SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

Fruzsi: Milyen napod volt?

Zsolt: Egy mormonnal tárgyaltunk.

Fruzsi: Egyszer tényleg említetted, hogy mormonok a tulajok.

Zsolt: Ez a főtulaj. Big boss. Nagyfőnök.

Fruzsi: Látom, menni fog az a felsőfok.

Zsolt: Hogy érted?

Fruzsi: Már azt is tudod, hogy a big boss az nagy főnök.

Zsolt: Csak úgy mondtam.

Fruzsi: És fancy restaurantban voltatok?

Zsolt: Képzeld, neki az a heppje, hogy a székek fontosak, nem a Michelin-csillagok.

Fruzsi: Szerintem a borok. Már úgy innék valami finomat. Szerinted megkockáztassam?

Zsolt: A mormonok egyáltalán nem ittak alkoholt. Pedig a bor is jó volt. Bodor Bence.

Fruzsi: Legfeljebb ha éjszaka is kér cicit Beni, akkor jobban elalszik…

Zsolt: Ne hülyéskedj. Szóval semmi alkohol, a szemét viszont legeltette Barbin.

Fruzsi: A szemét. Tényleg, légy szíves vidd le a szemetet!

Zsolt: Talán ezt még elmesélhetem.

Fruzsi: Nagyon ki tud akasztani engem az a legelő.

Zsolt: Barbi?

Fruzsi: Nem, a Skót Felföld. Scottish Highlands you know…

Zsolt: És persze Barbi villogott is a native Englishével.

Fruzsi: Hogyhogy? A mormonoknak meg kell tanulniuk annak a nyelvén, akivel üzletelnek…

Zsolt: Ügyesen kibekkelik. Azt mondják, jobban beszélünk angolul, mint némelyik amerikai.

Fruzsi: Jópofák ezek a hitbéli előírások és a megkerüléseik.

Zsolt: A sabbatra gondolsz?

Fruzsi: Speciel a tisztelendő úrra. Mert ugye a böjt az utazókra nem vonatkozik. Hát ő már húshagyó kedden csomagolta a kolbászt, a szalonnát, másnap vágta bele magát az autóba és alig ért ki a városból, piknikezni kezdett.

Zsolt: Mint a svédek a kompon. Erről is szó volt.

Fruzsi: A nagy erkölcsi fölény.

Zsolt: Ellenkezőleg. Barbi mondta utána, hogy a többnejűség miatt drága lesz a nő.

Fruzsi: Hogyhogy?

Zsolt: Hát, mert ha szexet akarnak, el kell venni feleségül. Az pedig drága dolog.

Fruzsi: Hogyhogy azt mondta utána Barbi.

Zsolt: Úgy értem, az irodában.

Fruzsi: Őséva pedig csak úgy hagyta, hogy a többnejűség költségeiről csevegjetek? Amikor egy sms-t nem küldhettél, amikor Beni…

Zsolt: Jó, leviszem a szemetet. Nyugi.

Fruzsi: És persze arról értekezett az drága Barbi, hogy a feleség drága, a szex olcsó…

Zsolt: Igazából azt mondta, úgy érzi, ezek a mormonok aligha vennék feleségül, viszont egy kis testgyakorlásban annál inkább benne lennének. Tehát a többnejűség sem éri el a célját, mint a drága alkohol a svédeknél, mert alig várják, hogy elinduljon a komp és már lökik is le a felest. Mint a Béke kocsmában Ózdon…

Fruzsi: A Barbi aztán ismeri a férfilelket. Szóval miután és hol mondta a bölcsességeit?

Zsolt: Jaj, hát a taxiban…

Fruzsi: Őséva hagyta szóhoz jutni?

Zsolt: Ő külön ment egy másik tárgyalásra.

Fruzsi: Azzal jöttél haza, hogy hatkor visszaültetett, mert egy 17.49-kor befutott e-mailt még meg kellett válaszolnod.

Zsolt: Arra már visszaért.

Fruzsi: Figyi, miért nem mondod, hogy a többnejűség tilos és drága, Barbi viszont elbír egy kis legelést, oszt le van zárva a dolog.

Zsolt: Hogyhogy le van zárva?

Fruzsi: Akkor játszhatnánk mást. Benivel boldogan ellenne anyám, én visszamennék dolgozni, ahol nem néznek olyan hülyének, hogy le kelljen fordítani nekem a big boss-t, és ha meg akarok inni valakivel egy pohár bort, akkor az ugrik, mert jó nőnek tart.

