Kriszta: Akkor most felsöpörhetek?

Andris: Hagyd csak, megcsinálom. Nem vagyok én mesterember, hogy mocskot hagyjak magam után.

Kriszta: Igenis, az vagy. Teljesen jól megcsináltad. Hopp, és működik.

Andris: Egyfelől jó arány, mert egy óra munkával, na jó, anyagbeszerzéssel együtt kettő…

Kriszta: …nekem is kétszer le kellett még szaladnom, egyszer szigszalagért, másodszor csokoládéért…

Andris: …csoki csatlakozóért. Mindegy. Néhány óra munkával több száz kilowattot takarítottunk meg.

Kriszta: Ezt hogy hoztad ki?

Andris: Vasárnap mértem. 4 óra 17 percet égett feleslegesen a négy darab 25 wattos halogén. Az ugye…

Kriszta: Ne má! Te vasárnap ezt mérted?

Andris: Csak felírtam, amikor felkapcsolod, és amikor lekapcsolod. Ennyi.

Kriszta: Amikor megjöttünk vásárlásból, felkapcsoltam. Igaz?

Andris: Mint mindig, ha belépünk a lakásba. Mert sötét az előszoba.

Kriszta: És azt te felírtad.

Andris: Igen. Mint minden felkapcsolást.

Kriszta: Hová?

Andris: Ide, az Excelbe.

Kriszta: Ez lehet az. 13.54.

Andris: Igen. Kettőig van nyitva a pékség. Vettük a kenyeret…

Kriszta: …és azt a két zsemlét. Erre én kértem egy óriáskiflit. És egész úton azon vihogtunk, hogy a kifli a te… és azt mondtad, meg akarod kenni a zsömléimet, és az előszobában elkezdtük méregetni a kifliket, meg a zsömléket…

Andris: …és lukat fúrtunk a friss kenyérbe, lágy kenyérbe…

Kriszta: És akkor! Te perverz állat! Mit csináltál, te szemét?!

Andris: Fájlaltam, mert megkarcolt a kenyérhéj!

Kriszta: Konkrétan azt csináltad, te sunyi görény, hogy amíg én kimentem hűs tejfölért, addig beírtad abba a kibaszott Exceledbe, hogy 13.57…

Andris: …13.54

Kriszta: Nem lehet igaz. Komolyan…

Andris: De igen. Nézd meg. Itt van beírva: 13.54. És mi történt utána?

Kriszta: Mindegy. Hogyan lehetsz ilyen görény?!

Andris: Nem mindegy? Gyönyörűt szerelmeskedtünk. Egészen 15.17-ig, illetve nagyjából 15.12-ig.

Kriszta: Igen, látom. Kimentem pisilni és visszafelé lekapcsoltam a villanyt. Az előszobában. Kezdem már látni, hogyan emeled ki a párkapcsolatunk lényegét.

Andris: Na, akkor jutott eszembe az alternatív kapcsoló ötlete.

Kriszta a gépnél ül: Hoppá. Ez itt micsoda táblázat?

Andris: A WC-papír fogyást tartja nyilván.

Kriszta: Ennyire nem lehetsz szarrágó.

Andris: Tudod, az úgy van, hogy van neked egy tekercsed, abba beleírom az induló időpontot, meg van nekem egy, az a kisszekrényben van, a samponom mögött.

Kriszta kirohan és egy tekercs papírral tér vissza: Beszarok. Itt van beleírva a mai dátum.

Andris: Az előbb írtam bele.

Kriszta: Nézzük, mire jutottál. Nem hiszem el. Négyszer annyi papírt használok?! Te nem a fenekeden kakálsz?

Andris: Az egyik ok, hogy én csak kicsit törlöm ki a fenekem…

Kriszta: …nem mondod…

Andris: …nagyrészt mosom.

Kriszta: Ezért lóg folyton a zuhany!

