SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

Péter még mindig ébren van.

Pedig már elmúlt negyed tíz.

Pedig már háromnegyed órája lefeküdt.

Már megint nem alszik. Az új telefonnal matat valamit.

Talán meg kellett volna néznem alaposabban, milyen programok vannak rajta, amitől így elkaphatja a szenvedély. Hiába álmos, mégis a képernyőt nyomkodja. Úgy aztán meg tényleg ki tud aludni, ha közben képernyőt nyomkod?

Nagy elszántsággal lépek oda hozzá. Azzal a szilárd és megingathatatlan elhatározással, hogy bármit csinál is, most aztán már elkérem tőle a telefont és alvás.

Épp veszem a beszédlevegőt, épp nyitom a szám, amikor felpillant és odafordítja felém a képernyőt:

– Nézd, anya!

A telefonon a jegyzettömb van megnyitva. Rajta a következő szöveg:

A madár repül – úszik a hal –
mindennek oka van,
s mindennek rendje van.

Az élet egy nagy kerék,
forog s forog, soha meg nem áll.
Minden s mindenki tudja,
tudja, mi a dolga.

A madár repül – úszik a hal.

– Ez nagyon jó – mondom kissé elbizonytalanodva. – Honnan van?

– Most írtam – feleli ásítva, és a takarót magára húzva hozzáteszi:

– Felteheted a blogra, ha akarod.

Hát persze, hogy akarom!

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

– Szerintetek ez a cica fiú vagy lány? – kérdezi Péter a konyhaajtóban állva, karjában a Lilitől kapott cicával a hozzánk érkezőket.

Kevesen tudnak a kérdésére figyelni.

A válaszba belegondolni még kevesebben.

Legtöbben azzal vannak elfoglalva, le kell-e venni a cipőt (maradhat, cipős ház vagyunk), hova kell tenni a kabátot (a nappaliban vagy a színes szobában levő fogasra, legyen csak ott, ahol beszélgetünk), elmehetnek-e vécére, mert hosszú volt az út (el, a fürdő feliratú helyiség az előszobából nyílik, villanykapcsoló kívül jobbra az ajtó mellett).

Pedig Péter hajlandó kétszer-háromszor is elismételni a kérdést. Arcán enyhe mosoly. Bizakodik. Szereti, ha a vendégeink gyors észjárásúak, még jobban örül, ha van humorérzékük.

Szeptemberben még csak az iskolában hallott viccekkel mosolyogtatott meg bennünket ebédre hazatérve. Mostanra oda jutottunk, hogy saját vicceket talál ki.

Ez is ilyen Péter saját vicce.

Biztos örülne, ha kitalálnátok, a cicája fiú-e vagy lány?

Legyetek szívesek találjátok ki, s írjátok meg!

Köszi!

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

Fruzsi: Milyen napod volt?

Zsolt: Egy mormonnal tárgyaltunk.

Fruzsi: Egyszer tényleg említetted, hogy mormonok a tulajok.

Zsolt: Ez a főtulaj. Big boss. Nagyfőnök.

Fruzsi: Látom, menni fog az a felsőfok.

Zsolt: Hogy érted?

Fruzsi: Már azt is tudod, hogy a big boss az nagy főnök.

Zsolt: Csak úgy mondtam.

Fruzsi: És fancy restaurantban voltatok?

Zsolt: Képzeld, neki az a heppje, hogy a székek fontosak, nem a Michelin-csillagok.

Fruzsi: Szerintem a borok. Már úgy innék valami finomat. Szerinted megkockáztassam?

Zsolt: A mormonok egyáltalán nem ittak alkoholt. Pedig a bor is jó volt. Bodor Bence.

Fruzsi: Legfeljebb ha éjszaka is kér cicit Beni, akkor jobban elalszik…

Zsolt: Ne hülyéskedj. Szóval semmi alkohol, a szemét viszont legeltette Barbin.

Fruzsi: A szemét. Tényleg, légy szíves vidd le a szemetet!

Zsolt: Talán ezt még elmesélhetem.

Fruzsi: Nagyon ki tud akasztani engem az a legelő.

Zsolt: Barbi?

Fruzsi: Nem, a Skót Felföld. Scottish Highlands you know…

Zsolt: És persze Barbi villogott is a native Englishével.

Fruzsi: Hogyhogy? A mormonoknak meg kell tanulniuk annak a nyelvén, akivel üzletelnek…

Zsolt: Ügyesen kibekkelik. Azt mondják, jobban beszélünk angolul, mint némelyik amerikai.