Zsolt: Te bekattantál!

Fruzsi: Helyemre kattantam. Tudod mit? Most írok a big boss-nak, hogy szeptemberben tudok kezdeni.

Zsolt: Akkor Beni még csak másfél éves lesz!

Fruzsi: Jól eltaláltad a nevét is és az életkorát is. Meglep, hogy ennyit tudsz róla.

Zsolt: A Gerendást hívod fel?

Fruzsi: Igen ő a big boss. Úgyis mint nagyfőnök.

Zsolt: Ez annyit tesz, hogy felajánlkozol neki. Mert ugye nyilván kiderülne, azért térsz vissza, mert rossz a párkapcsolatunk, neki pedig ez terep.

Fruzsi: Legelő. Mint a Bugac-puszta. Like Scottish Highlands you know…

Zsolt: Figyi! Leviszem a szemetet, aztán a konyhában halkan kinyitom az üveg Bodor Bence bort, amit kifejezetten erre az estére hoztam. Csak van egy olyan fixa ideám, hogy Beni a dugó kottyanására a legmélyebb álmából is felébred.

Fruzsi: Láttam a bort a hűtőben. Fél üveg. Elhoztad azt étteremből. Ilyen kis szarrágó vagy te. Csak kíváncsi voltam, mit találsz ki erre. Azt hittem, amikor beájulok az ágyba, szépen megszlopálod.

Zsolt: De a csekket kitetted, hadd fogadjon kedvesen. Na, egy üveg olyan bor éppen annyiba került volna, mint amennyit azon a csekken be kell fizetni.

Fruzsi: Vagy két csomag akciós pelenka. Ott állnak a szekrény tetején, mert az első lemarta Beni popsiját.

Zsolt: Majd Gerendás pénzéből lesz neki bio antiallergén, bizizus axivus hiperpelenkája.

Fruzsi: Úgyis csak egy pohárka bort akartam inni. Na, vidd le azt a szemetet, aztán hozd be azt a híres Bodor Bence bort.

Zsolt: Hagyjuk. Attól felébred bennem a vágy, attól felébred Beni, attól még jobban tönkremegy az este. Leviszem a szemetet, te pedig közben el tudsz készülni a fürdőben.

Fruzsi: Köpött a maci.

Zsolt: Tudod jól, mennyire utálom ezt. Anyádra emlékeztet…

Fruzsi: Na, akkor egy kis jóéjt anyázás.

Zsolt: Jó éjt!

Bori: Lefőtt a kávé.

Laci: Miféle kávé? Itt, a tisztáson?

Bori: Úgy értem, tudom, mi lesz a jövőnk.

Laci: Gyerekek szaladgálnak a gyepen egy loncsos kutyával.

Bori: Az első júniusban születik, a második éppen két év múlva.

Laci: Most van augusztus 20., szóval azonnal neki kell fognunk. Vagy még felverhetem a sátrat?

Bori: Éppen, hogy nem. Vörös riasztás van.

Laci: Akkor verhetem.

Bori: Szeptember első hetében csinálunk babát. Az államvizsgára már hatalmas pocakkal megyek, a diplomát már te veszed át meghatalmazással.

Laci: Vágom.

Bori: Mire a kicsi is oviba megy, teljesen át tudom venni anyutól a patikát. Fokozatosan cserélünk, először csak kicsit van a kicsikkel, én kicsit vagyok a patikában.

Laci: Erről az jut eszembe, lefagyasztunk némi spermát, aztán szépen magamat is, amíg eljön az én időm.

Bori: Ezt hogy érted?

Laci: Például majd ha nagyon éhesek lesznek, kiolvasztanak. Azt hiszem, valamelyik pók teszi el így a férjét tápláléknak…

Bori: Akarsz velem gyerekeket, családot?

Laci: Persze. Csak vicceltem. Alapjában.

Szeptember közepén:

Bori: Azt hittem, csak pecsételő vérzés, de ez már több annál. Vörös riasztás van.

Laci: Újra nekiállunk. Az előző próbálkozásban kifejezetten örömömet leltem…

Bori: Mindent jól csináltunk. Hőemelkedésünk volt, kivártunk előtte négy napot…

Laci: egy örökkévalóságnak tűnt…

Bori: …éreztem is, hogy kész vagyok rá. Évek óta érzem azt a napot.

Laci: Így van. Szoktad mondani.

