Galiba, Bátor és Fiú a nyár illatú szénában összebújva alszanak éjszakánként a szélfogó alatti zugban. Szívmelengető látványt nyújtanak reggel, mikor a tyúkház nyitás zajaira sorra előcihelődnek, körém gyűlnek. Csakhogy Bátor tegnap megint rákapott a nyulászkodásra. Hiába magasítottuk meg a kerítést, ő fogta magát, nőtt még egy méretet és most újra körbepróbálgatja a nyúlfalu határait, hol … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Hosszas hallgatás és mérlegelés után ma, 2011. 11. 11,-én, 11 óra 11 perckor, abban a pillanatban, amikor Miklós másodperc pontos órájának legkisebb mutatója elérte a 11-est, felengedünk egy hatalmas piros léggömböt a vitorlázó repülőtérről, rajta kívánságainkkal, vágyainkkal és egy viccel 🙂 Miközben emelkedett, a szél nyugat felé sodorta. Sokáig … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Ez a torta évek óta kiemelt szerepet tölt be az édes-derűs pillanatainkban. Születésnapokon és bármely más alkalommal, amikor kívánság-finomság készül, a gyerekek egyöntetűen ilyen tortát kérnek. A recept az Eszterházy-tortából nőtte ki magát. No nem a bárhol kapható dió alapú mű-Eszterházyra gondolok, hanem a csurig mandulás igazira, aminek a … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom Az elsős évnyitóról biciklizünk hazafelé. Lili elöl gurul a lejtőn, én kissé lemaradva óvatoskodom. Barátnője mögöttem, bőszen kapaszkodik a derekamba és nyújtja a lábát, ahogy csak bírja. Már azt gondoltam, túl vagyunk a gyereküléses időszakon, mindenki tekeri a maga kétkerekűjét. És tényleg. Épségben hazaérkezünk. – Első osztályú iskolások vagyunk! – … [Read more…]
ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is) Eszembe jut egy asszony, aki hatvanhét éves korában azt mondta nekem: „Sokat nézegettem a képmásom a tükörben, mire most azt mondhatom, elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. A vékonyodó hajammal, az arcom ráncaival és a szeplősödő kézfejemmel együtt.”. Nagymamasága ihlette a tükörképével való barátkozást, és az unokái értékítélete segítette önmaga … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom Lili rózsát vett Miklós születésnapjára. Cserépben. Néhány nap után kiültettük a többi rózsához, a tuja mellé, de a tyúkok kikapirgálták, s mire észrevettük, elszáradt. Hogyan pótolható a szülinapi rózsa? Lili könnyedén kitalálta. Éppen oda állított, ahol Miklós rózsájának a helye van… (A rózsás felsőt egyébként Miklós … [Read more…]
STYLING – göncök, amikben bátorkodom A repülőtéri sétákban az a legjobb, hogy ahányszor végigsétálunk a kifutópálya mentén, és ahányszor hazafelé fordulunk, mindig más és más élményt kapunk. Azért írom, hogy kapunk, mert elvenni, elvárni, kikövetelni hiába is próbálnánk. Az egyetlen, ami lehetséges: nyitottnak lenni a pillanatra, a jelen lenni az „itt és most”-ban, meglátni és … [Read more…]
ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is) Nálunk a vasárnap a viráglocsolásé, a növények gondozásáé és a kapcsolatápolásáé. Vasárnap külön figyelmet szentelünk azoknak a dolgoknak, melyek egész héten megszépítik a napjainkat. Hogy ennek mi köze egy fátylas nőalakhoz, aki bőségszaruból pénzt hint és vörös rózsákat szór? Mindjárt meglátod! A magyar panaszkodós nemzet. Gyakran akkor is siránkoznak … [Read more…]
ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is) Egy olyan férfivel volt találkozóm tegnap, aki minden vagyonát elvesztette: kocsiját, lakását, két cégét, bankszámláit. Az ő története kapcsán ismét rádöbbentem: azt hiszem, velem ilyesmi nem történhet meg. Eszembe sem jut, hogy engem is sújthat szerencsétlenség. Van valami ősbizalmam a világ felé, irreális hitem az igazságban. Hogy ha nem … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen A mi kertünkben olyan a szilva, hogy friss reggeli fényekben a legjobb összeszedni. Éjszaka kenyérkosárnyi potyog mostanában, s ébredés után a mozgás is jól esik. A Galiba lépteitől és a tyúkok csőrétől érintetlen, hamvas hullott szilvaszemek a nyulak maradéka mellé kerülnek. Persze mostanában már cselesek vagyunk, s kifogunk a … [Read more…]
Legutóbbi hozzászólások