NAPOS OLDAL

–  Anya, elmondjam neked a fohászt, amit reggel szoktunk Zsolttal az iskolában? – ült fel az ágyban ma reggel fél hatkor Lili.

–  Igen, mondd – mosolyodtam el a sötétben.

Felragyog a nyájas Nap
Ő világít egész nap.
Lélek, szellem, hatalom
Mozdítja lábam, s karom.

A napfényben, Istenem,
Ember erőm tisztelem,
Melyet a te jóságod
A lelkembe beoltott,

Hogy lehessek dolgos,
Tudni vágyó, szorgos.
Fény és erő Tőled ered,
Szeretet és hála Neked.

 Jó volt így ébredni:-)

Nektek is szép napot!

STYLING – göncök, amikben bátorkodom

Az elsős évnyitóról biciklizünk hazafelé. Lili elöl gurul a lejtőn, én kissé lemaradva óvatoskodom. Barátnője mögöttem, bőszen kapaszkodik a derekamba és nyújtja a lábát, ahogy csak bírja.

Már azt gondoltam, túl vagyunk a gyereküléses időszakon, mindenki tekeri a maga kétkerekűjét. És tényleg.

Épségben hazaérkezünk.

– Első osztályú iskolások vagyunk! – újságolják örvendezve a lányok Ottinak, majd a következő ünneplésbe vetik magukat. Megérkezett hozzánk Bátor, a nyolchetes kiskutya.

Galiba megszaglássza, azután visszamegy az asztal alá hűsölni,onnan figyeli a fejleményeket.

Bátor a teraszon viseli a simogatásokat, időnként hanyatt fordul, csupasz pocakját is odakínálja a kislánykezeknek.

Az udvarra vezető lépcső tetején megáll, türelmesen várja a segítséget.

Leteszem a járdára, jön velünk egy kört új otthonában, aztán felügyeskedik utánunk a lépcsőn.

Újabb simogatások, pocicsiki. Már alig látszik szomorúnak.

Mikor megint lemegyek a lépcsőn, vidám farok-csóválással utánam szökdécsel.

Szóval tudja ő ezt, csak érdeklik a keretek.

Azt hiszem, jó lesz így. Van ünnepelni valónk bőven.

Első osztályú iskolások, első osztályú Bátor kiskutya.

A mai naphoz Lili öltöztetett.

Úgy látom, Bátornak tetszik az összeállítás.

Megfelelő a méltó fogadásához.

STYLING – göncök, amikben bátorkodom

Ez az első nap, amikor valaki más bőrébe bújtatott az öltözködős játék.

Egész más ez az élmény, mint amikor furcsán lépek, szokatlanul ülök vagy különösen kihúzom a derekam. Amikor valami újszerűbe stlylingolnak a gyerekek, az kihívás, izgalom, megélni való helyzet.

De ma csak félig vagyok, aki voltam már egészen.

A hajbeszéd élményesítésén ügyködve találkoztam össze először azzal a belső árnyékommal, akinek léte minden bizonnyal anyai nagyapám vérvonalából ered. Miklós segített előpattantani, s azóta újra és újra felbukkan az életünkben. Rám adták már női élmény-csoporton, színpadra tolakodott a Miskolci Kamaraszínházban tartott előadásunkon, befúrta magát a szupervíziós munkámba, helyettem szerepelt a Pszinapszis előadásunkon, Miklós mellé nyomult a vasboltban, és még sorolhatnám…

Az évek során megszerettem, néha ok nélkül is előcsalogatom. Szép nevet kapott (itt most legyen csak Másvalaki), ruhatárra, ékszerekre, cipőkre tett szert. Főleg olyan cuccokat szeret, amikben sok a piros és a fekete. Olyanokat, amik szerintem csicsásak, ízléstelenek, közönségesek. Cseppet sem illenek egy terapeuta ruhatárába. A legtöbbjük too much nekem, ő meg csak venné az újabb és újabb göncöket, mert imádja a feltűnést.

Másvalaki egy nagyszájú, beszólogatós, odamondogatós csaj. Olyan, amilyen a nagynéném volt vagy tizenöt éve. Ő is keveset foglalkozott vele, hogy takargassa a terjedelmes hátsóját, a méretes combjait vagy a hurkákat a derekán.

„Kell? Jó! Nem kell? Nem baj! Lehet odébbsétálni.”

Másvalaki – akinek álmai öltözékét készítette elő szempillantás alatt a mai style-hoz Péter, – dús, rövid fekete hajat visel.

Másvalaki jól forgatja a szót és a kártyát. Másvalaki megmondja a tutit, mert Másvalaki mindig jobban tudja.

Másvalakiben roma vér zubog.

Talán megmutatom majd a Hajbeszéd rovatban. De erre még alszom.

Mindenesetre ez az én árnyék-ruhám úgy megzavart ma engem, hogy a szülinapi bulin, amire a gyerekeket vittük, egyetlen ismeretlennel sem tudtam szóba állni. Pedig vagy húszan voltak felnőttek: nyitott, derűs, érdeklődő társaság. Nagyhangúak, kiabálósak, odamondogatósak.

Pont olyanok, akikkel Másvalaki elemében van.

Csak éppen Másvalaki távol maradt. Én voltam ott az ő gönceiben, paróka nélkül, bátortalanul.

Azért aztán kicsike csalásként estére majd kikotrom a fiókból azt az édes-nehéz illatot, és előcsalogatom Másvalakit. Legyen pár derűs órája, ha már Péter ennyit szorgoskodott.

STYLING – göncök, amikben bátorkodom
 

Augusztusi romantika. Olyasmi hangulat van rajtam, mintha majálisra indulnék. Vagy valami még ünnepélyesebb eseményre.

Mondjuk keresztelőre. Vagy születést ünnepelni.

Saci kiscsibéi úgy szaladnak az udvaron, mintha gyöngyök gurulnának. Mint sok kicsi pötty a fűben.

Azt hiszem, Lili ennek az emelkedettségére érzett rá a mai költeményével.

Érzem, milyen könnyedek a lépteim, milyen puhán és finoman mozdul ma minden a kertben, mennyire ott van a lélegzetünk visszafogottsága.

Minél inkább csendben vagyunk, annál szebben szól a kiscsibék finom csipogása.

Minél finomabban lebbentjük a levegőt, annál bátrabban iparkodik felénk fészekaljával Saci.

Ebben a ruhában éppen ide való vagyok, éppen ebbe e kertbe, éppen ebbe az életbe (csak a melltartó pántomat kell hozzá megigazítani egy kicsit)…