Bori: Az a helyzet, hogy benned van a hiba.

Laci: Egyetlen kísérlet alapján…

Bori: Egyetlen esélyem maradt. Holnap megyünk Gyula bácsihoz.

Laci: Mennyit röhögtem Gyula bácsin, akinek mindig ellopják a pornó újságait a kisszobából.  

Bori: Protekciónk van. Bemegyek veled.

Szeptember végén:

Gyula bácsi: Az lehet a megoldás, hogy közvetlenül a heréből veszünk spermát és inszeminációval…

Laci: Remek lesz.

Bori: Szó sem lehet róla.

Laci: Fel fogom szívni magam, ígérem. A meleg víztől lehetett ez a mélypontocska, a forró fürdőktől, meg a sok szaunázástól.

Bori: Az idén még nem voltál meleg vízben. Karácsonyra azért kaptál bő gatyákat, hogy hűvös legyél.

Laci: Azóta főzted a kávédat. Erre most nincs bele tejecske…

Bori: Gyere, ezt kint beszéljük meg. Köszönjük, Gyula bácsi.

Gyula bácsi: Aludjatok rá egyet. Sok minden okozhatja.

Laci: Köszönjük, Gyula bácsi.

Bori: Oda üljünk.

Laci: Vészterhes.

Bori: A következő peteérést nem hagyhatom ki. Mással fogok élni. Volt egy idő, amikor szerettelek, de igazad volt, alig volt közös jövőképünk.

Laci: El fogom kérni Gyula bácsitól azt a spermamintát. Örökké rád fog emlékeztetni.

Bori: Most ne gúnyolódj!

Laci: Komolyan mondom. Nálad gecibb alakot még nem láttam. Attól is undorodom, hogy bemenjek a lakásodba. Égess el mindenemet. Csáó.

Bori: Laci!

Laci: Bori!

Bori: Laci!

Laci: Bori!

Bori: Laci!

Laci: Bori! Menj vissza Gyula bácsihoz, kérj valami élénk spermát, vagy protekcióval azt, aki produkálta.

Később…

…Laci azt híresztelte Boriról, Gyula bácsi hozta össze a férjével.

…Bori azt híresztelte Laciról, merevedése is csak nagy hidegben volt és egyáltalán nem járt merevedéssel.

Kriszta: Akkor most felsöpörhetek?

Andris: Hagyd csak, megcsinálom. Nem vagyok én mesterember, hogy mocskot hagyjak magam után.

Kriszta: Igenis, az vagy. Teljesen jól megcsináltad. Hopp, és működik.

Andris: Egyfelől jó arány, mert egy óra munkával, na jó, anyagbeszerzéssel együtt kettő…

Kriszta: …nekem is kétszer le kellett még szaladnom, egyszer szigszalagért, másodszor csokoládéért…

Andris: …csoki csatlakozóért. Mindegy. Néhány óra munkával több száz kilowattot takarítottunk meg.

Kriszta: Ezt hogy hoztad ki?

Andris: Vasárnap mértem. 4 óra 17 percet égett feleslegesen a négy darab 25 wattos halogén. Az ugye…

Kriszta: Ne má! Te vasárnap ezt mérted?

Andris: Csak felírtam, amikor felkapcsolod, és amikor lekapcsolod. Ennyi.

Kriszta: Amikor megjöttünk vásárlásból, felkapcsoltam. Igaz?

Andris: Mint mindig, ha belépünk a lakásba. Mert sötét az előszoba.

Kriszta: És azt te felírtad.

Andris: Igen. Mint minden felkapcsolást.

Kriszta: Hová?

Andris: Ide, az Excelbe.

Kriszta: Ez lehet az. 13.54.

Andris: Igen. Kettőig van nyitva a pékség. Vettük a kenyeret…

Kriszta: …és azt a két zsemlét. Erre én kértem egy óriáskiflit. És egész úton azon vihogtunk, hogy a kifli a te… és azt mondtad, meg akarod kenni a zsömléimet, és az előszobában elkezdtük méregetni a kifliket, meg a zsömléket…

Andris: …és lukat fúrtunk a friss kenyérbe, lágy kenyérbe…

Kriszta: És akkor! Te perverz állat! Mit csináltál, te szemét?!

Andris: Fájlaltam, mert megkarcolt a kenyérhéj!

