TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? A debreceni pszichológia napokra hívtak bennünket előadást tartani a hallgatók. Gondoltuk, idén az élmény lehetne a téma. Éppen azon méláztunk, mit is volna fontos ez ügyben me_élni, amikor rájöttünk, milyen sokat számít itt a betű melletti döntés, mennyire erről az egybetűnyi („s”- „g”) különbségről szól mostanában a … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen Hosszas hallgatás és mérlegelés után ma, 2011. 11. 11,-én, 11 óra 11 perckor, abban a pillanatban, amikor Miklós másodperc pontos órájának legkisebb mutatója elérte a 11-est, felengedünk egy hatalmas piros léggömböt a vitorlázó repülőtérről, rajta kívánságainkkal, vágyainkkal és egy viccel 🙂 Miközben emelkedett, a szél nyugat felé sodorta. Sokáig … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen – Megvalósítjuk álmait… – betűzi Péter a negyvenharmadik oldalon található felhívást, majd érdeklődve kinyitja a lapok közé applikált kis felhőforma kartont, ami annak az „ingyenes” reklámmagazinnak a közepén lapul, ami a legutóbb vásárolt Nők Lapja közepén lapult, amit ezúttal – nyilván éppen ezért – befóliázva árultak. – Hogy visz … [Read more…]
HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött Ezúton valljuk meg mindenkinek, aki ott volt október 4.-én este a Család, párkapcsolat, szülőség című előadásunkon, a Magyar Pszichológiai Társaság „Pszichológiáról mindenkinek” sorozat évadnyitóján, és arra gyanakodott, hogy az elsőként hozzászóló közgazda hölgy „beépített emberünk”: – Igen, valóban gyakran és szívesen veszünk rá … [Read more…]
NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen A tyúkoktól, nyulaktól azt tanultuk, ügyesen megtalálják, amit ehetnének. A kutyák táplálása tökéletesen emberi. Azaz embertelen. Állati hulladékból készült tápjukba ízfokozót tesznek, így függővé válnak. Persze, így is a maradékunkon él a kutya, csak azt a maradékot még a csirkegyárban félreteszik neki. Például a zsírzóját, a sárga csizmáját, a … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból Anyunak ötkor kell kelnie, mert a tyúkot levágni, kopasztani, legalább egy óra. A levesnek kell négy óra. Visszaszámolva a déli harangszótól, ez hétórára időzített tyúkfogást jelent. Arra persze már el kell végezni sok egyebet. Amíg szépen lassú lángon fődögél a leves, addig anyu rántja a húst, süti a … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? A Vágó-szakállas reggel-este kihozza egy körre a kutyáit. Van, hogy lassabban haladnak, van, hogy sietnek. A Vágó-szakállas láthatóan gyönyörködik a füves repülőtér távlatában, a naplementében, a felhőkben. Kedvesen integet még Mangónak is, pedig az elég alattomos. A Vágó-szakállas akkor sem gyorsít, ha a pitbull rohan felé, vagy … [Read more…]
ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is) Az Özvegyemberrel csak néhanapján találkozom. A szokásosnál nehezebb és fájóbb tapasztalatok ezek. Mélyre nyúlnak. Előhoznak elfeledett élményeket, kinyitnak lezártnak hitt emlékeket. Lénye, jelenléte a múlttal való szembesülést adja. A visszanézésnél jobban szeretem a jelen és a jövő felé fordulást, de néha, amikor a dolgok – valami titokzatos módon – … [Read more…]
ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is) Vicces, mert ha reggel ezt a lapot húzom ki, azzal indulok neki a napnak: valami jó fog történni! Figyelem is nagyon az eseményeket, hogy vajon mi lehet az? Aztán többnyire elvisznek a napi dolgok, belefeledkezem valamibe. Csak akkor jut eszembe ismét, amikor váratlan öröm ér. Akkor már tényleg váratlanul! … [Read more…]
TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik? A tyúkból a következő részeket adja a macskának Sanyi: a zsírzóját (Ottó sógor kedvenc csemegéje), a sárga csizmáját (szarban tapos vele), a felső csőrét (az alsó finom a cafranggal) a nyelvéről lehúzott pogánybőrt (fujtós, akadós) és persze a belét. A tolla megy a szemétre, a többi a … [Read more…]
Legutóbbi hozzászólások