Fruzsi: Jópofák ezek a hitbéli előírások és a megkerüléseik.

Zsolt: A sabbatra gondolsz?

Fruzsi: Speciel a tisztelendő úrra. Mert ugye a böjt az utazókra nem vonatkozik. Hát ő már húshagyó kedden csomagolta a kolbászt, a szalonnát, másnap vágta bele magát az autóba és alig ért ki a városból, piknikezni kezdett.

Zsolt: Mint a svédek a kompon. Erről is szó volt.

Fruzsi: A nagy erkölcsi fölény.

Zsolt: Ellenkezőleg. Barbi mondta utána, hogy a többnejűség miatt drága lesz a nő.

Fruzsi: Hogyhogy?

Zsolt: Hát, mert ha szexet akarnak, el kell venni feleségül. Az pedig drága dolog.

Fruzsi: Hogyhogy azt mondta utána Barbi.

Zsolt: Úgy értem, az irodában.

Fruzsi: Őséva pedig csak úgy hagyta, hogy a többnejűség költségeiről csevegjetek? Amikor egy sms-t nem küldhettél, amikor Beni…

Zsolt: Jó, leviszem a szemetet. Nyugi.

Fruzsi: És persze arról értekezett az drága Barbi, hogy a feleség drága, a szex olcsó…

Zsolt: Igazából azt mondta, úgy érzi, ezek a mormonok aligha vennék feleségül, viszont egy kis testgyakorlásban annál inkább benne lennének. Tehát a többnejűség sem éri el a célját, mint a drága alkohol a svédeknél, mert alig várják, hogy elinduljon a komp és már lökik is le a felest. Mint a Béke kocsmában Ózdon…

Fruzsi: A Barbi aztán ismeri a férfilelket. Szóval miután és hol mondta a bölcsességeit?

Zsolt: Jaj, hát a taxiban…

Fruzsi: Őséva hagyta szóhoz jutni?

Zsolt: Ő külön ment egy másik tárgyalásra.

Fruzsi: Azzal jöttél haza, hogy hatkor visszaültetett, mert egy 17.49-kor befutott e-mailt még meg kellett válaszolnod.

Zsolt: Arra már visszaért.

Fruzsi: Figyi, miért nem mondod, hogy a többnejűség tilos és drága, Barbi viszont elbír egy kis legelést, oszt le van zárva a dolog.

Zsolt: Hogyhogy le van zárva?

Fruzsi: Akkor játszhatnánk mást. Benivel boldogan ellenne anyám, én visszamennék dolgozni, ahol nem néznek olyan hülyének, hogy le kelljen fordítani nekem a big boss-t, és ha meg akarok inni valakivel egy pohár bort, akkor az ugrik, mert jó nőnek tart.

Zsolt: Te bekattantál!

Fruzsi: Helyemre kattantam. Tudod mit? Most írok a big boss-nak, hogy szeptemberben tudok kezdeni.

Zsolt: Akkor Beni még csak másfél éves lesz!

Fruzsi: Jól eltaláltad a nevét is és az életkorát is. Meglep, hogy ennyit tudsz róla.

Zsolt: A Gerendást hívod fel?

Fruzsi: Igen ő a big boss. Úgyis mint nagyfőnök.

Zsolt: Ez annyit tesz, hogy felajánlkozol neki. Mert ugye nyilván kiderülne, azért térsz vissza, mert rossz a párkapcsolatunk, neki pedig ez terep.

Fruzsi: Legelő. Mint a Bugac-puszta. Like Scottish Highlands you know…

Zsolt: Figyi! Leviszem a szemetet, aztán a konyhában halkan kinyitom az üveg Bodor Bence bort, amit kifejezetten erre az estére hoztam. Csak van egy olyan fixa ideám, hogy Beni a dugó kottyanására a legmélyebb álmából is felébred.

Fruzsi: Láttam a bort a hűtőben. Fél üveg. Elhoztad azt étteremből. Ilyen kis szarrágó vagy te. Csak kíváncsi voltam, mit találsz ki erre. Azt hittem, amikor beájulok az ágyba, szépen megszlopálod.

Zsolt: De a csekket kitetted, hadd fogadjon kedvesen. Na, egy üveg olyan bor éppen annyiba került volna, mint amennyit azon a csekken be kell fizetni.