Kriszta: Konkrétan azt csináltad, te sunyi görény, hogy amíg én kimentem hűs tejfölért, addig beírtad abba a kibaszott Exceledbe, hogy 13.57…

Andris: …13.54

Kriszta: Nem lehet igaz. Komolyan…

Andris: De igen. Nézd meg. Itt van beírva: 13.54. És mi történt utána?

Kriszta: Mindegy. Hogyan lehetsz ilyen görény?!

Andris: Nem mindegy? Gyönyörűt szerelmeskedtünk. Egészen 15.17-ig, illetve nagyjából 15.12-ig.

Kriszta: Igen, látom. Kimentem pisilni és visszafelé lekapcsoltam a villanyt. Az előszobában. Kezdem már látni, hogyan emeled ki a párkapcsolatunk lényegét.

Andris: Na, akkor jutott eszembe az alternatív kapcsoló ötlete.

Kriszta a gépnél ül: Hoppá. Ez itt micsoda táblázat?

Andris: A WC-papír fogyást tartja nyilván.

Kriszta: Ennyire nem lehetsz szarrágó.

Andris: Tudod, az úgy van, hogy van neked egy tekercsed, abba beleírom az induló időpontot, meg van nekem egy, az a kisszekrényben van, a samponom mögött.

Kriszta kirohan és egy tekercs papírral tér vissza: Beszarok. Itt van beleírva a mai dátum.

Andris: Az előbb írtam bele.

Kriszta: Nézzük, mire jutottál. Nem hiszem el. Négyszer annyi papírt használok?! Te nem a fenekeden kakálsz?

Andris: Az egyik ok, hogy én csak kicsit törlöm ki a fenekem…

Kriszta: …nem mondod…

Andris: …nagyrészt mosom.

Kriszta: Ezért lóg folyton a zuhany!

Andris: Ezért. Másrészt, ugye, nekem pisilés után…

Kriszta: …elég lerázni. De ha úgyis tudod, miért vezetsz nyilvántartást minden seggtörlésemről?

Andris: Szeretnélek rávenni, egy bidé beépítésére.

Kriszta: Rávettél. Kezdhetted volna így is.

Andris: OK. Most figyelj: 13.54.

Kriszta: Jaj, már kezdtem megnyugodni.

Andris: Nem szeretném.

Kriszta: Hanem?

Andris: Hogy felizgulj.

Kriszta: A kurva táblázataidtól?

Andris: Mi történt 13.54 után?

Kriszta: Na mi?

Andris: Hatalmasat szerelmeskedtünk.

Kriszta: Hát jó, de először kapcsold le a villanyt.

Andris: Te meg írd be az Excelbe!

Kriszta: Használd az alternatív kapcsolót…

A mai mélázás rendhagyó lesz. Egy történetet mesélek el. Régóta jár hozzám egy fiatalember. Komoly belső küzdelmeket vív, mert szereti a feleségét, nagyon erősen kötődik hozzá, ugyanakkor egyre erősebben él meg bizonyos hiányokat, és egy másik lány után vágyódik…

Tamás, elmondása szerint, számos extra képességgel bír: látja az emberek színét, kiszagolja a lelki és testi változásaikat. Zsigeri szintű empátiájától sokat szenved: egy-egy erősebb belső élménynél gyakran kiabálva vonaglik, mert az érzékletei olyan hevesek és viharosak, hogy fájdalmat okoznak neki. Ami azonban leginkább megnehezíti az életét az, hogy rendkívül erős érintési szükséglete van. Nagyjából az átlagemberek folyadékszükségletéhez mérhető.

Ha nem kapja meg a napi „érintés adagját”, olyasmi testi tünetei keletkeznek, mint egy szomjazó embernek. Előbb diffúz nyugtalanság, aztán koncentrációs zavarok, majd egyre erősebb beszűkültség. Végül – ahogy a szomjazó akár egy pocsolyára is ráveti magát – Tamásban annyira erőssé válik a vágy, hogy akár üzlettársai vagy férfi barátai megérintésével, de igyekszik csillapítani. Alapjában persze női érintésre vágyik, de a helyzet erre gyakran alkalmatlan. Képzelheted, milyen furcsállva reagálnak azok a tárgyalópartnerek vagy üzletfelek, akiknek Tamás kezét, karját, vállát fogdossa. Szokatlan ez még akkor is, ha ezek az érintések cseppet sem erotikusak.

