–  Részletek a Hajbeszéd c. könyvből –

            Elöljáróban:

A Hajbeszéd könyvvel jóval nagyobb célt tűztem mi, mint a haj kommunikációs és pszichológiai szerepéről összegyűjtött kutatási- és ismeretanyag átadását. Azt szeretném elérni, hogy akik a könyvet olvassák, élményt szerezve, saját tapasztalataik révén tanulják meg jól beszélni és érteni a Hajbeszéd nyelvét. A könyvből ezért itt csakis olyan részleteket idézek, amelyek élményt adnak, saját tapasztaláshoz segítenek hozzá.
Ha megcsinálod a feladatokat, olyan belátásokhoz jutsz, amik pontosan ehhez szükségesek.
Ha csupán olvasod a bejegyzéseket, remélem, jól szórakozol majd.

Akkor érdemes ehhez a feladathoz lépned, ha átélted már a parókás kalandot, vagy legalábbis valami ahhoz hasonlót. Ma a megfigyelésről szeretnék élményt adni neked.

 "…2. feladat

Vegyél magad elé egy tükröt meg valamit, amivel írni tudsz.

Nézd meg magad minél több oldalról és nézőpontból, majd és készíts egy listát mindarról, ami a tükörképedet szemlélve a saját hajadról eszedbe jut.

– Előbb elég, ha csak jelzőket sorolsz.

– Ha ez megvan, gondold meg: vajon mit szeretnél sugallni a hajviseleteddel?

– Ha másvalakin látnál ugyanolyan frizurát, mint a tiéd, mit gondolnál róla, milyen tulajdonságokat tulajdonítanál neki?

– Gyűjts és írj össze néhány szempontot is, amiket a hajjal kapcsolatban általában hiszel, gondolsz vagy hallottál másoktól.

Később érdekes lesz majd elővenned ezt a listát, s újragondolni, bővítgetni.

Ha belegondolsz, mennyi időt, energiát, gondolatot, milyen jelentős erőforrást szánnak rá az emberek (különösen a hölgyek), hogy hajuk a lehető leginkább hasonlítson arra, amilyet maguknak elképzeltek, s hogy milyen erővel képesek ragaszkodni ahhoz, amit végre megtaláltak a maguk számára, akkor könnyen megérted miért állítom, hogy a hajunk az identitásunk, az önazonosságunk kiemelten fontos része.

Jó mérce saját megállapodottságod, stabilitásod megítéléséhez, ha magadban válaszolsz arra a kérdésre: „Tervezem-e, hogy a közeljövőben jelentőset változtassak a hajamon?”. 

Igenlő válasz esetén máris érdemes elgondolkodnod, a frizurádon kívül mi egyéb van még az életedben, amin a közeljövőben jó lenne változtatod? Nagy esély van rá, hogy a találsz ilyet. Javaslom, fontolnod meg: mi történne, ha a hajad helyett előbb inkább azon a másik dolgon változtatnál.

Vagy: „Istenuccse, tényleg csak új frizurát szeretnél”? Akkor is jó várnod még egy kicsit. Ha már úgyis olvasod ezeket a sorokat nem árt előbb tisztába jönnöd a „mivel mit kommunikálsz?”, s a „mire milyen reakciót várhatsz?” kérdéskörével, és csak utána nagyot alakítani a hajadon.

A „jelentős” változtatáson olyasmit értek, amikor valaki a haját úgy és olyan mértékben alakítja át, hogy az egyáltalán nem, csak nagy nehézségek árán, vagy hosszú idő elteltével hozható újra az eredeti állapotába. Az ilyen tartós változtatások arról ismerszenek meg, hogy az új frizurával megjelenő személynek komoly kilátása van az ismerőseitől a magánélete változásait vagy a lelkiállapota milyenségét firtató kérdéseket kapni.

Ígérem, én kerülni fogom, hogy ilyen helyzetbe hozzalak. Mivel azonban ez a könyv a kommunikációról szól, ami természeténél fogva minimum két oldalú, szeretném, ha élnénk a lehetőséggel és próbálgatnánk még kicsit a környezetedet, mielőtt elmélyedünk a Hajbeszéd szempontjainak részletes átgondolásában.

