TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

 – így neveztük el egyik meglepetés-vacsoránkat. Eszünkbe sem jutott nyulat tálalni, hanem a nyulaknak azt a szokását modelleztük, hogy zöld táplálékhoz nem isznak. Kifigyeltük, megmértük a legnagyobb hőségben.

Szóval mi sem adtunk italt a vacsorához. Helyette sok hersegő zöldséget, szaftos dolgot, és persze levest, minden étkek legmagyar-férfiasabbikát… sabbikát… bikát. Ököruszály levest. Sok zöldséggel.

Rájöttünk: az evéshez ivás nagyjából a sózás szokásával jött divatba, mert amikor a só még drága csemege volt, mélyről bányászott kincs, akkor tettek belőle rendesen, ha kényeztetni kellett a vendéget.

Nemrég kaptuk Szamócát, aki törpe nyúl és sokáig lakásban lakott, tehát ketrecben. Nyúlfaluban kissé magányos, viszont neki van a legtöbb látogatója. Szárított kaját hoznak neki ajándékba.

Szamóca sokat eszik az ajándékozók tenyeréből. Amikor elmennek, alig győz inni a tömény, szárított kajára. A többiek csak lesik. Olyan, mint Zoli katonatársunk, akihez jöttek a szülei, süteménnyel tömték és fogták a kezét.

Zoli nagyon égett. Mi pedig irigyeltük a süteményét és cikiztük. Ő pedig utálta a süteményt, zavarában szétosztotta, mi pedig megzabáltuk. Valami törzsi eseményhez hasonlított az a zabálás.

A Szamóca rajongók látogatásai is annyi szimbólummal terheltek, alig tudunk néhányat felmutatni. Olyasmi, hogy na, azok a maflák (volt gazdái) ide adták nyúlfaluba, ezek a maflák (mink) pedig hogyan tartják.

A vendéglátás legősibb, legmélyebb gyökere, hogy a vendéget a legtartalmasabb étellel kényeztessük. Íz szempontjából a só és a drága fűszerek tettek eleget ennek a szimbolikának, másfelől a tápérték.

Afganisztánban ma is birkafaggyúval kényeztetik a vendéget, amint az ókorban is a „kövérje” volt az igazi csemege. A zsírban van a legnagyobb tápérték. A zsírhoz kell a legtöbb só és fűszer.

Zsír új gondolat: mi lenne, ha a folyadékbevitel kérdését onnan indítanánk, hogy olyasmit tálalunk, ami önmagában is elég vizet tartalmaz.

A továbbgondoláshoz érdemes a kóla-hamburger féle párosokat végigfuttatni.

A sommelier érdekképviselettel még egyeztetünk. Egy sör mellett.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A bélszín papírforma szerint üti a disznó oldalast,
a holnapi sütögetéshez mégis pácolok spareribsnek valót,
mert meleg lesz és a sörhöz az illik jobban.

Egy pár a pókerben is többet ér, mint egy ász.

Cili kicsike kotlós, amíg csak Császárral kavart, eléggé alul aludtak a tyúklétrán, amin legfelül Gyöngyi tehénkedett el, mert ő malackodott a legtöbbet Séróval, a tyúkól királyával.

A többiek le voltak szarva.

Cili most a csibéivel eluralta a legfelső létrafokot. Ő maga nem nagy ász, gyermektestű tyúk, de a csibéivel több, mint Gyöngyi az ász. Lenyomták.

Egy közepes párkapcsolat és egy szülőség több, mint egy ász pár vagy egy szuperszülő.

Nóri azzal jött, hogy a férje el akarja hívni volt feleségét és kamasz lányát karácsonyra.

Az első karácsonyra, amit hármasban tölthetnének a kicsi babával. Hogy néz az ki, hogy ebbe belekavarnak?!

Lehet, hogy a volt feleség ász, mint szülőtárs, de vele nincs párkapcsolat. Lehet, hogy a kamasz lány szuper szeretetre vágyó szülőt hoz elő az apjából, de vele sincs párkapcsolat. Nóri a nyerő, mert ő párkapcsolatban és szülői együttműködésben van férjével.

Nóri van a legmagasabban a tyúklétrán. Akkor jár jól, ha magasról leszarja az olyan problémákat, amik a kamasz lány körül kavarognak a szülők között. És persze, ha a volt feleséget nem tekinti vetélytársnak.

Amikor már esteledik, akkor majd nyilván a bélszín lesz a sláger a Bodor Bence féle rozéval.

A hűvösség, a jó bor és a bélszín, az már üti a sör-oldalas párost.

Ezzel is számolni kell egy jó buliban.  

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

Baktay Miklóst kérdezgettük. Imígyen válaszolgatott:

– Kik vagytok ti?

– Házas- és munkatársak. A ház, amiben munkatársak vagyunk: élményterünk. Lételemünk az élmény. Sokan fordulnak hozzánk azért, hogy sorsukat egyetlen katartikus élménnyel jó irányba fordítsuk.
És persze van egy titkunk is…

– Mivel foglalkoztok?

– Párkapcsolat gazdagítással. A pszichológiai közhelyek helyett abból indultunk ki, hogy a jól működő párkapcsolatokat modelleztük. Rájöttünk, hogy a közös identitás legjobb magalapozója a közös élmény. Ezért vontuk be a terápiába az élményeket és a szerepeket.

Az a nagy felfedezésünk, hogy a viselkedést polgári körülmények között az élmények módosítják hatékonyan. Rájöttünk, hogy a sorsfordító élményeket éppúgy elő lehet idézni, mint ahogy a gyógynövényekből is ki lehet vonni a hatóanyagokat, vagy az atomenergiát.

És persze van egy titkunk is. Szerintünk Nobel-díjat ér…

– Mi az az élményvacsora? Mire jó?

– Az élmény-vacsora a totális műalkotás. Valamennyi érzékszervi modalitást bemozgatja, így hoz létre olyan arany pillanatot, amely hosszú évekre összeköti a résztvevőket. Először a zenéket választjuk ki, azok hangulata határozza meg a mozdulatokat, melyek hozzák a színeket és a fényeket, melyekhez illesztjük az ízeket és az illatokat. Az élmény-vacsora megtanít arra, hogy a jelenben, a pillanatban éljünk, hogy valóban a vacsorával foglalkozzunk, hogy mélyen megéljük az ízeket és azok összhangját. Aki egyszer átélte, gourmand lesz. Aki gourmand, át kell élnie.

És persze van egy titok is…

– Köszönöm a válaszokat!

 Szép Heléna