TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik?

Az alacsony kis barna megint mellé nyomult. Úgy törleszkedik a könyökéhez, annyira bele van feledkezve a csábításba, hogy észre sem veszi, a hosszú combú vörös milyen hosszú pillantásokat vált a Férfivel.

Úgy tesz, mintha a paradicsom szeletelés fortélyait szeretné feltétlenül látni, de nagyra nyílt orrcimpáiból és szélesen táguló mellkasából világos, valójában mire meg ki a játék. Szinte issza magába a Férfi illatát.

A hosszú combú vörös ehhez képes kifejezetten visszafogott. Vagy csak a stratégiája nagyon más. Mosolytalanul, szinte rezzenetlen arccal állja a Férfi tekintetét. Tisztára mint egy pókerjátékos. Figyel, kivár, türelmesen tájékozódik, alaposan mérlegel. Amikor van, tartja a szemkontaktust, de amint a Férfi figyelme máshová szökken, szkennelésre vált: ing, karóra, öv, cipő. Látni vélem, ahogy fejben összead. Mondjuk rajta is akad számolni való: a többi nő együttvéve visel annyit, mint a vörös egyedül.

Mire a Férfi továbblép a másik konyhaszigethez, már a szemüveges szöszi is epekedik. Egyelőre óvatos. Vagy inkább bizonytalan? Távolról küldi a hálás mosolyokat, ha kap néha egy-egy figyelem-morzsát. Pindur kis szöszke, valami ügyvédi irodából eshetett ide. Az ingje mellrészének gomblyukain látszik, hogy reggel óta rajta van. A szoknyája is alaposan összegyűrődött hátul. Nyilván késve engedte el a főnök. Ha számított volna rá, hogy munkából kell jönnie, biztosan tett volna csere-ruhát, olyan igyekvő, olyan nagyra fejlett benne a megfelelni vágyás.

Remek dolog ez a főző-randi. Tömérdek látnivaló, hangok, illatok, ízek. Annyiféle pillantás, annyi finom gesztus, olyan sok sikamlós mondat között cikázik a figyelmem, hogy nem is értem, miért csak most jöttünk el.

Érzem, ahogy bennem is táplálódik a szenvedély, ahogy nő a vágy a Férfi érintésére.

Sosem láttam még Őt így, lubickolva a nők epekedésében. Tudom: látja, hogy látom, ezért duplán is fürdik a figyelmükben. Ott van a háta ívén, a válla vonalán, a keze meglassult mozdulataiban a nézésem nyoma.

Sosem voltam még ilyen titokban ennyire büszke rá, hogy tudom, ki Ő. Tudom, a Férfi hová megy haza, tudom milyen ágyban és milyen színű párnán fekszik.

Melengetem és őrzöm magamban a titkomat.
És alig várom, hogy otthon, az ágyban összesimulva, fejünket a párnán nyugtatva végre végigbeszéljük az élményeinket…

STYLING – göncök, amikben bátorkodom

Azért jó szoknyában biciklizni a péksüteményért, mert így árthat legkevesebbet a nadrágszáramnak a lánccal való találkozás. Azért jó pántos fölsőben tekerni, mert így kellemesen hűsíti a karom belsejét a menetszél. Ráadásul a sarkos cipő kifejezetten szerencsés, ha olyan útra mész, amelynek csak az első felén kell fölfelé tekerni.

Állítólag a biciklizés úttesten veszélyes. Ma úgy látom, az alsóruhának tűnő fölsőben való biciklizés akár még biztonságos is lehet. Ugyanis ez itt mellettem már a harmadik férfi, aki szépen türelmesen lelassít, és figyelmesen, óvatosan kerül el mellettem…

Az egyetlen diszharmonikus elem a lila biciklimre tervezett bélelt kosár. Erre a pékáruk felé lépdelve jövök rá. A pinkes-narancsos virágok világa ütősen elüt a Péter válogatta ruháktól. Talán kizárólag a fekete-ezüst színházi táskát kellett volna magammal hoznom…

Nini, viszont a pénztáros alaposan ismeri ezt a virágos anyagot! Rutinos mozdulatokkal pakolja át bele a zacskókat. De ami ennél a rutinnál sokkal izgalmasabb: rájövök, hogy a látótávolsága csak fejmagasságban egy méter, lejjebb csak ötven centi.

Indulok is haza. Csak az út első felén kell fölfelé tekerni. Tekerek, visszaváltok. Közben akörül jár az eszem: Miért is ennyi?