Remélem, a  parókás kaland és az eddig olvasottak felbátorítottak már annyira, hogy most a saját hajaddal kísérletezzünk. Nyugi, nem fog fájni. Ráadásul csak átmeneti változtatásokra kérlek. Erről szól majd a harmadik feladat…”

–  Részletek a Hajbeszéd c. könyvből –

Elöljáróban:

A Hajbeszéd könyvvel jóval nagyobb célt tűztem mi, mint a haj kommunikációs és pszichológiai szerepéről összegyűjtött kutatási- és ismeretanyag átadását. Azt szeretném elérni, hogy akik a könyvet olvassák, élményt szerezve, saját tapasztalataik révén tanulják meg jól beszélni és érteni a Hajbeszéd nyelvét. A könyvből ezért itt csakis olyan részleteket idézek, amelyek élményt adnak, saját tapasztaláshoz segítenek hozzá.
Ha megcsinálod a feladatokat, olyan belátásokhoz jutsz, amik pontosan ehhez szükségesek.
Ha csupán olvasod a bejegyzéseket, remélem, jól szórakozol majd.

Ha legjobb szándékod ellenére még mindig halogatod a paróka üzletes kalandot, mégis szeretnél valamit átélni az élményből, amit egy teljesen új hajviselet hozna számodra, akkor most itt az alkalom. A fantáziád és én segítünk benne.

„…1.b. feladat

Képzeld el, milyen frizurát választanál a paróka kollekcióból, ha az volna a feladat, hogy „keress egy hajat, amilyen a sajátod sosem volt, és biztosan nem is lesz”.

Az instrukció elég nyitott, válogathatsz olyan hajak között, amik vonzók és előnyösek számodra, de – ha elég kíváncsi vagy vagány vagy – felölthetsz olyat is, amilyet nagyon nem szívesen hordanál, vagy ami kifejezetten idegen, távoli tőled.

Kérlek, a lehető legrészletesebben képzelj el egy olyan frizurát, ami megfelel az instrukciónak. Nézd meg gondolatban (és később írd is fel magadnak) mik a haj főbb paraméterei. Milyen a színe, az állaga, a tartása? Milyen a szálak hossza, vastagsága, sűrűsége? Milyen maga a frizura? Mekkora a tömege? Mit enged látni és mit takar el? Milyen mozdulatra hogyan viselkedik ez az elképzelt haj? Hol érnél hozzá a kezeddel és hogyan? Mit jelezne egy ilyen mozdulat? Milyen érzés volna? Kinek tetszene? Akinek nem tetszene, mit nem szeretne benne? Írd föl mindazt, ami erről a hajról az eszedbe jut, és csak azután olvass tovább!

Ha olyan parókát választottál a szalonban vagy a képzelet-játékban, ami előnyös, fokozza a vonzerődet és segíti a pozitív megítélésedet, úgy jártál el, ahogy legtöbbünk teszi, amikor először ilyen feladatot kap.
 

Ha belemenős voltál, és valami idétlen-furi hajat tettél a sajátodra, rontva a saját megjelenésedet, akkor már az első élményből extra nyereségekhez juthattál. A megoldásod merész és kifejezetten rendhagyó.

Miért?

A napi életünk során arra törekszünk, hogy a környezetünkben jó benyomást keltsünk, rokonszenves, vonzó, szerethető, tisztességes, megbízható, vagy egyéb pozitív jelzővel leírható embernek tartsanak bennünket.

Ennek jegyében a saját hajviseletünket illetően kifejezetten fontos számunkra, hogy hajunk a megjelenésünkhöz, mindennapi működésünkhöz lehető legtöbb pozitívumot adja hozzá.

Amikor olyan parókát választasz magadnak, ami nem áll jól, esetleg kifejezetten előnytelen számodra, s ebben figyelgeted, mi történik, hova mozdít, hogyan hat rád, az sokkal közelebb visz a saját hajad személyes előnyeinek és értékeinek felismeréséhez…”

Hamarosan az is kiderül, miért van így.

Az áldozatok olyan rossz élményektől szenvednek, amint a magyar nyelvben traumának hívunk. Még pontosabban attól, hogy a traumatikus élmény emléke fókuszban marad, jelen van a napi életükben, s leköti a figyelmüket, elvonja az érzelmi energiáikat, akadályozza az új örömöket. A múltba rögzíti őket,  meggátolva azt, hogy a jelenben éljenek.

Mintha lenne egy állandóan ismétlődő jelenet a színpadon, amit erős reflektorfénnyel világítanak meg.

Hogyan tudnánk követni darabot, ha – miközben a cselekmény a félhomályos részeken tovább halad – a reflektorfényben újra és újra ugyanaz a jelenet játszódna le?

