TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik?

A nagyváros sivatag.

Levegője poros, száraz, tele rossz gázokkal. A tömeg nyomasztó.

Aki gyalog jár, ügyeit intézi, vagy vásárol, hamarosan azt veszi észre, hogy kiszáradt a torka és ég a szája. Valamiért azonban mégsem elsősorban víz után áhítozik.

A csokival, krémesekkel megrakott kirakatok vonzzák magukhoz. Vajas krémes sütemények figyelnek bennünket, noha amúgy talán nem is szeretjük őket.

Sütemény és kávé. Ez a megszokott pihenő.

Éppúgy tévútra kerülünk, mint amikor száraz bőrre zsíros kenőcsöt kenünk. Pedig hidratáló kellene, mert nem a zsír-, hanem a víz hiánya okozza a szárazságot. Ugyanez a helyzet a kiszáradt torokkal, égő szájjal. Egyszerűbbnek tűnik valami zsíros krémes gyógyír.

Ráadásul a vércukorszintünk is leesik. Hirtelen fáradtságot érzünk. Ezt hivatott enyhíteni a kávé. Csakhogy vízhajtó hatása tovább bonyolítja a helyzetet. Alig keltünk fel a pihenőtől, máris pisilni kell. Jól megfizettük a kávét és a süteményt, lett volna tiszta WC, most pedig az utcán toporgunk nagy szükségünkben. A vízhajtó hatás újra szomjúságot okoz. Kiszárad a torkunk és ég a szánk. Kezdődik minden elölről.

A mókuskereket kétféleképpen kerülhetjük el.

Be sem szállunk. Viszünk magunkkal egy kis flaska vizet, abból kortyolgatunk aprókat.

Ha már előállt a stresszhelyzet, kiszárad a torkunk és ég a szánk, akkor adjunk neki pozitív kereteket.

Gondoljunk arra, hogy szerelmesen is éppen ilyet éreztünk. Amint felidéződnek a szép emlékek, úgy emeljük a tekintetünket.

Nézzünk meg néhány homlokzatot, fedezzük fel bennük a szépet. Nézzünk néhány arcot, találunk köztük vonzót. Így feltankolhatunk a következő oázisig.

Mert sivatag a nagyváros, de attól még lehet élni benne. Küzdve, találékonyan, rugalmasan.

HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött

Tanulságos történet a Dietiné.

A kísérletvezető így mesélte:

„Amerikai tudósok fejlesztették ki, hat évi megfeszített munkával, kiválóan gyógyítja az evészavarokat, fogyasztó hatása a heti két kilót is elérheti, ha betartják a mellékelt étrendet. Önök, a kiválasztottak, a magyarországi törzskönyvezési eljárás során két hónapig ingyen kapják a Dietint…”

A kísérleti személyeket lenyűgözte a Dietin csodás hatása. Amikor eltelt a két hónap, minden módon igyekeztek szerezni belőle. Felajánlották, hogy kifizetik, érdeklődtek, hogyan rendelhetnek Amerikából, kacsintgatva mondták, bármit megtesznek érte.

A kísérletvezető nagy szorultságában végre kibökte, hogy a Dietin nem valódi gyógyszer. Placebo. Nincs benne semmiféle hatóanyag. Hatását azzal érte el, hogy hittek benne és ezért maradéktalanul betartották a használati utasítást.

A résztvevőknek mégis volt némi igaza abban, hogy meg akarták verni a kísérletvezetőt. A Dietin ugyanis örökre és végérvényesen elvette tőlük azt a lehetőséget, hogy drága szerektől várjanak változást. Sivár csalódás ez mindazok számára, akik úgy érzik, már mindent megtettek. Kocogtak, diétáztak és megvettek minden csodaszert.

A Dietin története jól rámutat arra, hogy a fogyás elsősorban lelki kérdés. Kiváltó okait kell feltárni, meg kell találni az egyéni megoldást, ami segít abban, hogy a túlsúlyos ember kevesebb kalóriát vegyen magához, mint amennyit használ. Ehhez persze nem kell díványra fektetni és dédanyja fogantatásától felgombolyítani az életét. Többnyire néhány rossz beidegződésről van szó.

