NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen

A tyúkoktól, nyulaktól azt tanultuk, ügyesen megtalálják, amit ehetnének. A kutyák táplálása tökéletesen emberi. Azaz embertelen. Állati hulladékból készült tápjukba ízfokozót tesznek, így függővé válnak.

Persze, így is a maradékunkon él a kutya, csak azt a maradékot még a csirkegyárban félreteszik neki. Például a zsírzóját, a sárga csizmáját, a felső csőrét, a nyelvéről lehúzott pogánybőrt és persze a belét.

Kiskutyánkra azt mondjuk, pumi, mert a korzón gáz a korcs kölyök. Most a menhelyről kivett öreg, beteg korcs a menő, ha még tud lépni. Egyszerre hozza meg a jótét érzését és a rövid távú elköteleződés szingli trendiségét.

Mi komolyan gondoljuk Bátorral, évtizedeket szeretnénk vele tölteni. Úgyhogy nevelgetjük. Mi, szülők, könnyen boldogulunk vele. A gyerekeknek nehéz. Lilink például az ovisok évődését játssza vele.

Hagyja felugrálni, engedi, hogy harapdálja, aztán egyszer csak fájni kezd, akkor visít. Közbelépnénk, csak hát az ovisoknál a háttérben maradnánk. Dilemma. Mi tudjuk, Bátor le fogja nyomni Lilit.

Egy kedves barátunk mesélte, ha tehette, már a ház kapujában levette a harisnyát, mert saját kutyája letépte volna. Egy ismerősöm egyszer megkért, verjem le a felugráló kutyáját. Egy pumit. Hárítottam.

A jó példát talán Galiba kutyánk adja. Először depressziós lett Bátortól. Elvonult a kert legtávolabbi sarkába, ott búslakodott, mint Füles. Ha hívtuk, nagy kelletlenül cammogott elő. Igyekeztünk hozzá is kedvesnek lenni.

Aztán rá kellett jönnünk: egyértelművé kell tennünk, ki a főnök. Mellé álltunk Bátorral szemben. Majd megszakadt a szívünk a tündéri kis kölyökért. És láss csodát: Galiba elkezdte megvédeni a helyét, ételét, helyzetét.

A két gyermekes családmodell nagy nehézsége, hogy megpróbálunk igazságosak lenni a testvérekhez és egyformán bánni velük. Ahol több gyerek van, ott már eszünkbe sem jut ilyesmi.

A két gyermekes családmodell uralkodó. Van-e más megoldás két testvér kibékítésére, mint hogy csinálunk egy harmadikat? Elég merész ötletnek tűnik, hogy a nagyobb mellé álljunk a kicsivel szemben.

Pedig, ha meggondoljuk, a kicsi gyerek természete szerint kegyetlen. Ráadásul gátlástalan, mert még nem épültek ki nála a viselkedési normák. Ha pedig hatalmat kap, az zavarba hozza és képtelen helyesen élni vele.

Csak hát olyan aranyos a mi kis Bátor kutyánk… a kedves bikfic ugrándozása, a harca a papucsokkal és a lengő gatyaszárakkal… a hálás hempergése a simogató kéz alatt… bátor kiállása a korzón a nagyokkal szemben… Cuki…

A megoldást magunkban kell keresni. Valóban azért kellett nekünk Bátor, mert besurranó tolvajok jártak nálunk, ellopták a telefonjainkat, és az iratainkat?

Meglehet: kicsit hoztunk a házhoz, megoldani a kettőkék civódását?

Lilink gyakran lépdel kihívóan Bátor előtt finom falatokkal a kezében. Most úgy tűnik, mégis jobb, ha hagyjuk megküzdeni őket. A Galiba-modell és a szétszaggatott harisnyák ellenére. Majd szólunk, ha másképp látjuk.

Egy biztos: Bátort nyugodt evésre neveljük. Galibát távol tartva biztosítjuk neki, hogy a csirkenyakát és a többi finomságot zavartalanul falhassa. Így majd csöves csontot is adhatunk neki.

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Nap mind nap dolgozom azzal, hogy egy párkapcsolatban mit jelent, mit hoz és mit vihet a féltékenység, ezért szeretnék ma elvonatkoztatni ettől. Egy másik oldalt mutatok meg neked, olyan tapasztalatot, amire magam is rácsodálkoztam, és amit azóta örömmel és eredményesen használok.