A vevő feje egy méterre, az összes többi cucc ötven centire. A Nedű utca magasságában visszaváltok. Innen hazáig gurulok a lejtőn.

A Kardos kereszteződésnél hirtelen az a kérdés röppen a fejembe: Miért is lenne több?

Hiszen éppen ennyire van szüksége! Így tartja magát a lehető legmegkíméltebb állapotban.

Különben még elárasztanák az ingerek, s alig győzné őket a következő műszakig processzálni. Hazamenne és csak bambulna és bambulna és bambulna. Aztán jönne újra dolgozni, és este otthon az egész rengeteg bambulást kezdhetné elölről.

Lám, ő ettől mind megkíméli magát!

S hogy én ezt ma felismertem, azt csakis a pure Peter-style öltözékemnek köszönhetem. No meg a bicajnak. No meg a bambulásomnak. És a lejtőnek.

Éljenek a Peter-style ruhák!

Botond: Kéne inni egy sört.

Csilla: Köszi. Az előbb ittunk.

Botond: Én kérek egyet.

Csilla: Vegyél magadnak.

Botond: Tudod, jól, hogy otthon felejtettem a pénztárcámat.

Csilla: Igen. Akárcsak tegnap.

Botond: Eljövünk Bécsbe, én fizetem a benzint, a szállást, te meg egy kiba… sörre nem vagy képes meghívni?

Csilla: Legalább a tizedik tegnap reggel óta, plusz Wurst plus Brötchen extra plusz Extrawurst. Plusz a másik vége, mert ugye a vécé legalább olyan drága…

Botond: A végén kiderül, hogy számolod, mint egy pincér. Még a dátumot is hozzáadod.

Csilla: Ha azt mondod, jöjjünk úgy, hogy tiéd a szállás és az útiköltség, enyém a kaja, akkor rendesen felkészülök.

Botond: Na, még az kéne, hogy elemózsiás kosárkával mászkálunk a rockerek meg a rapperek között.

Csilla: Akik leginkább lúzerek és dílerek.

Botond: Ha azt szeretnéd, hogy én is menő díler legyek…

Csilla: Te lejmolós lúzer vagy.

Botond: Na akkor menj te a francba. Menj haza, ahogy tudsz. Az én kocsimba be nem szállsz…

Csilla: Az apádéba…

Botond: Intsél le magadnak valami pénzes pasit. Vagy egy kamiont. Aki egy szopásért elvisz, egy fuvarért haza is fuvaroz.

Csilla: Felénk nem járnak kamionok. Azok a külvárosban kavarnak, a lúzer-telepen.

Botond: Na csá.

Csilla: Tudod mit, veszek neked egy sört. Ein Bier bitte. Widersehn…

Egy óra múlva telefonon:

Botond: Ha nem hozod vissza a kocsit, feljelentelek lopásért.

Csilla: Három helyre parkolhatom le. Visszafordulok a Stephansdom-hoz, ahonnan elszállítják és belefeketülsz, annyit fizetsz…

Botond: Te dög…

Csilla: A győri vasútállomáshoz. Ezen is gondolkodtam. A taxis standon hagynám…

Botond: Rühös kurva…

Csilla: A lépcsőházatok előtt és a kulcsot bedobom a levélládátokba.

Egy óra múlva SMS:

Itt sunnyog apád, el akar kapni.
Mondd neki, a kedvenc kocsmája előtt lesz a kocsi. Kulcs a pultosnál.

Évkezdéskor az aulában:

Botond: Szia…

Csilla: Szia…

Botond: Egyetlen kérdés.

Csilla: Azért locsoltam tele a kocsit sörrel, mert ha feljelentesz és megállít a rendőr, akkor engem nyugiban szondáztathat, azt mondom, hogy rám támadtál, azért hajtottam el.

Botond: Azt akartam kérdezni, miért volt ez az egész?

Csilla: Ági kedvesen meglebbentette, hogy eredetileg őt hívtad Bécsbe. Ő beintett. Ha ló nincs szamár is jó. Így tettél engem lóvá.

Botond: Bocs…

Csilla: …és kamionos kurvává, ha nem vagyok észnél…

Botond: …bocs.

Csilla: Tudod ki való neked?

Botond: Te.

Csilla: Egy kétgyerekes anyuka. Annak már olyan mindegy.