Ákos például amúgy normális étrenden volt, de az évek során mégis felszedett húsz kilót. Pedig még üdítőt sem ivott! Már a második találkozáskor rájöttünk a hiba okára. Délután már bezár a munkahelyi büfé, ahol szódát szokott inni. Hazafelé menet nagyon szomjas, de máshol, idegen kocsmában, cukrászdában röstell vizet kérni. Inkább eszik egy fagyit, télen egy Tátra csúcsot, azzal oltja szomját. A száj nyálkahártya égését ugyanis egyaránt csillapítja a nulla kalóriát tartalmazó csapvíz és az ezerötszáz kalóriás fagyi- vagy sütiadagban lévő zsír. Így jutott Ákos évek alatt heti öt napon át 7.500 kcal energiatöbblethez, ami nagyjából 1 kg testzsírt jelent. Ezt jól ki tudta váltani: most egy kis flaska vizet hord magával. Néhány hasonló apró, de jól célzott trükk segítségével fél év alatt megszabadult az évek alatt rárakódott feleslegtől is, akárcsak Edit, aki esténként számítóképes játék közben fél kézzel az egeret hajkurászta, másik kezével sósmogyoróval tette magát rágcsálóvá.

És természetesen vannak olyanok is, akiknek nagyon komoly okuk van arra, hogy hájba burkolózzanak. Nekik jobban megéri cipelni harminc-negyven kilós feleslegüket, mint megszabadulni a sokkal súlyosabb lelki okoktól.

Velük azt tudjuk tenni, hogy rájuk adjuk a tíz kilós mellényt, megkérjük, tegyenek benne néhány lépést, azután elmondjuk, hogy ennek három-négyszeresét cipelik feleslegesen.

Van, akinél bevilágító erejű ez a felismerés és változtat életén.

Van, aki elsiklik a Dietin történetén és várja a következő csodaszert. Rajta mi sem tudunk segíteni.

Zsírszalonnán hagymával megpárolom a májat, fűszerezem, ledarálom. Ennyi. Hamarabb megvan, mint a sorban állás a celebhentesnél, ahol talán megbízható a házi májas, ami úgy ízlik. A miénk jobb. Friss kenyérre kenjük.

Azt hiszem, hurkát is itthon fogunk készíteni. Elegünk van a rizs közé darált micsodából. Már csak a párizsi és a virsli marad bolti. Pedig hát éppen azok a leginkább gyanúsak. Állítólag pépgép kell hozzájuk.

Amikor kiszórok Hermina elé egy marék búzát, azután látom, ahogy elvonul tojni, hallom, amint kotkodál, elveszem a tojását, az egy olyan folyamat, amit tisztán és világosan átlátok. Biztonságban érzem magam.

Mégis, évekig álltam sorban birkaként a celebhentesnél, ahol talán megbízható a házi májas. Sok pénzt kifizettem. Miért? Mert az ismertség felülírta az ismeretet. Arra fókuszáltam, hol kapok jó májast. Ahelyett, hogyan készítsem el magam.

A folyamat első szakasza az, hogy az ismeretség írja felül az ismeretet. Ma már egy felelős munkához annyi ismeret kell, hogy az mind úgysem áll rendelkezésre. Viszont könnyedén megszerezhető.

A döntés ezért inkább a személyiség alapján születik, ismeretség alapján. És bizony gyakran pontosabb, mint a pontokkal dolgozó HR hirtelen döntése. Persze, esetlegesnek is tűnik, még ha valójában nem is az.

Az ismertség kiküszöböli az ismeretség esetlegességét, hiszen egyetlen személy ítélete helyett egy közösség ítéletét testesíti meg. Igaz, a közösség már csak egyetlen címke alapján ítél, így lesz az ismert ember celeb.