Fruzsi: Vagy két csomag akciós pelenka. Ott állnak a szekrény tetején, mert az első lemarta Beni popsiját.

Zsolt: Majd Gerendás pénzéből lesz neki bio antiallergén, bizizus axivus hiperpelenkája.

Fruzsi: Úgyis csak egy pohárka bort akartam inni. Na, vidd le azt a szemetet, aztán hozd be azt a híres Bodor Bence bort.

Zsolt: Hagyjuk. Attól felébred bennem a vágy, attól felébred Beni, attól még jobban tönkremegy az este. Leviszem a szemetet, te pedig közben el tudsz készülni a fürdőben.

Fruzsi: Köpött a maci.

Zsolt: Tudod jól, mennyire utálom ezt. Anyádra emlékeztet…

Fruzsi: Na, akkor egy kis jóéjt anyázás.

Zsolt: Jó éjt!

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

(élményforrás interjú)

A pszichológusok általában törekszenek arra, hogy rendelőjüket minél kellemesebbé tegyék. Azért van erre szükség, mert akik hozzájuk fordulnak, könnyebben megnyílnak a meghitt környezetben. Zelka, hogy van az, hogy számotokra egyszerűen az otthon a rendelő?

– Valamilyen szinten mindenki ért a pszichológiához, akárcsak a futballhoz és a világpolitikához. Minél ridegebb a környezet, annál inkább sémákba merevednek azok, akik hozzánk fordulnak. Ezért inkább úgy fogadjuk a vendégeinket, mintha egy jó barát érkezne az otthonunkba. Ha éppen ebédidő van, asztalhoz invitáljuk vendégeinket, ha derűs az ég, süt a nap, megkérjük, tartsanak velünk egy sétára, de megesik, hogy épp a kertben hűsölünk. Persze a csukott szobaajtó mögött teázgatva is tudunk jókat beszélgetni, eredményesen dolgozni.

– A kliensek – vagy ahogy te mondtad: vendégek – jöhetnek családostul is?

– Ha a problémájuk úgy kívánja, kifejezetten kérjük ezt. A párkapcsolati problémákkal vagy horkolással küzdők élethelyzetét legjobban úgy tudjuk feltárni, ha társukkal jönnek. Az, gondolom egészen természetes, hogy a családi, nevelési nehézségek megoldásához lehetőség szerint minden érintettet várunk és így van ez táplálkozási, emésztőrendszeri problémákkal küzdő családoknál is.

– A gyerekek hogyan reagálják le, hogy pszichológushoz, terápiára kell jönniük?

– A gyermekkel érkezőket arra szoktuk kérni, mondják azt: „megyünk nyuszit simogatni” vagy „nézünk kiscsibéket” vagy „etetünk halacskákat” vagy „kipróbáljuk milyen ügyesen tudsz az egérkéknek almát szeletelni” vagy „megnézzük hogyan hozza vissza neked a labdát a kutya”, s a többiről hallgassanak. A gyerekek így elkerülik, hogy rossz hírbe kerüljenek az óvodásban, iskolában vagy baráti körben. Mi úgy tudunk nekik legjobban segíteni, ha ők maguk nem is tudják, pontosan hol jártak. Ehhez kiváló fedőtörténet az Élményforrás Ház.

– Nem borítják fel a családi békéteket a betegek?

– Éppen olyan egészséges emberekkel, családokkal foglalkozunk, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Sőt, annyiban kivételesek ezek a felnőttek, amennyiben idejében felismerik, hogy célszerű hozzánk fordulni. Miklóssal nagyon élvezzük, amikor együtt keressük a megoldásokat. Gyerekeink beszűrődő hangjai pedig olyan derűs alaphangulatot adnak, amelyben könnyű megtalálni a saját erőforrásokat.

–­ Mit értesz  saját erőforrásokon?

– Módszerünk lényege, hogy probléma megoldása ott rejlik mindenkiben, csak meg kell találja, ki kell csalogassa. Mi úgy segítünk, akár a bába. Megkeressük mi mindenben jó az a személy, pár vagy család, aki hozzánk fordul, azután ezekről a sikeres területekről kiindulva fordulunk a probléma felé. Az épre, a jó működésre építünk, ezt segítünk gyarapodásnak indítani, hogy a kívánatos kiszoríthassa mindazt, amitől szeretnénk megszabadulni.

– Baráti kapcsolatok is kialakulnak?

