Kezdjük azt gondolni, az álmok is úgy működnek, mint a célkereszt a célzó készülékekben. Minél több vonal keresztezi egymást egy adott pontban, annál biztosabb az a pont. Miklós álmában egy kicsi babát dajkált. A baba anyukája látszólag bízott Miklósban, mégis percenként megjelent. Miklós igyekezett elsinkófálni a fürdetést, mert az a meggyőződése, elég kimosni a baba … [Read more…]
– Anya, láttad a sütit, hogy hogyan meg van zabálva? – kérdezte Lili Kamilla nap estéjén, amikor először készítettünk Kamilla süteményt. Azóta csak néhány nap telt el (igaz, Új Esztendő kezdődött), de a család megevett további két tepsivel. Miklós szerint ez az „Év Süteménye”. És ezt tegnapelőtt mondta, úgyhogy a díj mára biztosan és véglegesen … [Read more…]
NAPOS OLDAL – Anya, elmondjam neked a fohászt, amit reggel szoktunk Zsolttal az iskolában? – ült fel az ágyban ma reggel fél hatkor Lili. – Igen, mondd – mosolyodtam el a sötétben. Felragyog a nyájas Nap Ő világít egész nap. Lélek, szellem, hatalom Mozdítja lábam, s karom. A napfényben, Istenem, Ember erőm tisztelem, Melyet a te … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? Az ötödiki rettentő-rettegős itt-alvós buli másnapján Lilink kiscicát talált a házunkkal szemközti árokparton. Behozta, kényeztette, simogatta, etette, itatta, az egerek almából kakiló-helyet készített neki – éppen úgy sürgölődött, mint aki szeretné megtartani a frissen megszeretett csöppséget. Éjszakára kiengedtük a cicát az emeleti erkélyre. Ott nem járnak a … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen – Megvalósítjuk álmait… – betűzi Péter a negyvenharmadik oldalon található felhívást, majd érdeklődve kinyitja a lapok közé applikált kis felhőforma kartont, ami annak az „ingyenes” reklámmagazinnak a közepén lapul, ami a legutóbb vásárolt Nők Lapja közepén lapult, amit ezúttal – nyilván éppen ezért – befóliázva árultak. – Hogy visz … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom Kérdés, hogy a „vagy” után mi következik? Amikor megláttam Woody Allen nevét az „írta és rendezte” sor után, akkor az első élmény, ami megmozdult bennem, egy évtizednél régebbi moziban ülés volt. Nagyon szerettem akkoriban néhány Robin Williams filmet és a körúton bóklászva az Agyament Harry plakátján valahogy ráfókuszáltam a nevére. … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom Az elsős évnyitóról biciklizünk hazafelé. Lili elöl gurul a lejtőn, én kissé lemaradva óvatoskodom. Barátnője mögöttem, bőszen kapaszkodik a derekamba és nyújtja a lábát, ahogy csak bírja. Már azt gondoltam, túl vagyunk a gyereküléses időszakon, mindenki tekeri a maga kétkerekűjét. És tényleg. Épségben hazaérkezünk. – Első osztályú iskolások vagyunk! – … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Belesimulok a fotelbe. Az alkaromat lazán ráengedem a karfára, a hátamat nekiengedem a támlának. A nyakam ellazítom, hátrabillentett fejemet Timi puhán nekiengedi a gallérnak. A hajszálaim között simogatva-csiklandoz a vízsugár. Újra érzem Timi ujjait. Körülvesz a hajbalzsam illata. A masszázs ellazítja a testem és felpezsdíti a gondolataim. Fejben már … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom Lili rózsát vett Miklós születésnapjára. Cserépben. Néhány nap után kiültettük a többi rózsához, a tuja mellé, de a tyúkok kikapirgálták, s mire észrevettük, elszáradt. Hogyan pótolható a szülinapi rózsa? Lili könnyedén kitalálta. Éppen oda állított, ahol Miklós rózsájának a helye van… (A rózsás felsőt egyébként Miklós … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom A repülőtéri sétákban az a legjobb, hogy ahányszor végigsétálunk a kifutópálya mentén, és ahányszor hazafelé fordulunk, mindig más és más élményt kapunk. Azért írom, hogy kapunk, mert elvenni, elvárni, kikövetelni hiába is próbálnánk. Az egyetlen, ami lehetséges: nyitottnak lenni a pillanatra, a jelen lenni az „itt és most”-ban, meglátni és … [Read more…]
Legutóbbi hozzászólások