Egy egyetemi csoporttársammal záróvizsga után közös munkahelyre kerültünk, és nemcsak hivatalosan, de magánemberként is tartottuk a kapcsolatot. Mindkettőnknek lett felnőtt egzisztenciája, mindketten együtt éltünk a szeretett férfivel.

Jó sorsunknak köszönhetően Miklós és én saját kis otthonunkban, ők akkor még bérelt lakásban. Mikor ez a lány a társával látogatóba jött hozzánk, minden egyes alkalommal órákat késtek, majd nagy szégyenkezve azzal a magyarázattal állítottak be: „Bocsánat, itt voltunk ám időben, csak veszekedtünk az autóban.” 

A régi Skodájukban, amivel többnyire a mi régi Renault-nk mellett parkoltak. Maguk sem értették mi történik velük, mert különben jól megvoltak, derűben, szeretetben éltek, de a hozzánk készülés folyton kihozta a lányból a legrosszabbat, és elkezdte szekálni a fiút. 

Néhány alkalom elég volt, hogy Miklóssal megfejtsük veszekedéseik okát. Mivel hasonló volt az életpályánk, a jövedelmi viszonyaink, ráadásul még a munkánk is, önkéntelenül összehasonlították velünk magukat, mint párt. És ugyan csak apró különbségeket találtak, de ezekből az összehasonlításokból – tudtunkon kívül – rendre mi kerültünk ki nyertesen, ők pedig alulmaradtak. Ez indította be a lányban a féltékenységet, és azért esett neki a fiúnak, mert tőle várta a helyzet megoldását, hogy tegyen végre valamit a jobb autóért, a saját lakásért, sőt, a baba-projektért – amiben még volt esélyük elénk kerülni. A lány elégedetlensége viszont bemozgatta a fiú védelmi vonalait: elkezdett ellenállni, vitatkozni, racionálisan érvelni. Így aztán tényleg órákba került, amíg legyűrték a „zöld szemű szörnyet”, és a parkolóból feljutottak hozzánk a negyedik emeletre.

A történet ennyi volt. A hozzá kapcsolódó élményhez, amit szeretnék ma megosztani veled, két sétára hívlak. Jöhetsz egyedül, de a pároddal is – ahogy inkább szíved szerint való.

Elsőként azt próbáld ki, hogy egy kertes házas környék utcáin sétálsz egy órát. Figyeld meg, milyen gondolataid támadnak (esetleg miről beszélgettek)?

Ahogy mozgás közben a tekinteted kapaszkodót keres, minduntalan egy-egy másik család életének tárgyaiba ütközik. Parkoló autóba, kerítésbe, ház homlokzatba. Sokféle családi lét sokféle élettere kerül eléd. Ez önkéntelenül előhozza belőled az összevetést, a mérlegelést: „Hol tartok én ehhez képest? Melyik dologra nem vágyom? Mi az, amit én is szeretnék? Hogyan lehetne nekem is ilyenem?” 
Mélyen belénk huzalozott reakció a társas összehasonlítás, és bizony nehezen járunk úgy teljes hatvan percen keresztül, hogy ne találnánk közben új elérendő célt, ne ébredne bennünk friss vágy valami iránt.

De vedd észre: ezek a vágyak nem belőled, hanem a külső körülményekből fakadnak. Könnyen kerül így eléd olyan cél, amit magad sosem tűztél volna ki. És mégis ott van, és onnantól befolyásolni, mozgatni, irányítani kezd…

A második órára egy erdei sétára hívlak. Bokrok és fák közötti ösvényen, patakmeder völgyében vagy hegy gerincén vezessen az utad. Figyeld meg: szemed ismét kapaszkodót keres, a lábad elől a távolba szalad tekinteted, majd megpihen egy fa mintázatán, egy bokor levelein vagy egy kis színes virágon.

Vajon mennyiben másak most a gondolataid? Hogyan hat vissza a látvány arra, ami a fejedben jár, amiről az útitársaddal beszélsz?

A természeti környezet, a növények mintázata nem értelmezhető követendő modellként vagy elvetni való példaként. A gondolatatok, melyek itt támadnak, a vágyak, melyek itt ébrednek benned, valóban a tieid. Igaziak. Belülről jövők.

