TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A csirkéről főleg az jut eszembe, hogy paprikásan elkészítve jó a szaftjában megfőzni a tarhonyát, így megelőzzük azt, hogy a tányéron kelljen kikeverni ugyanezt. Végül is hasonló a rizibizihez vagy a rizses húshoz.

Megint más a helyzet, ha a kertünkben szaladgáló csirkéket figyelem. Cili, a kotlós, igyekszik ugyancsak szemmel tartani őket. Amikor átbújnak egy iciri-piciri lyukon a szomszédba, hogy ott bogarásszanak, Cili türelmesen vár.

A csirkékről most az jut eszembe, milyen jó elnézegetni őket. Cili kotlós szépen tanítgatja a csibéket kapirgálni, ágon ülni és megbújni biztonságos helyen. Szépen elvannak. Jól megvannak magukban.

A csirkék persze csak fedőtörténet. Azért tartjuk őket, a nyulakat és a többieket, hogy a hozzánk érkező gyerekek elkerülhessék a „pszichológushoz jár” stigmát. Helyette nyuszit simogatnak, pipiknek örülnek.

A gyerekekkel ugyanis többnyire kevés teendő van. A szülők inkább tünethordozóként tolják őket maguk előtt. Például Botondot, akinek az apukája úgy döntött, örömet szerez a fiának és megfog egy kiscsibét.

Cili egy ideig bátran szembeszállt vele, azután menekülőre fogta a dolgot. Apuka végre sarokba szorított egy csibét, megfogta és átadta simogatásra Botondnak. Apukának az jut eszébe a csirkéről, hogy örömet szerezhet vele Botondnak.

Botond apukájával azon voltunk, szerezzen élményt arról, milyen jó elnézegetni Cili kotlóst, amint szépen tanítgatja a csibéket kapirgálni, ágon ülni és megbújni biztonságos helyen. Milyen jó elnézegetni a csibéket, akik szépen elvannak, jól megvannak magukban.

Ha Botond apukája egyszer képes lenne csak úgy elnézegetni Botondot, amint eljátszik társaival vagy elmerül játékaiban, ha egyszer csak úgy elülne megvárni, hogyan old meg Botond egy nehéz helyzetet…

Ha egyszer csak úgy leülnének paprikás csirkét enni, és Botondnak megengedné, hogy csak az uborkát majszolja…