– Általában elég négy találkozás. Mivel pedig azok, akik elégedetten távoznak, úgy érzik, maguknak köszönhetik a megoldást, könnyen elengednek bennünket. Ez így is igaz, és így is van rendjén.

A rendelésről további részletek: www.pszichologusok.hu 

Zelka holnapi bátorkodása meglepetés és titok.

Az esti beszélgetés résztvevőinek meglepetés.

Azoknak, akik távol maradnak, titok.

Ha érdekelnek a részletek kattints ide.

Ági: Az necces volt. Vezessek?

Botond: Csak szólj, ha látszik a tükörjég.

Ági: Jól vagy?

Botond: A vezetés lefoglal. Letisztít. Világossá, egyértelművé teszi a döntéseket.

Ági: Például?

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Itt lesz az esküvőnk.

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Két hónap alatt képtelenség áttenni máshová.

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Szóval nem lesz esküvő.

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Többet nem jössz, mert?

Botond: Ronggyá aláztak.

Ági: Igazából te aláztad magad. Ittál, mint a csutak és kiütött.

Botond: Adott esetben először aláztak. Ott toporogtam a disznó körül, nem engedtek hozzáférni, csak vízért szaladgáltam.

Ági: Engem helyettesítettél. Igazából én szoktam, nekem szokott hozzáfagyni a kezem az öntőhöz…

Botond: Élvezték, hogy kiszorítanak a munkából. Nyomorultul ácsorogtam körülöttük. Ők mondták, legalább igyál. Férfiember iszik. Az első felest akkor nyomták belém, amikor leszúrták a disznót. Éhgyomorra. Azonnal benyomtam tőle. De kellett is.

Ági: Konkrétan miért kellett?

Botond: Az jutott eszembe, a szovjeteknél olyan a kivégzés, hogy leszorítják a szerencsétlent aztán tarkón lövik.

Ági: Hol szebb?

Botond: Aaz volt feladatom, hogy fogjam a két hátsó lábát összehurkoló kötelet.

Ági: Én sem szeretem a disznóvágást.

Botond: Felénk őszintébbek. Disznóölést mondanak. Jön a böllér és a segédje, pár óra alatt elintézik. Még kóstolni sem kell, úgyis tudják, hogyan szeretjük.

Ági: Apu, bátyó és Zoli kifejezetten élvezik.

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Lehet, hogy most kiszorultál, majd megtalálod a helyed. Azért ha tízkor már tántorogsz, délben bevered a szunyát, nehéz a kedvedre tenni.

Botond: Éhgyomorra egy lórúgás pálinka, utána még egy, ezzel ölni lehet. Két óra hosszat csak a vad marást éreztem.

Ági: Az esküvőre jönnek majd főző asszonyok…

Botond: … és a sütő asszonyok összegányolják azt a borzalmat, amitől a Zsanették esküvőjén lettem rosszul.

Ági: Zsanették esküvőjén is a pálinkától lettél rosszul.

Botond: A Zsanették esküvőjén konkrétan csak sört ittam.

Ági: Zsanették esküvőjén már délután pálinkáztál.

Botond: A Zsanettkéd esküvőjén szépen elöntöttem a pálinkát.

Ági: Zsanett.

Botond: A Zsanett.

Ági: Zsanett.

Botond: A Zsanett.

Ági: A magyar nyelvben személynév előtt nem használunk határozott névelőt.

Botond: A németben.

Ági: Sem.

Botond: Azt mondtad, a magyar, ami egyben mutató névmás, tehát megkülönböztető.

Ági: jó. Én az mondom Zsanett.

Botond: Zoli.

Ági: Zsanett és Zoli. Megy ez.

Botond: Zoli fasz. Többet nem jövök ide.

Ági: Ez azt jelenti, hogy nem lesz esküvő. Szóval vége.

Botond: Konkrétan igen.

Ági: Mert éhgyomorra benyomtál?

Botond: Mert kurvára idegesít, hogy határozott névelő nélkül modoroskodsz, miközben véded fasz Zolit, hogy pipiskedsz, miközben apád a szart keni, cicomázkodsz, mert anyád trampli.

Ági: Állj meg kiszállok.

Botond: Szálljál.

Ági: A kabátom a csomagtartóban.

Botond: Az enyém is. Sétáljunk egyet. Ennél több van a mi kapcsolatunkban, mint hogy Zoliról vitatkozzunk.