Szívlyuk a jukat a fogunkban, valami nem stimmel. Honnan van például Hermina búzája? Hiányosak az ismereteim. Lehet, hogy génmanipulált, tele van növényvédő szerekkel, az meg mégiscsak abszurd lenne, ha bio búzával etetnénk…

Mi az a nagy transzparencia a házi májassal? Honnan valók a hozzávalók? Ismerem az eredetüket? Ismeretségben vagyok a termelővel? Ismert cég gyártja? Azért mégis, olyan jó egy kicsit napirendre térni a celebek fölött.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

 – így neveztük el egyik meglepetés-vacsoránkat. Eszünkbe sem jutott nyulat tálalni, hanem a nyulaknak azt a szokását modelleztük, hogy zöld táplálékhoz nem isznak. Kifigyeltük, megmértük a legnagyobb hőségben.

Szóval mi sem adtunk italt a vacsorához. Helyette sok hersegő zöldséget, szaftos dolgot, és persze levest, minden étkek legmagyar-férfiasabbikát… sabbikát… bikát. Ököruszály levest. Sok zöldséggel.

Rájöttünk: az evéshez ivás nagyjából a sózás szokásával jött divatba, mert amikor a só még drága csemege volt, mélyről bányászott kincs, akkor tettek belőle rendesen, ha kényeztetni kellett a vendéget.

Nemrég kaptuk Szamócát, aki törpe nyúl és sokáig lakásban lakott, tehát ketrecben. Nyúlfaluban kissé magányos, viszont neki van a legtöbb látogatója. Szárított kaját hoznak neki ajándékba.

Szamóca sokat eszik az ajándékozók tenyeréből. Amikor elmennek, alig győz inni a tömény, szárított kajára. A többiek csak lesik. Olyan, mint Zoli katonatársunk, akihez jöttek a szülei, süteménnyel tömték és fogták a kezét.

Zoli nagyon égett. Mi pedig irigyeltük a süteményét és cikiztük. Ő pedig utálta a süteményt, zavarában szétosztotta, mi pedig megzabáltuk. Valami törzsi eseményhez hasonlított az a zabálás.

A Szamóca rajongók látogatásai is annyi szimbólummal terheltek, alig tudunk néhányat felmutatni. Olyasmi, hogy na, azok a maflák (volt gazdái) ide adták nyúlfaluba, ezek a maflák (mink) pedig hogyan tartják.

A vendéglátás legősibb, legmélyebb gyökere, hogy a vendéget a legtartalmasabb étellel kényeztessük. Íz szempontjából a só és a drága fűszerek tettek eleget ennek a szimbolikának, másfelől a tápérték.

Afganisztánban ma is birkafaggyúval kényeztetik a vendéget, amint az ókorban is a „kövérje” volt az igazi csemege. A zsírban van a legnagyobb tápérték. A zsírhoz kell a legtöbb só és fűszer.

Zsír új gondolat: mi lenne, ha a folyadékbevitel kérdését onnan indítanánk, hogy olyasmit tálalunk, ami önmagában is elég vizet tartalmaz.

A továbbgondoláshoz érdemes a kóla-hamburger féle párosokat végigfuttatni.

A sommelier érdekképviselettel még egyeztetünk. Egy sör mellett.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A rántottában és a rétesben az a közös, hogy mindkettő a konyhához való viszony alapvető megváltozását hozza, ha végre először sikerül.

A réteshez kifejezett énfeladás kell.

A gyúrás még csak-csak.

De az összedolgozás!

Az összedolgozás az jelenti: senkivel sem dolgozol össze, hanem szépen ütöd-vágod a tésztát valami olyan tudatállapotban, amit aktív-éber hipnózisként használnak komoly lelki változások előidézésére.

Amikor becsengetett a szomszéd – húzzunk hálót a nyulak fölé, mert valami hatalmas ragadozó madár jár erre –, köszönettel vettük tanácsát, mely megváltoztatta a nyulainkhoz való viszonyunkat.