Andris: Ezért. Másrészt, ugye, nekem pisilés után…

Kriszta: …elég lerázni. De ha úgyis tudod, miért vezetsz nyilvántartást minden seggtörlésemről?

Andris: Szeretnélek rávenni, egy bidé beépítésére.

Kriszta: Rávettél. Kezdhetted volna így is.

Andris: OK. Most figyelj: 13.54.

Kriszta: Jaj, már kezdtem megnyugodni.

Andris: Nem szeretném.

Kriszta: Hanem?

Andris: Hogy felizgulj.

Kriszta: A kurva táblázataidtól?

Andris: Mi történt 13.54 után?

Kriszta: Na mi?

Andris: Hatalmasat szerelmeskedtünk.

Kriszta: Hát jó, de először kapcsold le a villanyt.

Andris: Te meg írd be az Excelbe!

Kriszta: Használd az alternatív kapcsolót…

A mi kertünkben olyan a szilva, hogy friss reggeli fényekben a legjobb összeszedni.

Éjszaka kenyérkosárnyi potyog mostanában, s ébredés után a mozgás is jól esik.

A Galiba lépteitől és a tyúkok csőrétől érintetlen, hamvas hullott szilvaszemek a nyulak maradéka mellé kerülnek.

Persze mostanában már cselesek vagyunk, s kifogunk a nyulakon! A roskadozó almaágról, amit Miklós vág nekik csemegéül, előbb gyorsan lekapkodjuk a gyümölcsöt, s csak aztán adjuk a leveles ágat a kifutójukba.

A nyúlvárost megjárt zöld almákat eddig a komposztálóba lapátoltam, a fehérre rágott almaágakat meg hátravittem a fűrészbakhoz, hogy Miklós kötegelhesse őket. Jól jönnek bográcsoláshoz, szalonnasütéshez vagy esti hangulatfénynek.

A frissen vágott ágról leszedett almák a hétvége találmányai, s egy szomszédba átnyúló nagy-nagy ágat fűrészeltünk, erről szedtük le őket először.

Mennyivel nagyobb öröm az almákat egy jó nagy fazékban összefűzni és a reggel kerített szilvával megbolondítani!

„A mi kertünkben olyan a szilva
minden szem meg van puszilva
Éjjel, amikor kúsznak az árnyak
egymásra hajolnak az ágak…”

Főztünk már belőle dzsemet, a legszebb szemeket lefagyasztottuk szilvás gombócba, és most itt ez az almás csodafőzet, aminek még a tetőtérbe is felkúszik az illata, s lecsalja a gyerekeket egy kis kóstolásra!

Miklós reggeli ábrándozásának gyümölcseként olyan finomságra vágyik, amelynek belseje szaftos, külseje illatos-ropogós.

Javasolja, süssek az egyik acéledényben, s félidőben fordítsam át az egész miskulanciát, úgy a ropogósra sült alja majd felülre kerül.

És legyen körben teljesen lezárva a tészta, az oldala is – szól még utánam a konyhába fordultamban.

Bevallom, sunnyogok. Anyósom erre mondaná válaszként: "Egen". Azután tenne a maga feje szerint.

Na igen. Acéledény helyett a kerek tortaformákat veszem elő. Mindkettőt, mert a szilvás alma igencsak kiadós mennyiség lett. Közben kicsit izgulok és nagyon bizakodom, mert ez a sütő felülről nyomja a forróságot.

Anyósom kipróbált-bevált pite tésztája 30-20-10-es szabvány szerint készül. Ennek most a dupláját veszem, hogy mindkét formába jusson elég belőle: 60 dkg liszt, 40 dkg vaj, 20 dkg porcukor. Ehelyett inkább mézre szavazok!

Ahogy kezdem gyúrni eszembe jut: kell bele tojás is! Dupla adagba éppen kettő.