Ági nevet: A Zoliról.

Botond: Pontosan emlékszem, mennyire utáltad te is a disznóvágást. Te magad mesélted.

Ági: Disznóölést.

Botond: Házasodjunk össze úgy, hogy csak Kriszti és Andris a tanúink.

Ági: Tagadjam meg a családomat? Az egész falu erről fog beszélni.

Botond: Egész életemben ki leszek szolgáltatva a gyűlöletüknek.

Ági: Igazából csodálnak.

Botond: Irigyelnek. Nem tudják megbocsátani a sikeremet.

Ági: Klasszikus kérdés. A családodat vagy a szeretődet választod…

Botond: Azért ez itt más helyzet. Itt nem a gyerekeidről van szó. És azért engem sem nevezhetsz szeretődnek.

Ági: Nem. Szüleimről van szó és Marcról.

Botond: Marc? Ki a fasz az a Marc?

Ági: Szerelmes vagyok bele. Dán srác. Azt hittem, csak nászfrász és elmúlik. Azt hittem, nem tehetem meg a szüleimmel, hogy lemondom az esküvőt.

Botond: Vőlegénycsere. A Marc belép, a Botond lelép. Tudod mit? Adott helyzetben azt is mondhatom, megkönnyebbültem.

Ági: Hát még én. Igazából mindketten hálásak lehetünk Istennek.

Botond: Az istennek, meg fasz Zolinak.

Ági: Induljunk. Hallgassunk zenét. Mindent megbeszéltünk.

Botond: Prince?

Ági: Purple Rain!

Kriszta: Akkor most felsöpörhetek?

Andris: Hagyd csak, megcsinálom. Nem vagyok én mesterember, hogy mocskot hagyjak magam után.

Kriszta: Igenis, az vagy. Teljesen jól megcsináltad. Hopp, és működik.

Andris: Egyfelől jó arány, mert egy óra munkával, na jó, anyagbeszerzéssel együtt kettő…

Kriszta: …nekem is kétszer le kellett még szaladnom, egyszer szigszalagért, másodszor csokoládéért…

Andris: …csoki csatlakozóért. Mindegy. Néhány óra munkával több száz kilowattot takarítottunk meg.

Kriszta: Ezt hogy hoztad ki?

Andris: Vasárnap mértem. 4 óra 17 percet égett feleslegesen a négy darab 25 wattos halogén. Az ugye…

Kriszta: Ne má! Te vasárnap ezt mérted?

Andris: Csak felírtam, amikor felkapcsolod, és amikor lekapcsolod. Ennyi.

Kriszta: Amikor megjöttünk vásárlásból, felkapcsoltam. Igaz?

Andris: Mint mindig, ha belépünk a lakásba. Mert sötét az előszoba.

Kriszta: És azt te felírtad.

Andris: Igen. Mint minden felkapcsolást.

Kriszta: Hová?

Andris: Ide, az Excelbe.

Kriszta: Ez lehet az. 13.54.

Andris: Igen. Kettőig van nyitva a pékség. Vettük a kenyeret…

Kriszta: …és azt a két zsemlét. Erre én kértem egy óriáskiflit. És egész úton azon vihogtunk, hogy a kifli a te… és azt mondtad, meg akarod kenni a zsömléimet, és az előszobában elkezdtük méregetni a kifliket, meg a zsömléket…

Andris: …és lukat fúrtunk a friss kenyérbe, lágy kenyérbe…

Kriszta: És akkor! Te perverz állat! Mit csináltál, te szemét?!

Andris: Fájlaltam, mert megkarcolt a kenyérhéj!

Kriszta: Konkrétan azt csináltad, te sunyi görény, hogy amíg én kimentem hűs tejfölért, addig beírtad abba a kibaszott Exceledbe, hogy 13.57…

Andris: …13.54

Kriszta: Nem lehet igaz. Komolyan…

Andris: De igen. Nézd meg. Itt van beírva: 13.54. És mi történt utána?

Kriszta: Mindegy. Hogyan lehetsz ilyen görény?!

Andris: Nem mindegy? Gyönyörűt szerelmeskedtünk. Egészen 15.17-ig, illetve nagyjából 15.12-ig.

Kriszta: Igen, látom. Kimentem pisilni és visszafelé lekapcsoltam a villanyt. Az előszobában. Kezdem már látni, hogyan emeled ki a párkapcsolatunk lényegét.