Botond: Ágival három gyereket szeretnénk…

Csilla: Köszi, én is őt.

Laci: Én is!

Kriszta: Reggel mondta a taxiban.

Csilla: De jó, hová mentetek?

Kriszta: Dolgozni. Fél órával korábban kelek, hogy vele taxizhassak. Öt perccel előbb lemegyek a pékségbe. Mire leér, várjuk. A taxi meg én. Ott majszoljuk a péksüteményt a hátsó ülésen. Stikában.

Csilla: Sokat dolgozik?

Laci: Nálad többet aligha…

Csilla: Miért, hol dolgozom én sokat?

Laci: Tegnap mondtad, 72 órát húztál le egyben.

Csilla: De nem egy helyen.

Kriszta: Tudod, hétvégén versenyeken ügyel. Csíptél ki magadnak valami nyurga pasit?

Csilla: Jaj, azok még kölykök. A menedzsereik jók lennének, de inkább csak a tűzoltókkal vagyok…

Laci: Kemény legények…

Kriszta: Andris tegnap előtt tegnap jött haza, hajnali kettőkor, tegnap nagyon sietett, úgyhogy tizenegykor már hazaszólt, hogy mindjárt indul.

Csilla: És ő volt az a pasi, aki éjfélkor befeküdt melléd.

Kriszta: Viszont van már lánynevünk is. Reggel beszéltük a taxiban. Borbála…

Laci összerándul.

Kriszta: …bocs, Bori, illetve Bogi, Boglárka. Na, Boglárka.

Laci: Jól van, semmi baj, miattam lehet Bori is.

Kriszta: Miattam is lehetne akár Anasztázia is, csak már lenne…

Csilla: Az évfolyamból még csak Boriéknak van babájuk…

Laci újra összerándul.

Kriszta: És Botondéknak…

Csilla összerándul.

Laci: Ez mikori hír?

Kriszta: Nem is tudom, honnan vettem.

Csilla pirul.

Laci: Talán azt hallottad, hogy az esküvőt tervezik. Igen, együtt beszéltük, biztosan azért, mert jön a baba.

Kriszta: Én azt mondtam, azért, mert már négy éve együtt vannak.

Csilla: Öt!

Laci: Akkor négy volt. Ennyi is maradt. Szakítottak.

Kriszta: Nem mondod?

Csilla szeme csillogni kezd.

Laci: Ági egy új pasival kavar. Csak úgy hívja, a dán. Botond szerint konkrétan azért, mert dán. Ennyi.

Kriszta: Hallod, Csilla! És Botond?

Csilla: Hallom. De ha reggel Andrissal mész dolgozni, nyolcra meg épphogy beestél ide, akkor te is sokat dolgozol.

Laci: Ti négy éve vagytok együtt Andrissal, ugye?

Kriszta: Ahogy vesszük. Fizetek.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

Nincsen párja az igazi lágytojásnak. Három a lágy. Egyesével csak azok eszik abból a kupica-forma pohárból, akik magas koleszterint szeretnének. Egy tojás nem tojás. Három rendesen kiüríti az epehólyagot, újra egyensúlyba hoz.

Amióta Cili tyúk műveli a csodát, ráül tíz tojásra és előjön hét csibével, azóta másképpen nézünk a tojásra. Saci egyre növekvő fészekaljához kellene nyúlni. Feltörni azt, ami hamarosan csipogva szalad.

Marad a bolti tojás. Számozott, tiszta, egyből bele lehet ütni a tésztába, biztosan friss. Mert például Gyöngyi tyúk úgy el tudja dugni az övéit, hogy néha megbüdösülnek. Ezért először külön edénybe kell felütni az itthoni tojást.

Huszon valahány forintból kiváltunk egy kiscsibét. Ez a tojás kisker ára. A termelő talán tíz forintot, ha kap érte. Ami azt jelenti, egy tyúk egy egész napon át tíz forintért szorong egy szűk ketrecben, tíz forintért eszi a tojótápot.

Ha egy menő ügyvéd vagy befektetési tanácsadó óradíját vesszük, akkor bizony több ezer ketrecbe zárt tojó dolgozik értük. Csoda-e, ha annyira becsülik az asszonyt, aki gyermeküket neveli? Ez a dolga.

Ez a dolga! Mi mást is csinálhatna?! Ahogy elnézzük Cilit, amint műveli a csodát, hát sorolhatnánk, mi mindenre tanítgatja az ő csibéit végtelen odaadással és türelemmel. A kiskakasok közé is odaáll, amíg csihadnak.