Mindkét kezem csupa tészta, szerencsére arra jár Otti. A házi tojásoknál óvatosságra szoktunk, így a tojást előbb egy kistányérba üti, s onnan adja a masszához, aztán a másikkal teszi ugyanezt. Máris látszik a tésztán a változás: gyönyörűséges sárga lesz a színe, és pillanatok alatt összeáll. A masszát hűteni kell, ez szent szabály!

Közben a költözéskor elrakott nyújtófa is előkerül végre! A hűtőben pihent tésztát felnégyelem, aztán az első darabból a tortaformánál körben jó három centivel nagyobb lapot nyújtok. Izgalmas pillanat, sikerül-e a sodrófára feltekert vékony tésztát épen a helyére tenni!

A széleket egyenletesen a forma oldalára simítom – ezt már tényleg Miklós kedve szerint –, aztán megszórom egy kis morzsával a tésztát. Jöhet a következő!

A két tortaforma éppen felveszi a nagy fazéknyi szilvás-almás finomságot. Az egyiket megszórom őrölt fahéjjal is – izgalmasabb, ha sokfélék az ízek.

Az utolsó két lappal gondosan letakarom a tortaformákba simított gyümölcsöt, a széleket pedig alaposan körbenyomkodom, hogy biztosan belül maradjon a töltelék. A tetejét villával megböködöm, egy tojással megkenem, s megy is az első az előmelegített sütőbe.

Fél óra alatt megsül és a széle gyönyörűen leválik a formáról.

Néhány ügyes vágás, egy sor bravúros emelés, és máris az asztalra kerül hat szelet szaftos szilvás alma ropogós pitében.

Éppen olyanra sikerült, ahogy Miklós megálmodta.

Így merül feledésbe sunnyogásom az acéledény körül, s mire a tányérok kiürülnek, a második adag is éppen megsül.

Csodás az illata!

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A rántottában és a rétesben az a közös, hogy mindkettő a konyhához való viszony alapvető megváltozását hozza, ha végre először sikerül.

A réteshez kifejezett énfeladás kell.

A gyúrás még csak-csak.

De az összedolgozás!

Az összedolgozás az jelenti: senkivel sem dolgozol össze, hanem szépen ütöd-vágod a tésztát valami olyan tudatállapotban, amit aktív-éber hipnózisként használnak komoly lelki változások előidézésére.

Amikor becsengetett a szomszéd – húzzunk hálót a nyulak fölé, mert valami hatalmas ragadozó madár jár erre –, köszönettel vettük tanácsát, mely megváltoztatta a nyulainkhoz való viszonyunkat.

Azt gondoljuk, a hatalmas ragadozó madár bizonyára sas, legalábbis sólyom.

Akkor pedig megtiszteltetés, ha egy nyúllal megnyújtjuk fajának jelenlétét.

Ennyit tehetünk a nagyokért. Önzetlenül.

Kevés esélyünk van arra, hogy lássuk a sast, amint elrabolja egyik nyulunkat.

Mégis: van valami felemelő abban, ahogy elképzeljük a ribilliót, van valami megtisztelő abban, hogy éppen nálunk csap le.

Ilyesmit érezhet az a lány, aki az aznapi koncerten megkapja Rod Stewart híres kis meghívó céduláját.

Ilyesmit érezhet a vendég gitáros, akinek Keith Richards átadja a leadet.

Jó dolog meghajolni a nagyság előtt.

Ilyen a rétesért feladni magunkat arra a fél órára, amíg összedolgozzuk a tésztát.

Aki gyúr, ismeri ezt az érzést.

Harc a géppel. Az ellipszis géppel vagy a súlyzópaddal.

Aki géppel gyúr tésztát, nem ismeri ezt az érzést.

Aki géppel gyúr, annak művelet az összedolgozás.

Örökre rejtve marad előtte a rétes másik nagy közös titka a rántottával: kétszer annyi zsír kell mindkettőbe, mint amennyit a legmerészebb kezdő beletenne.