Andris: Na, akkor jutott eszembe az alternatív kapcsoló ötlete.

Kriszta a gépnél ül: Hoppá. Ez itt micsoda táblázat?

Andris: A WC-papír fogyást tartja nyilván.

Kriszta: Ennyire nem lehetsz szarrágó.

Andris: Tudod, az úgy van, hogy van neked egy tekercsed, abba beleírom az induló időpontot, meg van nekem egy, az a kisszekrényben van, a samponom mögött.

Kriszta kirohan és egy tekercs papírral tér vissza: Beszarok. Itt van beleírva a mai dátum.

Andris: Az előbb írtam bele.

Kriszta: Nézzük, mire jutottál. Nem hiszem el. Négyszer annyi papírt használok?! Te nem a fenekeden kakálsz?

Andris: Az egyik ok, hogy én csak kicsit törlöm ki a fenekem…

Kriszta: …nem mondod…

Andris: …nagyrészt mosom.

Kriszta: Ezért lóg folyton a zuhany!

Andris: Ezért. Másrészt, ugye, nekem pisilés után…

Kriszta: …elég lerázni. De ha úgyis tudod, miért vezetsz nyilvántartást minden seggtörlésemről?

Andris: Szeretnélek rávenni, egy bidé beépítésére.

Kriszta: Rávettél. Kezdhetted volna így is.

Andris: OK. Most figyelj: 13.54.

Kriszta: Jaj, már kezdtem megnyugodni.

Andris: Nem szeretném.

Kriszta: Hanem?

Andris: Hogy felizgulj.

Kriszta: A kurva táblázataidtól?

Andris: Mi történt 13.54 után?

Kriszta: Na mi?

Andris: Hatalmasat szerelmeskedtünk.

Kriszta: Hát jó, de először kapcsold le a villanyt.

Andris: Te meg írd be az Excelbe!

Kriszta: Használd az alternatív kapcsolót…

Botond: Kéne inni egy sört.

Csilla: Köszi. Az előbb ittunk.

Botond: Én kérek egyet.

Csilla: Vegyél magadnak.

Botond: Tudod, jól, hogy otthon felejtettem a pénztárcámat.

Csilla: Igen. Akárcsak tegnap.

Botond: Eljövünk Bécsbe, én fizetem a benzint, a szállást, te meg egy kiba… sörre nem vagy képes meghívni?

Csilla: Legalább a tizedik tegnap reggel óta, plusz Wurst plus Brötchen extra plusz Extrawurst. Plusz a másik vége, mert ugye a vécé legalább olyan drága…

Botond: A végén kiderül, hogy számolod, mint egy pincér. Még a dátumot is hozzáadod.

Csilla: Ha azt mondod, jöjjünk úgy, hogy tiéd a szállás és az útiköltség, enyém a kaja, akkor rendesen felkészülök.

Botond: Na, még az kéne, hogy elemózsiás kosárkával mászkálunk a rockerek meg a rapperek között.

Csilla: Akik leginkább lúzerek és dílerek.

Botond: Ha azt szeretnéd, hogy én is menő díler legyek…

Csilla: Te lejmolós lúzer vagy.

Botond: Na akkor menj te a francba. Menj haza, ahogy tudsz. Az én kocsimba be nem szállsz…

Csilla: Az apádéba…

Botond: Intsél le magadnak valami pénzes pasit. Vagy egy kamiont. Aki egy szopásért elvisz, egy fuvarért haza is fuvaroz.

Csilla: Felénk nem járnak kamionok. Azok a külvárosban kavarnak, a lúzer-telepen.

Botond: Na csá.

Csilla: Tudod mit, veszek neked egy sört. Ein Bier bitte. Widersehn…

Egy óra múlva telefonon:

Botond: Ha nem hozod vissza a kocsit, feljelentelek lopásért.

Csilla: Három helyre parkolhatom le. Visszafordulok a Stephansdom-hoz, ahonnan elszállítják és belefeketülsz, annyit fizetsz…

Botond: Te dög…

Csilla: A győri vasútállomáshoz. Ezen is gondolkodtam. A taxis standon hagynám…

Botond: Rühös kurva…

Csilla: A lépcsőházatok előtt és a kulcsot bedobom a levélládátokba.

Egy óra múlva SMS:

Itt sunnyog apád, el akar kapni.
Mondd neki, a kedvenc kocsmája előtt lesz a kocsi. Kulcs a pultosnál.

