NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Tizennégy éves koromban volt a kezemben először furulya. Abban az órában és azon a helyen tizenöt másik lány is fogta a saját furulyáját. Azért voltunk „csak” tizenhatan, mert az osztály másik tizenhét tagja odaát a rajzteremben éppen a tussal ismerkedett. Az ének-terem falszomszédságában így is kunkorira röhögték magukat a … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? Állunk a pályaudvar jegypénztáránál és bosszankodunk a hosszú soron. Valaki sunyítva igyekszik előre nyomulni, de a felháborodott tömeg elzavarja. Nyílt tekintetű fiú jelenik meg, hangosan, határozottan azt kéri, hadd mehessen előre, mert indul a vonata. Morcosan, vállvonogatva, de előre engedik. Amikor jegyet kér, kiderül, ugyanazzal a vonattal … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? Ha vidéki rokonok jönnek, bizony néha mulatunk a sok ölelésen, váll lappogatáson, puszilgatáson. Olyan emberek érkeznek, akik szívesen kerülnek közel egymáshoz. Pedig amúgy jobban távolságot tartanak, jóval nagyobb az életterük. A nagyváros lakói úgy védekeznek a nagyobb népsűrűség ellen, hogy jobban óvják személyes terüket. Lakásukba nehezebben engednek … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom A repülőtéri sétákban az a legjobb, hogy ahányszor végigsétálunk a kifutópálya mentén, és ahányszor hazafelé fordulunk, mindig más és más élményt kapunk. Azért írom, hogy kapunk, mert elvenni, elvárni, kikövetelni hiába is próbálnánk. Az egyetlen, ami lehetséges: nyitottnak lenni a pillanatra, a jelen lenni az „itt és most”-ban, meglátni és … [Read more…]
ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is) A mai mélázás rendhagyó lesz. Egy történetet mesélek el. Régóta jár hozzám egy fiatalember. Komoly belső küzdelmeket vív, mert szereti a feleségét, nagyon erősen kötődik hozzá, ugyanakkor egyre erősebben él meg bizonyos hiányokat, és egy másik lány után vágyódik… Tamás, elmondása szerint, számos extra képességgel bír: látja az emberek … [Read more…]
Legutóbbi hozzászólások