Vajon meg mennyit nyernénk, ha – bár a színpad egyik részén lejátszódna újra és újra ugyanaz a jelenet – sikerülne lekapcsolnunk a reflektort? És hogyan hatna az, ha netán sikerülne a reflektort a folyton ismétlődő jelenetről átirányítani a jelenbéli cselekmény történéseire? És ha mindemellett még valahogy el tudnánk sötétíteni a színpad nem-szeretem részét! Mondjuk valami jó kis fekete függönnyel. Vagy esetleg sikerülne rávenni a szereplőket, hogy végre hagyják abba annak az átok jelenetnek az ismételgetését…

Ami biztos: valamit tenni kell, de nagyon.

Az emberi elme/lélek úgy működik, hogy csak ritka alkalmakkor és/vagy nagyon speciális eszközökkel tudjuk levenni a fényt arról a bizonyos jelenetről. Biztos van rá ötleted, miképp tehető ez meg, és nyilván azt is pontosan látod, hogy ezek az eszközök – legyenek akár társadalmilag kívánatosak, akár károsnak ítélek– csak átmeneti megoldást hoznak, aztán az a fránya reflektor megint felkapcsolódik. Ha végleg sikerül sötétet csinálni, az egyben az egész darab végét is jelenti. A célunk viszont egészen más, mint a vaksötét: élvezni akarjuk az előadást!

Ezért nézzük inkább azt a megoldást, amikor a rossz jelenetről az aktuális cselekményre irányítjuk a fényt! Ez sokkal inkább tarthatónak tűnik, de van néhány kritérium ahhoz, hogy működjön. Egyrészt elég fontos, hogy legyen aktuális cselekmény, azaz történjen valami a színpadon, méghozzá olyan dolog, amire érdekes és érdemes odafigyelni. Ha nincs ilyen történés, a figyelmünk reflektora könnyen visszamozdul oda, ahol a mozgás van, hiszen a perifériás látásunk elsősorban a változásokra érzékeny. Ahogy a mozgás odavonzza a tekintetünket, úgy vonzza a mozgalmas cselekvés a reflektorfényt.
Másrészt azt is jó elérni, hogy az aktuális cselekmény lehetőleg a színpad más részein folyjon, legalábbis kezdetben. Különben – ha az új jelenet szereplői arra szaladgálnak, ahol a nem-szeretem rész cselekménye folyik – az újba belelátszik a régi. Sőt, ha a régi jelenet eseménydúsabb, mint az új, úgy amikor az új jelenet szereplője továbbszalad, a reflektorfény lemarad róla és megint megtapad a nem-szeretem részen.

Van viszont egy jó hírem:
Ha elég ügyesen rendezünk ahhoz, hogy az új jelenet cselekménye magával vigye és magán tartsa a figyelmünket (a reflektort), miközben egy-egy új történés pillanatokra és kis felületen fedésbe kerül a régi résszel, annak az a varázslatos hatása van, hogy a régi jelenet elé odakerül egy vékony fekete fátyol. És minél többször tudjuk ezt az „átfutást” jól megcsinálni, annál több réteg fekete fátyol fogja takarni a nem-szeretem jelenetet.

Okosnak és kellően óvatosnak kell lennünk, mert ha a reflektor fénye túl sokáig időzik a fekete fátylakkal takart terület előtt, akkor a fátyol anyaga az erős fényben szétég, és a régi jelent újra teljes élességében és részletességében kerül a szemünk elé.
De mégis kell vállalni a szaladgálás kockázatát, különben a nem-szeretem jelenet könnyen magára vonzza a reflektorfényt, mert a nem-szeretem jelenet mozgalmas, változatos, lármás, zajos, sikító színei vagy fájdalmasan kontrasztos részei vannak –  olyan tulajdonságai, melyek révén kilóg a normál élet dolgai közül.

Annak esélye, hogy sikerüljön rávenni a nem-szeretem jelenet szereplőit, végre hagyják abba a játékukat, igen csekély. Még egy jól irányzott elektrosokk (ami egyébként nem is létezik) hatása is legfeljebb annyi volna, hogy odacsüngeszt eléjük egy jó vastag fekete függönyt. De a jelent mögötte megmarad.

Szóval, ha valamit tenni akarunk, akkor rendezzünk színes-szagos, ritmusos-dallamos, éles fényes, mozgalmas új jeleneteket, és használjuk hozzájuk ügyesen a rendelkezésre álló színpadot: óvatosan, éppen csak pillanatokra, de következetesen merészkedjünk át a nem-szeretem területre.

