NAPOS OLDAL– fények és remények egyérzelműen

Ez a torta évek óta kiemelt szerepet tölt be az édes-derűs pillanatainkban. Születésnapokon és bármely más alkalommal, amikor kívánság-finomság készül, a gyerekek egyöntetűen ilyen tortát kérnek. A recept az Eszterházy-tortából nőtte ki magát. No nem a bárhol kapható dió alapú mű-Eszterházyra gondolok, hanem a csurig mandulás igazira, aminek a leírását majd tizenöt éve a Budapest szakácskönyvben találtuk.

A Baktay-torta azért sokkal jobb, mert az ínycsiklandó ízeit követő utóhatásai is tökéletesek. No cukor-sokk, sehol a másfél-órával későbbi hiszti. Így tényleg még a drágasága is vállalható: a ráfordított temérdek óra a konyhában és a belesütött értékes alapanyagok arányosak az élménnyel:-)

Mit teszünk bele?

200 g hámozott, őrölt mandulát (ebből 50 g liszt finomságúra, a többi darásra őrölve)

6 hideg házi tojást

8 ek mézet

1/2 vanília rudat

300 g szobahőmérsékletű vajat

Hogyan készítjük?

A tojások fehérjét és sárgáját külön választjuk, a fehérjét hűtőszekrénybe tesszük.

A tojások sárgáját 6 ek mézzel és a hosszában felvágott vaníliarúddal habosra keverjük, félretesszük.

A vajat habosra verjük, finoman hozzácsurgatjuk a vaníliás krémet, végül belekeverjük a liszt finomságúra darált 50 g mandulát. A szép simára kevert krémet néhány órára betesszük a hűtőszekrénybe, a fehérje helyére. 

Ugyanis amíg a krém hűl, kényelmesen elkészíthetjük a tortalapokat.

A lehűtött tojásfehérjéből 2 ek mézzel kemény habot verünk, amibe finoman beleforgatjuk a 150 g grízesre őrölt mandulát. A masszából öt lapot sütünk egyenként, kerekre vágott jófajta sütőpapíron, 150 fokosra előmelegített sütőben. Egy-egy lap 10-15 perc alatt lesz kész, de figyelni kell: akkor jó kivenni, amikor a széle picit barnulni kezd.

A már megsült tortalapokat sütőpapírral felfelé fa felületre rakjuk pihenni. Amikor kihűltek, finoman lehúzzuk róluk a sütőpapírt (minél inkább a lappal párhuzamosan haladunk, a papír annál könnyebben lejön, s annál szebb marad a tortalapok felülete).

Amikor az összes tortalappal megvagyunk, jöhet a legjobb rész: a torta összeállítása.

A hűtőből kivett vaníliás krémet hat egyenlő részre osztjuk. A krém 2/3-át egyenletesen elosztva a lapok közé kenjük, a maradék 1/3-ot pedig elkenjük a torta tetején és oldalán.

Látványos dolog a torta oldalát vágott mandulával, a tetejét pedig hámozott mandulaszemekkel díszíteni, de a gyerekeink következetesen a tányérjuk szélére túrták mandulaszemeket, amivel arra tanítottak bennünket, hogy a Baktay-torta simán a krémmel legjobb.

Szeletelés előtt a tortát néhány órára fagyasztóba tesszük (s amíg a finomság tart, ott is tároljuk), mert Miklós a forró vízben előmelegített nagykésével akkor tud igazán formás darabokat szelni, ha a vaníliakrém jó fagyos.

A hideg tortaszeletet ráadásul lassabban esszük, aminek köszönhetően az élmény is tovább tart.

 ***

Boldog születésnapot, Jutka mama!

***

Bori: Lefőtt a kávé.

Laci: Miféle kávé? Itt, a tisztáson?

Bori: Úgy értem, tudom, mi lesz a jövőnk.

Laci: Gyerekek szaladgálnak a gyepen egy loncsos kutyával.

Bori: Az első júniusban születik, a második éppen két év múlva.

Laci: Most van augusztus 20., szóval azonnal neki kell fognunk. Vagy még felverhetem a sátrat?

Bori: Éppen, hogy nem. Vörös riasztás van.

Laci: Akkor verhetem.

Bori: Szeptember első hetében csinálunk babát. Az államvizsgára már hatalmas pocakkal megyek, a diplomát már te veszed át meghatalmazással.

Laci: Vágom.