A másik gondot az jelenti, hogy Tamás az erotikus kapcsolataiban egyáltalán nem gyengéd, sőt. Durvaságra, erőszakosságra, kemény érintésekre érez vágyat. A feleségétől, aki kedveskedést, cirógatásokat, finom egymáshoz-éréseket kívánna, éppen ezen a szálon kezdett távolodni. Együttléteik alkalmával vagy Tamás fékezi magát nehezen és szenvedve, vagy felesége él át fájdalmakat és szerez egy-egy erősebb szorítástól kék-zöld foltokat.

Egyszerű megoldásnak tűnhet a válás, Tamás azonban – valamilyen titokzatos okból – újabb meg újabb elszánások és változatos különválási kísérletek után végül mindig feleségével marad.

Évek óta rendszeresen megkeres. Sok dolgokban eredményesen sikerült együtt dolgoznunk, legutóbb éppen a sötétségtől való félelmével küzdött meg. De járt már a múltjában homályos arcú, gondoskodó nők között egy nagy víz alatti búra alatt, ahol telepátiával kommunikáltak (ő Atlantisznak nevezte el), és utazott a saját jövőjébe, beszélgetni ötven éves önmagával, tanácsokat nyerni a jelene formálásához.

Ennyi idő és találkozás után tegnap este volt egy újabb olyan alkalom, amely friss szempontokat hozott Tamás érintés-viszonyához.

Az anyjáról beszélgettünk, akivel már régóta megszakította a kapcsolatot, és – csak úgy mellesleg – feljött egy emlék Tamás születése körüli időből. Kiderült: koraszülött volt. Nagyon kicsi súllyal és pocsék paraméterekkel jött világra. Az élete első két hónapját egy inkubátorban töltötte bekötözött végtagokkal (mert a bőre sem volt megfelelően fejlett), miközben az édesanyja életéért egy másik kórházi osztályon küzdöttek. Tamás és ő nem találkoztak. Csak két hónap után érinthették meg egymást.
Később sem alakult ki közöttük igazi kötődés, testük mélyéből jövő érzelmi kapcsolat. Bár az asszony legjobb tudása szerint igyekezett megfelelni anyai szerepének, a reakciói mindig is fejben dőltek el: mérlegelésen és nem beleérzésen alapultak.

Az érintések, melyeket Tamás élete első hónapjaiban kapott, csupán az ápolónők rutinmozdulatai voltak, és bizony gyakran fájdalmat okoztak. Mégis, legalább tudósították arról, hogy nincs a világban egyedül.

A világrajövetel körüli pozitív élmények bevésődését kisfia születésekor élte át Tamás, több mint huszonöt évvel azután, mint ahogyan kellett volna. Újszülött fiát még meztelenül, egy lepedőbe takarva a kezébe adták, és egy teljes órán át nála hagyták.
Az akkori érintések hatása máig meghatározó. Tamás és a kisfia észlelik egymás hangulatait, testi állapotait, érzelmi változásait.

És ki volt még jelen ebben a döntő, testi kötődést kiváltó élményben? Tamás felesége. Tamás nemcsak kisfiával simult össze a születés utáni imprintáló pillanatokban, hanem az asszonnyal is. Az anyával, aki a gyereket világra hozta. Vele tapasztalta meg azt, amit a saját születésekor, a saját anyjával nem állt módjában. Hogyan is hagyná el őt?

– Tamás, ki tud róla, hogy az élete első két hónapját inkubátorban töltötte?
– A mostani életemből senki.
– A felesége?
– Nem.
– A barátai?
– Ők sem.
– A szerelme?
– Nem. De elmondom neki.
– Én sem tudtam. Hány éve is ismerjük egymást?
– Nem jutott eszembe mondani. Nem gondoltam, hogy ez fontos lehet. Most hülyeségnek tűnik… Vajon miért?
– Talán annyira szerette volna, hogy ne legyen fontos. Talán félt szembesülni vele…

Gondolom, nincs szükséged magyarázatra az értelmezéshez. Esetleg még egyetlen apró tényre. Tamás – nagyjából egy órával azután, hogy elköszöntünk egymástól – sms-t küldött a lányról, akivel annyira hasonlónak érezte magát, és akivel úgy egymásra találtak az érintések világában, ahogy a feleségével sosem: „Az gáz, hogy Ő hét és fél hónapra született és öt hétig volt inkubátorban? Ugyanolyan bolondot választottam, mint én… Csók, Tamás”.

Az útravalóm számodra ma csupán egyetlen kérdés:

Tudatában vagy-e annak, hogyan indultál ebbe az életedbe, és miként befolyásol most ez az indulás?

TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik?
 

Amint a kollégája kilépett az irodából, az ügyvéd, aki gyakornoki munkát ajánlott, odasúgta:

– Csinálta már mással terhesen?

Összerándult a hasam, és végigborsódzott a hátam a tekintetétől. Rémítő volt a szeme és a mosolya.

Nem látszott rajta a legkisebb zavar sem. És ami még jobban megdermesztett: cseppet sem tűnt sunyinak.

Ahogy rezzenéstelenül nézett, egyetlen gondolat tükröződött a szemében: neki ez jár.

Elkaptam róla a pillantásom.

Matyi zokogva sírt a vizsgálóban. Ahogy felállították, kíméletes óvatossággal kicsatolták az övét, és lehúzták róla a farmert, zokogása még jobban felerősödött.

Alsónadrágban ült a széken. Vastagra feldagadt, tenyérnyi, kék, zöld, lila és fekete véraláfutásokkal volt tele mindkét combja. Lehajtott fejjel ismételgette:

– Olyan gyengéd, bátor ember volt! Olyan gyengéd, bátor ember volt!

Azok a nyurga kis nyolc éves combjai! Az a fehér, finom kis bőre!
Istenem, mit csináljak?

Hatalmas ütés éreztem a mellkasomban.

Tudtam, hogy mindennek vége. Sötét volt és csönd.

Éreztem a rémület összes testi jelét. A szívem kalapált, a fülemben zubogott a vér, a karomban szétáradt valami furcsa bizsergés.

Kinyitottam a szemem. Sötét volt és csönd.
Meleg sötét. És puha csönd. A vérem tele adrenalinnal.

Mezítláb elbotorkáltam az ajtóig, majd tovább, a másik szobába. Ott volt egy kis fény.
Négy huszonhatot mutatott az óra.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból
 

Mégis maradt sült oldalas a buliról. A sör, a bélszín és Bodor Bence bora elfogyott. Felmelegítettem a zsírt a bödönből, beledobtam a maradék oldalast. Jó lesz még zöldbabhoz, tökfőzelékhez.

Szegény Berti malac a halála napján kapta a nevét. Ha tudta volna, mennyi finomságot ad még nekünk. Mert a zsírja már egy jó fél éve újra meg újra otthont ad különféle sült húsoknak, amiket kieszegetünk belőle.

Hermina tyúkunk érkezése napján kapta a nevét. Családi hagyomány, hogy a Herminák jó kotlósok. Ő más életpályán indult el. Séró kakas elől menekül, viszont minden nap tojik egyet. Rendes, igyekvő tyúk.

Péter azért jött el Máriával, mert sokáig becsülte benne az igyekezetét, aztán, miután a gyerek már megnőttek, most valami mást várna tőle. Mária pedig továbbra is rendet tart, főz, mos, vasal. És nagyon meg van sértve.

Igyekszünk megértetni, a párkapcsolat a tudattalan műfaja, ebben különbözik a szülőségtől. A tudattalan pedig maga a test. Mária felháborodik, hogy mi is olyan szex megszállottak vagyunk, mint Péter.

Mondanánk, a test, az érintés, a metakommunikáció, sokkal szélesebb terület, mint a szex. Olyasmi képeket idézünk fel, amikor arany pillanatokban ők is elüldögéltek kézen fogva, belefeledkeztek egymás tekintetébe.

Mária kimérten közli, elmúlt negyven éves, ő már nem akar vadidegenekkel malacságokról beszélgetni. Elég megaláztatás érte, amikor nőgyógyászok vegzálták, amikor a gyerekeket szülte és amikor állandó fertőzéssel kínlódott.

Mária és Péter aligha lépnek újabb párkapcsolati ciklusba. Aligha jutnak el oda, hogy gyengéd szeretetben, kölcsönös megbecsülésben, együttműködésben éljék napjaikat, hogy találjanak valamit, amiről együtt gondoskodnak.

Hermin tojását hiába tennénk be Saci kotlós alá, mert nincs megtermékenyítve. Összegyűjtjük és eszegetjük. Páratlanul finom a friss lágytojás. Remek érzés, hogy majdnem önellátók vagyunk ezen a területen.

Berti aligha sejthette, hogy zsírja több generáció sült húst fog omlósan, ropogósan tartani. Hiába divatjamúlt a zsírevés, új felhasználási módokat találunk ki annak, ami van. Van egy terülj-terülj bödönünk. Rájárunk.