Mert azért az is van ám, hogy minél több réteg fekete fátylat sikerül felinstallálnunk, annál kevésbé látszik át, és annál hosszabb időkre állja az anyagok sűrű rétege a reflektor fényét.

Hát így működik a traumák élmény-terápiája.

–  Részletek a Hajbeszéd c. könyvből –

Elöljáróban:

A Hajbeszéd könyvvel jóval nagyobb célt tűztem mi, mint a haj kommunikációs és pszichológiai szerepéről összegyűjtött kutatási- és ismeretanyag átadását. Azt szeretném elérni, hogy akik a könyvet olvassák, élményt szerezve, saját tapasztalataik révén tanulják meg jól beszélni és érteni a Hajbeszéd nyelvét. A könyvből ezért itt csakis olyan részleteket idézek, amelyek élményt adnak, saját tapasztaláshoz segítenek hozzá.
Ha megcsinálod a feladatokat, olyan belátásokhoz jutsz, amik pontosan ehhez szükségesek.
Ha csupán olvasod a bejegyzéseket, remélem, jól szórakozol majd. 

„…A legjobb, ha a gyakorlatokhoz találsz egy nyitott és belevaló partnert, de egyedül is könnyedén végrehajthatod őket és megfigyelheted a hatásukra bekövetkező változásokat, történéseket.

Az a tudat, hogy az élmény nem rólad szól, de veled történik és téged gazdagít, az az érzés, hogy kockázat nélkül belebújhatsz egy másik, sajátodtól gyökeresen eltérő szerepbe, de bármelyik percben le is vetheted, visszaöltve a megszokott, kipróbált-bevált önmagadat, ez az, ami segít elrugaszkodni a szokásostól, a hétköznapitól, ez az, ami lendületbe hoz, felszabadít és így a személyiségnek is új perspektívákat ad. Kockázat nélküli megélés. Vagy legalábbis minimális kockázatú. Ami tetszik, megtarthatod, ami nem, elengeded. Ezzel a hozzáállással fogj az első feladathoz. 

1.a. feladat

Keress egy számodra elérhető távolságban levő paróka üzletet, és telefonon érdeklődd meg, melyik az a fél óra, amikor legkisebb a forgalmuk, s legnagyobb eséllyel lesz idejük foglalkozni veled. A megbeszélt időben menj az üzletbe, s kérd meg az eladót, segítsen egy olyan frizurát találni, ami a lehető legtöbb paraméterében eltér a jelenlegi hajadtól. Mondd el neki, hogy szerepjátékra készülsz a barátaiddal, s szeretnéd a nehezen felismerhetővé alakítani a külsődet. Amikor előkerült már néhány szóba jöhető paróka, kérj tanácsot a figura sminkjét, öltözködését, viselkedését, stílusát illetően is. Próbálgass a különféle parókákban mozdulatokat, keress a hajakhoz illő hanghordozást, pillantást, gesztusokat. Ha találsz olyan parókát, amiről úgy érzed, igazi kihívás számodra, kérd meg az eladót, hogy letét ellenében egy-két napra vagy egy hétvégére elhozhasd az üzletből. Otthon kereshetsz hozzá illő ruhákat, megszellőztetheted a városban sétálva, megfigyelve miként bánnak az új külsőddel az emberek, sőt, akár megviccelheted vele a barátaidat, családtagjaidat.

Megfigyelési szempontok a paróka-kalandhoz: 

– Milyen változásokat hoz a testtartásodban, mozdulataidban az új frizura viselése?

– Hogyan változtatta meg a viselkedésedet, emberekkel való kapcsolatteremtésedet?

– Miben változott az emberek feléd irányuló attitűdje, kommunikációja, milyennek érzed az új figura megítélését?

– Hogyan reagáltak rád idegenek, és hogyan az ismerőseid?

– Milyen új érzés, gondolat jelent benned meg az új frizurát viselve?

– Mi az, amiben a kipróbált szerep eltér a saját viselkedésedtől?

– Mik azok a tulajdonságok, amik mások benned és a parókás frizurádban? 

Ha netán azon izgulnál, hogy az emberek majd látni fogják, paróka van rajtad (volt ilyen tanítványom), azzal tudlak nyugtatni: az élményt azzal is tökéletesen megszerzed, hogy azt figyeled, miként hat rád és a környezeted tagjaira az a tény, hogy parókában jársz-kelsz, tevékenykedsz.

Ha a közeljövőben nehezen jutnál paróka üzletbe, de mégis szeretnél valamit átélni a fentiekből, akkor a fantáziád segítségére lesz szükséged…”