Évkezdéskor az aulában:

Botond: Szia…

Csilla: Szia…

Botond: Egyetlen kérdés.

Csilla: Azért locsoltam tele a kocsit sörrel, mert ha feljelentesz és megállít a rendőr, akkor engem nyugiban szondáztathat, azt mondom, hogy rám támadtál, azért hajtottam el.

Botond: Azt akartam kérdezni, miért volt ez az egész?

Csilla: Ági kedvesen meglebbentette, hogy eredetileg őt hívtad Bécsbe. Ő beintett. Ha ló nincs szamár is jó. Így tettél engem lóvá.

Botond: Bocs…

Csilla: …és kamionos kurvává, ha nem vagyok észnél…

Botond: …bocs.

Csilla: Tudod ki való neked?

Botond: Te.

Csilla: Egy kétgyerekes anyuka. Annak már olyan mindegy.

Botond: Ágival három gyereket szeretnénk…

Könyveink írásakor az egyik legnagyobb feladat a névadás. Valódi helyzeteket modellező történeteink szereplőiről döbbenetesen sokat elmond a nevük. Ennek egyik oka, hogy bizonyos mozzanatokat igenis nevekhez kötünk. El sem tudunk képzelni például egy Máriát egy Kata helyében.

Magánéletünkben van azonban egy név, amely kősziklaként áll: Péter.

Az én második keresztnevem Péter. Gyakran el is szoktam játszani azzal, hogy Péterként mutatkozom be olyan helyen, ahol nem szándékozom hosszasan maradni.
A fiunk: Péter Pál. Péter a szikla, Pál a hit.
A keresztapja: Peter.
A lányunkat is Peter tartotta a keresztvíz alá. Bajor barátom. Münchenben él.
Egyik legjobb közös magyar barátunk is Péter. Kölcsönösen segítjük egymást jó tanáccsal.
Péternek hívják továbbá az urat, aki a lakásunkat újította fel.

Kezdjük a tanácsadó Péter barátunkkal. Azt mondta, adjuk ki a Szeretők könyvünket németül is. Lelkesen fogadtuk az ötletét. Elvégre német szakot is végeztem, ideje a sok kutyakönyv, pszichológiai szakcikk és világmegváltó filozófiai mű után saját magunkat is lefordítanom. Hamarosan rájöttünk azonban, hogy értelmetlen dolog fordítani. Maradjunk csak a neveknél. Ugyanúgy él egy német Maria mint egy magyar Mária? Egy magyar Kata azt teszi, mint egy német Kat… micsoda? Kati, Kathy, Kate? Katherine?

Ez önmagában is elegendő lenne, de természetesen vannak még sokkal mélyebb különbségek is. Amikor Münchenben már elkoptatott szófordulat volt a frusztráció, sőt, Frust-ként rövidítették, akkor itthoni szerkesztőnk még kiakadt rajta, mondván, a szakzsargonnak is van határa. Nálunk másképpen és más pszichológiai tudás szivárog át a köznyelvbe és a közbeszédbe.

Péter barátunk ötletét továbbfejlesztettük: egyszerűbb megírnom a Szeretők könyvet németül. Másnap megszavaztunk nekem két hét családi ösztöndíjat és lefoglaltuk a repülőjegyet Münchenbe, ahol Peter barátom házában van egy kis vendéglakás. Két szoba, fürdő, ilyesmi. Örömmel fogadtak, full programmal, igencsak meglepődtek, amikor kiderült, tartom a napi húszezer leütéses penzumot. Azaz reggel nyolctól este hatig a gépnél ültem. Azért egy iciri-picirit (Maus ein bischen) meg is könnyebbült az én Peter barátom, mert már két hónapja készült az ő nagy bálványa koncertjére és csak két jegye volt. Szóval nagy kínban toporgott, megkérje-e a feleségét, maradjon otthon, vagy ő maga engedje át nekem a jegyét. Minderről én semmit sem tudtam. Szerencsére ügyesen csinálta. Csak úgy mellékesen megemlítette, Wolfgang Ambrus koncert is lesz. Mondtam, ja. Azután élénken érdeklődtem, valami meccs iránt. Este azért még rákerestem a neten, de nem találtam meg a fickót, mert rosszul emlékeztem a nevére. Igazából Wolfgang Ambros.