Sok elgyötört anyukánál van az érzésünk, ketrecben tartott tojóé az élete. Elszigetelődik, csak a gyerekre fókuszál, mindenféle dolgokat szed. Ez a dolga! Mi mást is csinálhatna?! Ahogy elnézzük Cilit és a többieket, hát sorolhatnánk.

Azt gondoljuk, egy csibe nem csibe. A kicsi gyereknek is tejtestvérre van szüksége, az ember pedig éppúgy nagyobb közösségben érzi jól magát, mint a tyúkok. Genetikailag kódolt viselkedésprogramunk a hordára épül.

A gyermek és édesanyja akkor vannak természetes állapotban, akkor vannak jól, ha egy nagyobb közösség veszi körül őket. Ha a kicsik kedvükre téblábolhatnak, ha az anya másoktól is kap érdeklődést, támogatást.

Azért veszünk a boltban tojást – bár tudjuk, tele van nyomva gyorsítókkal – mert szeretnénk, ha Saci is megjelenne egy fészekalja csibével. Ugyanazt várjuk tőle, amit az ügyvédtől vagy befektetési tanácsadótól. Értékes információt.

Ha már felütöttünk egy kis tálkába három lágytojást, jó bele pirítóst aprítani.

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Gyakran fordulnak hozzánk ilyen „kék zakós férfiak”. Első pillantásra úgy tűnik, remek dolguk van, hiszen egyszerre két vonzó nő lesi a vágyukat. Bár értékeik különbözőek, határozottan jelen vannak mindkét oldalon. A férfi pedig nem tud választani…

És ez  a döntésképtelenség rövid időn belül többnyire olyan csapda helyzetet teremt, melynek az eredménye értékvesztés lesz mindkét, sőt, mindhárom oldalon. A tekintetek innentől már nem az értékekre irányulnak, hanem arra, mit tesz a másik, hogyan befolyásolható, hogyan sikerülhet felülkerekedni rajta?

Kíváncsi volnék, neked mi az a helyzet az életedben, ami eszedbe jut erről?  Hol, mikor és milyen viszonylatban kell(ett) megélned a kép három figurája által szimbolizált helyzetet?

Ha megvan a saját élményed, indulhatunk is az újabb székben utazásra! Az utazás egyetlen kritériuma, hogy tényleg végiggondold, amire kérlek, valóban megcsináld a feladatokat. Persze azt is lehet, hogy csak úgy olvasol a székedben ülve, s majd máskor utazol velem.

Elsőként a saját élményedet a képre vetítve nézd meg, melyik figurának felelne meg a te szereped?

Ha a vetélkedők egyike volnál, vajon melyik volna a te helyed? Segít, ha odaképzeled magad, gondolatban mintha valóban ott állnál: olyan színű ruhában, olyan testtartással. Ha megvan a mozdulat, tudsz már kicsit befelé is figyelni. Milyen gondolataid, érzéseid szándékaid vannak abban a szerepben? Jó, ha rászánsz három-négy lélegzetvételnyi időt, hogy csukott szemmel megérezd ezt, mielőtt tovább olvasol.

Most már érzékelted a saját szerepedet, de vajon mi történne, ha a másikról is ennyit tudnál? Ha elgondolod a való életben kié a másik szerep, akár az ő személyét is odavetítheted. Abba a színbe, abba a testtartásba. Látod a vetélytársadat?

Remélem, elég bátor vagy ahhoz, hogy most az ő helyébe képzeld magad. Megint elég csak négyet-ötöt csukott szemmel lélegezned, és máris áthatnak azok az érzelmek, jönnek azok a gondolatok, amik az övéi. Ha akarod, tovább is benne maradhatsz, alaposabban is megismerkedhetsz vele. Milyen szándékaid vannak ebben a szerepben? Milyen lehetőségeket látsz? Hogy tekintesz a másik két szereplőre? Mik ösztönöznek valójában? És honnan fakadnak ezek a mozgatóerők?

Módodban áll belülről megismerni mindkét riválist. Vajon tényleg ugyanarra vágynak? Ugyanazt akarják? Vagy csak látszat, hogy egy célért küzdenek?

Akár a vetélkedők egyike vagy saját történetedben, akár a kékruhás döntnök, ideje most ezt a szempontot is alaposan megnézned!

