Líra az alagsorban

NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Tizennégy éves koromban volt a kezemben először furulya. Abban az órában és azon a helyen tizenöt másik lány is fogta a saját furulyáját. Azért voltunk „csak” tizenhatan, mert az osztály másik tizenhét tagja odaát a rajzteremben éppen a tussal ismerkedett. Az ének-terem falszomszédságában így is kunkorira röhögték magukat a…

Tovább olvasom →

Drága jó Baktay-torta

NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Ez a torta évek óta kiemelt szerepet tölt be az édes-derűs pillanatainkban. Születésnapokon és bármely más alkalommal, amikor kívánság-finomság készül, a gyerekek egyöntetűen ilyen tortát kérnek. A recept az Eszterházy-tortából nőtte ki magát. No nem a bárhol kapható dió alapú mű-Eszterházyra gondolok, hanem a csurig mandulás igazira, aminek a…

Tovább olvasom →

Reggeli örömködés

STYLING – göncök, amikben bátorkodom Bátor sok nyikorgás, sivalkodás, nyavalygás és ugatás után végül a teraszon töltötte az éjszakát. Na jó, volt némi huzakodás. Úgy tizenegyig kint ültem vele a teraszon, ott olvasgattam a hálószoba helyett. De akkor a „ki ki tanít?” kérdést alaposan végiggondolva végül azt a választ találtam megfelelőnek, hogy „mi tanítjuk őt”.…

Tovább olvasom →

Hinta-palinta – Nincs több hiszti!

HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött A vércukor-hintáról gondolkoztunk és ott tartottunk, hogyan lehet elejét venni a kétségbeesett édességvágynak? De elejét kell-e venni egyáltalán , ha egyszer az „édesgetés” olyan jó kis állapotot teremt testi-lelki szinten egyaránt? A vércukor-hinta kicselezésére a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, ha a mélypont elérése…

Tovább olvasom →

Szerencse?

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is) Nálunk a vasárnap a viráglocsolásé, a növények gondozásáé és a kapcsolatápolásáé. Vasárnap külön figyelmet szentelünk azoknak a dolgoknak, melyek egész héten megszépítik a napjainkat. Hogy ennek mi köze egy fátylas nőalakhoz, aki bőségszaruból pénzt hint és vörös rózsákat szór? Mindjárt meglátod!A magyar panaszkodós nemzet. Gyakran akkor is siránkoznak emberek,…

Tovább olvasom →

Hinta-palinta – Már megint hiszti?

HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött A testi állapotok és az érzelmek összefüggéséről kicsit gondolkoztunk már. Ideje másik szemszögből is megnézni a dolgot, mert minél pontosabb képünk van, annál nagyobb eséllyel alakítjuk kedvünk szerint a kedvünket. Néha az élményt követi a testi reakció – ilyen például az, amikor megpillantjuk…

Tovább olvasom →

Elégedett derű

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is) Egy már ideje gondolkozom, hogyan tudok a családról építő és személyes élményt adni. Olyat, ami többet mond annál, mint hogy a család az a folyton változó létforma, melyhez a stabilitást kapcsoljuk gondolatban. Lehetne persze mélázni ezen is, csak hát ez a rovat – elméleti megalapozás helyett – azt vállalta…

Tovább olvasom →

Jó kedvek, rossz napok?

HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött Mitől van az, hogy a jó napokon a nap is fényesebben süt, amikor pedig zűrbe kerülnünk, az garantáltan bajjal jár? Miért van, hogy optimista hangulatban tisztában vagyunk a magunk értékeivel, de ha valami rossz ér miket, akkor még az sem sikerül, amit máskor…

Tovább olvasom →