Talán tényleges séta nélkül is el tudod képzelni mindezt, most mégis arra biztatlak, tapasztald meg ezt a két élményt. Ha rászánsz két órát az életedből, azontúl a tested legapróbb porcikájában is tudni fogod: a jövődről gondolkodni, az életedet tervezni, a kapcsolatodat átgondolni az utóbbi módon és helyen szabad. Mert akkor jutsz el az igazi vágyakhoz, melyeket valóban érdemes követned.

Jó utat, szép kirándulást kívánok! Az ünnepi hétvégén talán lesz is rá időd:-))

Csilla: Köszi, én is őt.

Laci: Én is!

Kriszta: Reggel mondta a taxiban.

Csilla: De jó, hová mentetek?

Kriszta: Dolgozni. Fél órával korábban kelek, hogy vele taxizhassak. Öt perccel előbb lemegyek a pékségbe. Mire leér, várjuk. A taxi meg én. Ott majszoljuk a péksüteményt a hátsó ülésen. Stikában.

Csilla: Sokat dolgozik?

Laci: Nálad többet aligha…

Csilla: Miért, hol dolgozom én sokat?

Laci: Tegnap mondtad, 72 órát húztál le egyben.

Csilla: De nem egy helyen.

Kriszta: Tudod, hétvégén versenyeken ügyel. Csíptél ki magadnak valami nyurga pasit?

Csilla: Jaj, azok még kölykök. A menedzsereik jók lennének, de inkább csak a tűzoltókkal vagyok…

Laci: Kemény legények…

Kriszta: Andris tegnap előtt tegnap jött haza, hajnali kettőkor, tegnap nagyon sietett, úgyhogy tizenegykor már hazaszólt, hogy mindjárt indul.

Csilla: És ő volt az a pasi, aki éjfélkor befeküdt melléd.

Kriszta: Viszont van már lánynevünk is. Reggel beszéltük a taxiban. Borbála…

Laci összerándul.

Kriszta: …bocs, Bori, illetve Bogi, Boglárka. Na, Boglárka.

Laci: Jól van, semmi baj, miattam lehet Bori is.

Kriszta: Miattam is lehetne akár Anasztázia is, csak már lenne…

Csilla: Az évfolyamból még csak Boriéknak van babájuk…

Laci újra összerándul.

Kriszta: És Botondéknak…

Csilla összerándul.

Laci: Ez mikori hír?

Kriszta: Nem is tudom, honnan vettem.

Csilla pirul.

Laci: Talán azt hallottad, hogy az esküvőt tervezik. Igen, együtt beszéltük, biztosan azért, mert jön a baba.

Kriszta: Én azt mondtam, azért, mert már négy éve együtt vannak.

Csilla: Öt!

Laci: Akkor négy volt. Ennyi is maradt. Szakítottak.

Kriszta: Nem mondod?

Csilla szeme csillogni kezd.

Laci: Ági egy új pasival kavar. Csak úgy hívja, a dán. Botond szerint konkrétan azért, mert dán. Ennyi.

Kriszta: Hallod, Csilla! És Botond?

Csilla: Hallom. De ha reggel Andrissal mész dolgozni, nyolcra meg épphogy beestél ide, akkor te is sokat dolgozol.

Laci: Ti négy éve vagytok együtt Andrissal, ugye?

Kriszta: Ahogy vesszük. Fizetek.

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Gyakran fordulnak hozzánk ilyen „kék zakós férfiak”. Első pillantásra úgy tűnik, remek dolguk van, hiszen egyszerre két vonzó nő lesi a vágyukat. Bár értékeik különbözőek, határozottan jelen vannak mindkét oldalon. A férfi pedig nem tud választani…

És ez  a döntésképtelenség rövid időn belül többnyire olyan csapda helyzetet teremt, melynek az eredménye értékvesztés lesz mindkét, sőt, mindhárom oldalon. A tekintetek innentől már nem az értékekre irányulnak, hanem arra, mit tesz a másik, hogyan befolyásolható, hogyan sikerülhet felülkerekedni rajta?

Kíváncsi volnék, neked mi az a helyzet az életedben, ami eszedbe jut erről?  Hol, mikor és milyen viszonylatban kell(ett) megélned a kép három figurája által szimbolizált helyzetet?