Ha a háromszög csúcsán lévő szereplő bőrébe is belebújsz, megláthatod az igazi álláspontját. Elég gondolatban felvenned a testtartását, behunynod a szemed, és az ő nézőpontjából ránézni a riválisokra és saját helyzetére. Hogy érzed magad ebben a szerepben? Akarsz dönteni? Jó neked ez a helyzet? Melyek a szempontjaid? Milyen szándékok, érzelmek mozgatnak?

Ha mindhárom szerepbe bújva válaszolsz a kérdésekre, azzal magadnak segítesz nagyot.

Ha a vetélkedők egyike vagy, eldöntheted, benne maradsz-e a helyzetben? Újragondolhatod, mi lesz a következő lépésed, ha a válasz igen. Miként tarthatod meg, hogyan erősítheted a saját értékeidet? Hogy közvetítheted jó szándékodat? Milyen úton járhatsz a cél felé haladva a másik tiszteletben tartásával? Talán tudhattok együttműködni. Esetleg elérheted, hogy ő lépjen más irányba.

Amennyiben szereped szerint te állsz azon a helyen, ahol más emberek értékeiről és jövőjéről kell döntést hoznod, gondold meg, hogyan adhatod meg a vetélkedőknek – mindkettőjüknek – azt az érzést, hogy ők is szabad akarattal bíró, értékes emberek, akiknek joguk és lehetőségük van dönteni. Sok fájdalmat és könnyet megtakaríthatsz így.

És akármelyik szerepben légy is a három közül, mindig van még egy lehetőséged: bármely pillanatban nemet mondhatsz, bármikor kifordulhatsz. Ha a következmények súlyosak is, lehetőséged van döntést hozni a saját életedről, határozni a saját cselekedeteidről. Függetlenül, önállóan, szabad akaratú emberként!

Ha ezt a blogot olvasod, akkor a céljaid elérése mellett bizonyára az út is fontos számodra, amelyen közben jársz. Ez esetben azt kívánom neked: legyen nyílt a tekinteted és érezd a tarsolyodban mindig kitapinthatón az értékeid – úgy sok mosoly és derűs pillantás fogja kísérni az utadat.

A kakasról az első lassú főzőnk jut eszembe. Miatta vettem. A kakashúst ugyanis konfitálni kell, más néven zsiradékban abálni, esetleg abárolni. Fél napot vagy egész éjszakát. Olyan soká, mint a szilvalekvárt, csak tilos keverni.

Séró kakasunktól félnek a vendégek. Okkal. Védi a területet és a tyúkokat. Amúgy gyengéd, van egy sajátos, gurgulázó, szinte turbékoló hangja, amivel a legjobb falatokhoz hívja a legjobb tyúkokat.

Séró kakas jó kiállású. Ha a tükörben látja meg magát, még jobban kiáll. Ettől a tükörképe is kihúzza magát, ami Séró kakast felbőszíti. Nekiugrik a szemtelen kakasnak, akit imponáló pózával képtelen volt elriasztani.

A tyúkok keveset törődnek a harcoló kakasokkal. Mi kénytelenek vagyunk kimenteni a tükröt a helyzetből, mert Séró egyre vadabb elkeseredéssel támad kemény és hajthatatlan ellenfelére, aki ugyancsak a végsőkig kitart.

A tükrös eset óta felismerjük, ha Séró kakas imponáló pózba vágja magát. Ilyenkor arrébb húzódik Császár, a második kakas is, ilyenkor még a hatalmas, fekete Galiba kutya is kikerüli, ilyenkor félik a vendégek.

A tükrös eset óta felismerjük, milyen sokszor vágják magukat Séró-féle imponáló pózba a férfiak. Döbbenetesen sok meccset játszanak le egy-egy gesztussal, utalással, tekintettel. Ritkán ugranak egymásnak, többnyire akkor is a tükörképüknek.

A nők keveset észlelnek az ilyen csörtékből, ők inkább arra a sajátos, gurgulázó, szinte turbékoló hangra figyelnek, ami nekik szól. Ezért van olyan nagy ribillió, ha egy férfi egy nővel áll ki. Látlelet, ilyesmi.

A tyúkot is sokáig kell főzni. Mégis, valahogy másképp. A kakasnak az állandó izomtónus szárazzá teszi a húsát, mint a bodysokét szálkásítás, a tyúk pedig azért jó levesbe, mert a rostok között sok a zsír. Aranyló karikákban jelenik meg.