SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

– Zelka, hogy néz ki a te nézőpontodból az a bizonyos reggel, amit Gyöngyi révén megismerhettünk? Mi a te történeted?

– Nézzük a legutóbbi két hét rendjét: Arany torkú Sérónk vágyai és a szomszédok jogos igényei között egyensúlyozva valamikor hét óra tájban nyitom ki a kisház ajtaját. Elsőnek a fészekalja csibe tódul az ajtó melletti búzás zsákhoz Kormos Cecília kíséretében, azután Séró nagy zajjal lekepeszt a létra negyedik fokáról, maga mögött hagyva Herminát, Császár Morzsát, Sacit és Gyöngyit. Kicsit tágít a zsák sarkán lévő nyíláson, odaengedi csipegetni a csibéket, s közben megpróbálja becserkészni Cili kotlóst. Mostanában egyelőre eredménytelenül. Amúgy is nehéz dolga van, mert Cili japán tyúk, sokkal kisebb nála.
A kotlóst követve a csipogó csibesereg hátravonul a kertbe, Séró pedig kidülleszti begyét és kiereszti arany tokán mindazt, ami csak kifér. Közben változó sorrendben, de annál nagyobb szárnysuhogtatások és huppanások közepette előkerül Császár Morzsa az ötödik és Hermina a harmadik fokról. Hermina fürgén elszalad a felé oldalazó Séró elől, Császár Morzsa meg japános udvariassággal kitér az útjából.
Saci tyúk mindeközben – és a nap folyamán továbbra is – szokásához híven a tojásain üldögél, Gyöngyi pedig rezzenéstelenül gubbaszt a létra legfelső, ötödik fokán. Mint egy tollszobor. Séró, Hermina és Császár Morzsa végigpásztázzák a hátsó kertet, kapirgálnak, kukorékolgatnak a hangról ismerős szomszéd kiskakassal.

– Te mit csinálsz ezalatt?

– Egy jó forró cafe latté-t szép kemény habbal, kis fahéjjal a tetején. Ez kábé két perc negyven. Aztán kiülök a kisház ajtajához és nézem a fejleményeket.

– Mik a fejlemények?

– Gyöngyi kuporog még egy ideig, aztán mocorogni kezd. Egyik lábáról a másikra lépdel, fészkelődik a létra fokán. Ez fontos hanginger lehet Sérónak, mert az udvar legtávolabbi zugából is mindig odakerül valahogy a ház ajtajához, mire Gyöngyi lejön. A szokásos rend szerint Séró abban a pillanatban pattan Gyöngyi hátára, amint a tyúk lába talajt fogott. Gyöngyi reggeli első tollászkodása és a Séró-féle tolldúlás nyomainak elrendezése így egy kosszal megvan. Gyöngyi – feledve a búzás zsákot, ami mellett Séróval a hátán elhaladt – az udvar hátsó része felé orientálódik. Ilyenkor én is átköltözöm a bögrémmel hintaágyba vagy a teraszra, s út közben szórok nekik egy kis magot vagy száraz kenyeret.

– Mire vonatkozott az a Gyöngyi reggel  B verziójában, hogy „Nekem kínálja a legjobb falatokat”?

– Van Sérónak egy jellegzetes, kotkodácsolás-szerű hangja, amivel enni hívja a tyúkokat. Láthatóan ő dönti el, mikor melyiket. Elsősorban Gyöngyit. Ha finom falatot talál, kiadja ezt a hívogató hangot, majd a falatot felcsippenti a csőrével és a tyúk elé pottyantja. Ha a tyúk nem fogadja rögtön, ez a cselekvéssort kétszer, háromszor is megismétli. Miközben a tyúk csipegeti, amit kínált neki, Séró kihúzott nyakkal körbenéz, mint aki épp biztosítja a nyugodt körülményeket. Kifejezetten önzetlennek és lovagiasnak hat ilyenkor.

– Gondolom azért néha rápattan az elmélyülten csipegető tyúkok hátára…

– Igen, megesik ez is. Főleg Gyöngyi esetén, mert Hermina sokkal óvatosabb. De addigra én már megittam a reggeli tejeskávémat.

– Köszönöm a beszélgetést.

Szép Heléna

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

Baktay Miklóst kérdezgettük. Imígyen válaszolgatott:

– Kik vagytok ti?

– Házas- és munkatársak. A ház, amiben munkatársak vagyunk: élményterünk. Lételemünk az élmény. Sokan fordulnak hozzánk azért, hogy sorsukat egyetlen katartikus élménnyel jó irányba fordítsuk.
És persze van egy titkunk is…

– Mivel foglalkoztok?

– Párkapcsolat gazdagítással. A pszichológiai közhelyek helyett abból indultunk ki, hogy a jól működő párkapcsolatokat modelleztük. Rájöttünk, hogy a közös identitás legjobb magalapozója a közös élmény. Ezért vontuk be a terápiába az élményeket és a szerepeket.

Az a nagy felfedezésünk, hogy a viselkedést polgári körülmények között az élmények módosítják hatékonyan. Rájöttünk, hogy a sorsfordító élményeket éppúgy elő lehet idézni, mint ahogy a gyógynövényekből is ki lehet vonni a hatóanyagokat, vagy az atomenergiát.

És persze van egy titkunk is. Szerintünk Nobel-díjat ér…

– Mi az az élményvacsora? Mire jó?

– Az élmény-vacsora a totális műalkotás. Valamennyi érzékszervi modalitást bemozgatja, így hoz létre olyan arany pillanatot, amely hosszú évekre összeköti a résztvevőket. Először a zenéket választjuk ki, azok hangulata határozza meg a mozdulatokat, melyek hozzák a színeket és a fényeket, melyekhez illesztjük az ízeket és az illatokat. Az élmény-vacsora megtanít arra, hogy a jelenben, a pillanatban éljünk, hogy valóban a vacsorával foglalkozzunk, hogy mélyen megéljük az ízeket és azok összhangját. Aki egyszer átélte, gourmand lesz. Aki gourmand, át kell élnie.

És persze van egy titok is…

– Köszönöm a válaszokat!

 Szép Heléna