunk értékeivel, de ha valami rossz ér miket, akkor még az sem sikerül, amit máskor … [Read more…]
Legutóbbi hozzászólások