Ha megvan a saját élményed, indulhatunk is az újabb székben utazásra! Az utazás egyetlen kritériuma, hogy tényleg végiggondold, amire kérlek, valóban megcsináld a feladatokat. Persze azt is lehet, hogy csak úgy olvasol a székedben ülve, s majd máskor utazol velem.

Elsőként a saját élményedet a képre vetítve nézd meg, melyik figurának felelne meg a te szereped?

Ha a vetélkedők egyike volnál, vajon melyik volna a te helyed? Segít, ha odaképzeled magad, gondolatban mintha valóban ott állnál: olyan színű ruhában, olyan testtartással. Ha megvan a mozdulat, tudsz már kicsit befelé is figyelni. Milyen gondolataid, érzéseid szándékaid vannak abban a szerepben? Jó, ha rászánsz három-négy lélegzetvételnyi időt, hogy csukott szemmel megérezd ezt, mielőtt tovább olvasol.

Most már érzékelted a saját szerepedet, de vajon mi történne, ha a másikról is ennyit tudnál? Ha elgondolod a való életben kié a másik szerep, akár az ő személyét is odavetítheted. Abba a színbe, abba a testtartásba. Látod a vetélytársadat?

Remélem, elég bátor vagy ahhoz, hogy most az ő helyébe képzeld magad. Megint elég csak négyet-ötöt csukott szemmel lélegezned, és máris áthatnak azok az érzelmek, jönnek azok a gondolatok, amik az övéi. Ha akarod, tovább is benne maradhatsz, alaposabban is megismerkedhetsz vele. Milyen szándékaid vannak ebben a szerepben? Milyen lehetőségeket látsz? Hogy tekintesz a másik két szereplőre? Mik ösztönöznek valójában? És honnan fakadnak ezek a mozgatóerők?

Módodban áll belülről megismerni mindkét riválist. Vajon tényleg ugyanarra vágynak? Ugyanazt akarják? Vagy csak látszat, hogy egy célért küzdenek?

Akár a vetélkedők egyike vagy saját történetedben, akár a kékruhás döntnök, ideje most ezt a szempontot is alaposan megnézned!

Ha a háromszög csúcsán lévő szereplő bőrébe is belebújsz, megláthatod az igazi álláspontját. Elég gondolatban felvenned a testtartását, behunynod a szemed, és az ő nézőpontjából ránézni a riválisokra és saját helyzetére. Hogy érzed magad ebben a szerepben? Akarsz dönteni? Jó neked ez a helyzet? Melyek a szempontjaid? Milyen szándékok, érzelmek mozgatnak?

Ha mindhárom szerepbe bújva válaszolsz a kérdésekre, azzal magadnak segítesz nagyot.

Ha a vetélkedők egyike vagy, eldöntheted, benne maradsz-e a helyzetben? Újragondolhatod, mi lesz a következő lépésed, ha a válasz igen. Miként tarthatod meg, hogyan erősítheted a saját értékeidet? Hogy közvetítheted jó szándékodat? Milyen úton járhatsz a cél felé haladva a másik tiszteletben tartásával? Talán tudhattok együttműködni. Esetleg elérheted, hogy ő lépjen más irányba.

Amennyiben szereped szerint te állsz azon a helyen, ahol más emberek értékeiről és jövőjéről kell döntést hoznod, gondold meg, hogyan adhatod meg a vetélkedőknek – mindkettőjüknek – azt az érzést, hogy ők is szabad akarattal bíró, értékes emberek, akiknek joguk és lehetőségük van dönteni. Sok fájdalmat és könnyet megtakaríthatsz így.

És akármelyik szerepben légy is a három közül, mindig van még egy lehetőséged: bármely pillanatban nemet mondhatsz, bármikor kifordulhatsz. Ha a következmények súlyosak is, lehetőséged van döntést hozni a saját életedről, határozni a saját cselekedeteidről. Függetlenül, önállóan, szabad akaratú emberként!

Ha ezt a blogot olvasod, akkor a céljaid elérése mellett bizonyára az út is fontos számodra, amelyen közben jársz. Ez esetben azt kívánom neked: legyen nyílt a tekinteted és érezd a tarsolyodban mindig kitapinthatón az értékeid – úgy sok mosoly és derűs pillantás fogja kísérni az utadat.