Azt gondoljuk, a hatalmas ragadozó madár bizonyára sas, legalábbis sólyom.

Akkor pedig megtiszteltetés, ha egy nyúllal megnyújtjuk fajának jelenlétét.

Ennyit tehetünk a nagyokért. Önzetlenül.

Kevés esélyünk van arra, hogy lássuk a sast, amint elrabolja egyik nyulunkat.

Mégis: van valami felemelő abban, ahogy elképzeljük a ribilliót, van valami megtisztelő abban, hogy éppen nálunk csap le.

Ilyesmit érezhet az a lány, aki az aznapi koncerten megkapja Rod Stewart híres kis meghívó céduláját.

Ilyesmit érezhet a vendég gitáros, akinek Keith Richards átadja a leadet.

Jó dolog meghajolni a nagyság előtt.

Ilyen a rétesért feladni magunkat arra a fél órára, amíg összedolgozzuk a tésztát.

Aki gyúr, ismeri ezt az érzést.

Harc a géppel. Az ellipszis géppel vagy a súlyzópaddal.

Aki géppel gyúr tésztát, nem ismeri ezt az érzést.

Aki géppel gyúr, annak művelet az összedolgozás.

Örökre rejtve marad előtte a rétes másik nagy közös titka a rántottával: kétszer annyi zsír kell mindkettőbe, mint amennyit a legmerészebb kezdő beletenne.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból
 

Mégis maradt sült oldalas a buliról. A sör, a bélszín és Bodor Bence bora elfogyott. Felmelegítettem a zsírt a bödönből, beledobtam a maradék oldalast. Jó lesz még zöldbabhoz, tökfőzelékhez.

Szegény Berti malac a halála napján kapta a nevét. Ha tudta volna, mennyi finomságot ad még nekünk. Mert a zsírja már egy jó fél éve újra meg újra otthont ad különféle sült húsoknak, amiket kieszegetünk belőle.

Hermina tyúkunk érkezése napján kapta a nevét. Családi hagyomány, hogy a Herminák jó kotlósok. Ő más életpályán indult el. Séró kakas elől menekül, viszont minden nap tojik egyet. Rendes, igyekvő tyúk.

Péter azért jött el Máriával, mert sokáig becsülte benne az igyekezetét, aztán, miután a gyerek már megnőttek, most valami mást várna tőle. Mária pedig továbbra is rendet tart, főz, mos, vasal. És nagyon meg van sértve.

Igyekszünk megértetni, a párkapcsolat a tudattalan műfaja, ebben különbözik a szülőségtől. A tudattalan pedig maga a test. Mária felháborodik, hogy mi is olyan szex megszállottak vagyunk, mint Péter.

Mondanánk, a test, az érintés, a metakommunikáció, sokkal szélesebb terület, mint a szex. Olyasmi képeket idézünk fel, amikor arany pillanatokban ők is elüldögéltek kézen fogva, belefeledkeztek egymás tekintetébe.

Mária kimérten közli, elmúlt negyven éves, ő már nem akar vadidegenekkel malacságokról beszélgetni. Elég megaláztatás érte, amikor nőgyógyászok vegzálták, amikor a gyerekeket szülte és amikor állandó fertőzéssel kínlódott.

Mária és Péter aligha lépnek újabb párkapcsolati ciklusba. Aligha jutnak el oda, hogy gyengéd szeretetben, kölcsönös megbecsülésben, együttműködésben éljék napjaikat, hogy találjanak valamit, amiről együtt gondoskodnak.

Hermin tojását hiába tennénk be Saci kotlós alá, mert nincs megtermékenyítve. Összegyűjtjük és eszegetjük. Páratlanul finom a friss lágytojás. Remek érzés, hogy majdnem önellátók vagyunk ezen a területen.

Berti aligha sejthette, hogy zsírja több generáció sült húst fog omlósan, ropogósan tartani. Hiába divatjamúlt a zsírevés, új felhasználási módokat találunk ki annak, ami van. Van egy terülj-terülj bödönünk. Rájárunk.