Bori: Mire a kicsi is oviba megy, teljesen át tudom venni anyutól a patikát. Fokozatosan cserélünk, először csak kicsit van a kicsikkel, én kicsit vagyok a patikában.

Laci: Erről az jut eszembe, lefagyasztunk némi spermát, aztán szépen magamat is, amíg eljön az én időm.

Bori: Ezt hogy érted?

Laci: Például majd ha nagyon éhesek lesznek, kiolvasztanak. Azt hiszem, valamelyik pók teszi el így a férjét tápláléknak…

Bori: Akarsz velem gyerekeket, családot?

Laci: Persze. Csak vicceltem. Alapjában.

Szeptember közepén:

Bori: Azt hittem, csak pecsételő vérzés, de ez már több annál. Vörös riasztás van.

Laci: Újra nekiállunk. Az előző próbálkozásban kifejezetten örömömet leltem…

Bori: Mindent jól csináltunk. Hőemelkedésünk volt, kivártunk előtte négy napot…

Laci: egy örökkévalóságnak tűnt…

Bori: …éreztem is, hogy kész vagyok rá. Évek óta érzem azt a napot.

Laci: Így van. Szoktad mondani.

Bori: Az a helyzet, hogy benned van a hiba.

Laci: Egyetlen kísérlet alapján…

Bori: Egyetlen esélyem maradt. Holnap megyünk Gyula bácsihoz.

Laci: Mennyit röhögtem Gyula bácsin, akinek mindig ellopják a pornó újságait a kisszobából.  

Bori: Protekciónk van. Bemegyek veled.

Szeptember végén:

Gyula bácsi: Az lehet a megoldás, hogy közvetlenül a heréből veszünk spermát és inszeminációval…

Laci: Remek lesz.

Bori: Szó sem lehet róla.

Laci: Fel fogom szívni magam, ígérem. A meleg víztől lehetett ez a mélypontocska, a forró fürdőktől, meg a sok szaunázástól.

Bori: Az idén még nem voltál meleg vízben. Karácsonyra azért kaptál bő gatyákat, hogy hűvös legyél.

Laci: Azóta főzted a kávédat. Erre most nincs bele tejecske…

Bori: Gyere, ezt kint beszéljük meg. Köszönjük, Gyula bácsi.

Gyula bácsi: Aludjatok rá egyet. Sok minden okozhatja.

Laci: Köszönjük, Gyula bácsi.

Bori: Oda üljünk.

Laci: Vészterhes.

Bori: A következő peteérést nem hagyhatom ki. Mással fogok élni. Volt egy idő, amikor szerettelek, de igazad volt, alig volt közös jövőképünk.

Laci: El fogom kérni Gyula bácsitól azt a spermamintát. Örökké rád fog emlékeztetni.

Bori: Most ne gúnyolódj!

Laci: Komolyan mondom. Nálad gecibb alakot még nem láttam. Attól is undorodom, hogy bemenjek a lakásodba. Égess el mindenemet. Csáó.

Bori: Laci!

Laci: Bori!

Bori: Laci!

Laci: Bori!

Bori: Laci!

Laci: Bori! Menj vissza Gyula bácsihoz, kérj valami élénk spermát, vagy protekcióval azt, aki produkálta.

Később…

…Laci azt híresztelte Boriról, Gyula bácsi hozta össze a férjével.

…Bori azt híresztelte Laciról, merevedése is csak nagy hidegben volt és egyáltalán nem járt merevedéssel.

STYLING – göncök, amikben bátorkodom
 

Augusztusi romantika. Olyasmi hangulat van rajtam, mintha majálisra indulnék. Vagy valami még ünnepélyesebb eseményre.

Mondjuk keresztelőre. Vagy születést ünnepelni.

Saci kiscsibéi úgy szaladnak az udvaron, mintha gyöngyök gurulnának. Mint sok kicsi pötty a fűben.

Azt hiszem, Lili ennek az emelkedettségére érzett rá a mai költeményével.

Érzem, milyen könnyedek a lépteim, milyen puhán és finoman mozdul ma minden a kertben, mennyire ott van a lélegzetünk visszafogottsága.

Minél inkább csendben vagyunk, annál szebben szól a kiscsibék finom csipogása.

Minél finomabban lebbentjük a levegőt, annál bátrabban iparkodik felénk fészekaljával Saci.

Ebben a ruhában éppen ide való vagyok, éppen ebbe e kertbe, éppen ebbe az életbe (csak a melltartó pántomat kell hozzá megigazítani egy kicsit)…