– Anya, láttad a sütit, hogy hogyan meg van zabálva? – kérdezte Lili Kamilla nap estéjén, amikor először készítettünk Kamilla süteményt. Azóta csak néhány nap telt el (igaz, Új Esztendő kezdődött), de a család megevett további két tepsivel. Miklós szerint ez az „Év Süteménye”. És ezt tegnapelőtt mondta, úgyhogy a díj mára biztosan és véglegesen … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból A címben szereplő kérdést Péter fiunk osztálytársai teszik fel iskolanapokon tíz óra tájban. Akkor van ugyanis a tízórai szünet az iskolában. Péter azért éppen tíz órakor, a tízórai szünetben veszi elő kis dobozkájából a tízóraiját, mert olyankor uzsonnáznak a harmadikosok. Judit néni következetes ebben. Péter meg abban, hogy … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? Az ötödiki rettentő-rettegős itt-alvós buli másnapján Lilink kiscicát talált a házunkkal szemközti árokparton. Behozta, kényeztette, simogatta, etette, itatta, az egerek almából kakiló-helyet készített neki – éppen úgy sürgölődött, mint aki szeretné megtartani a frissen megszeretett csöppséget. Éjszakára kiengedtük a cicát az emeleti erkélyre. Ott nem járnak a … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen A tyúkoktól, nyulaktól azt tanultuk, ügyesen megtalálják, amit ehetnének. A kutyák táplálása tökéletesen emberi. Azaz embertelen. Állati hulladékból készült tápjukba ízfokozót tesznek, így függővé válnak. Persze, így is a maradékunkon él a kutya, csak azt a maradékot még a csirkegyárban félreteszik neki. Például a zsírzóját, a sárga csizmáját, a … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból Anyunak ötkor kell kelnie, mert a tyúkot levágni, kopasztani, legalább egy óra. A levesnek kell négy óra. Visszaszámolva a déli harangszótól, ez hétórára időzített tyúkfogást jelent. Arra persze már el kell végezni sok egyebet. Amíg szépen lassú lángon fődögél a leves, addig anyu rántja a húst, süti a … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Ez a torta évek óta kiemelt szerepet tölt be az édes-derűs pillanatainkban. Születésnapokon és bármely más alkalommal, amikor kívánság-finomság készül, a gyerekek egyöntetűen ilyen tortát kérnek. A recept az Eszterházy-tortából nőtte ki magát. No nem a bárhol kapható dió alapú mű-Eszterházyra gondolok, hanem a csurig mandulás igazira, aminek a … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Péter fintorog. – Nem ízlik – mondja. – Mit szeretnél másképp benne? – kérdezem. – Csípi a számat. – Kókusz van benne, mandula, méz és aszalt szilva. – Nem szeretem a szilvát. Tudnál olyat csinálni, amiben nincsen? Nálam a labda. Ügyesen átpasszolta. Bár Miklós a labdajátékos, adogatni Péter is … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Kirándulunk. Pontosabban ücsörgünk az árnyékban az év eleji, iskolára hangoló kiránduláson. Az elsősök elvonultak Zsolt bácsival, a kisebbek és nagyobbak élvezik a látványt, a nap melegét, a szellőt, az illatokat – no meg ahogy azt ilyenkor szokás: az ízeket. – Kérek kókuszgolyót! – mondja Négyéves, majd elégedetten elmajszolja a … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen A vércukor-hintáról sokat gondolkoztunk már. A vanília pudingos, tejberizses, bolti joghurtos önbecsapás helyett itt egy olyan cukormentes finomság, amit a nyulainknak köszönhetünk. 1. Hámozott, kimagozott almákat főzök fedő alatt, kis víz hozzáadásával. 2. Amikor az almák megpuhultak, félreteszem hűlni. 3. Egy vajat, két evőkanál mézet és a kihűlt főtt … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom A repülőtéri sétákban az a legjobb, hogy ahányszor végigsétálunk a kifutópálya mentén, és ahányszor hazafelé fordulunk, mindig más és más élményt kapunk. Azért írom, hogy kapunk, mert elvenni, elvárni, kikövetelni hiába is próbálnánk. Az egyetlen, ami lehetséges: nyitottnak lenni a pillanatra, a jelen lenni az „itt és most”-ban, meglátni és … [Read more…]
Legutóbbi hozzászólások