Másnap aztán Peter barátom összeszedte a bátorságát és bejelentette, estére elmennek a koncertjére. Most már látszott ám, mekkora esemény ez nekik. A szabadkozásukból kiderült, jegyeket már a meghirdetéskor sem lehetett kapni, elkeltek a celebek közt, pult alatt. Peter barátom az öccse, Werner révén tudott szerezni, aki nagy sztár a bajoroknál. Hát ez a Wolfgang Ambros is nagyon nagy sztár, azt lehet mondani, az osztrák Cseh Tamás. Egyidősek, egyszerre indultak, egyivásúak. Talán Wolfgang Ambros kevésbé a vodkát preferálja. Ennyi a különbség, a mennyiség is nagyjából hasonló. Szóval ment az én Peter barátom, hogy találkozzon az ő bálványával. Mert az öcsi még azt is megszervezte, hogy koncert után megisznak együtt valamit. Ezért is volt olyan kínban az én barátom, mert ugye ő nyüstölte az öcsit, hogy szerezzen nekem jegyet, jegy nem volt, erre elmondta, jó, akkor átengedi neki a sajátját, erre az öcsi kibökte, milyen meglepetést tervez.

Na, szerencsére kimaradtam a dologból, szépen otthon sörözgettem a nagyfiúval, amikor megjöttek a barátaim. Alig múlt tizenegy. Mi van?

– Wolfgang Ambruot elvitték a rendőrök – jelentette be síri hangon az én Peter barátom.

– Tessééék?

– Beszólt egy ügyvédnek, erre letartóztatták – erősítette meg a feleség.

Lassan kiderült: rendesen véget ért a koncert. Wolfgang Ambros kiment az udvarra egy kicsit szellőzködni – a művészbejárón. Ami egyben vészkijárat is. Ott beszélgetett a barátaimmal, amikor megjelent egy alak, s közölte, este 11 után tilos az udvaron tartózkodni és a vészkijáratot nyitva tartani. Wolfgang Ambros az órájára nézett és látta, három perccel múlt tizenegy. Nevetni kezdett. Próbálta egy tréfával elütni a dolgot, hátha közben felismeri az alak. Ám az alak ezt nagyon zokon vette. Szitkozódva elrohant és néhány perc múlva egy rendőrjárőrrel tért vissza. Három Polizist köszöntötte nagy tisztelettel Wolfgang Ambrost.

Ha itthonról írnám a történetet, olyasmi illene ide, hogy Cseh Tamás mondjuk Kolozsvárott, nem, Pécsett… Kassán… Szerencsére nem kell áttennem, úgyhogy hagyom is. Majd mindjárt kiderül, mennyire képtelenség.

Elég az hozzá, a rendőrök kérték Wolfgang Ambrost és barátait, fáradnának be az épületbe és lennének szívesek aláírni a jegyzőkönyvet, miszerint 23 óra 12 perckor még az udvaron tartózkodtak és a vészkijárat is nyitott állapotban volt. El is indultak befelé, de Wolfgang Ambros beszólt annak az alaknak. Azt mondta neki, Wichser. Ha Cseh Tamással mesélném a történetet, köcsög lenne a beszólás, de ez nem biztos. Ez a Wichser tulajdonképpen csak németül mondható magyarul is. Olyasmit jelent, rejszoló. Mert ugye a cipőt, csizmát suvickolják. Vakszolják. Viasszal, fókazsírral. És közben olyasmi mozdulatokat tesznek, mint a férfiak önkielégítéskor. Kezdetben a kiskatonák röhögtek egymáson, ha rajtakapták a másikat, kérdezték, na mi van, suvickolod…

Szóval ez a Wichser a mi köcsögünkhöz képest egy finom bók. Az alak azonban közölte a rendőrökkel, hogy ez sértés, kéri a tettes őrizetbe vételét, mert fennáll annak a veszélye, hogy kivonja magát az eljárás alól. És a rendőrök sajnálkozva azt mondták az ünnepelt sztárnak, hogy bizony ők is hallották a sértést. Bekísérték. Csak másnap reggel engedték szabadon óvadék ellenében.

Őszintén szólva én csak másnap fogtam fel mi történt, amikor a délutáni lap is lehozta a sztorit. Annyiban megörültem neki, hogy nem én voltam ott, meg annyiban is, hogy most már jól el tudom mondani, miért kellett németül is megírni azt a könyvet.

Amikor hazajöttem, mindjárt ki is próbáltam a történet magyarázó erejét Péteren, a lakásfelújító szakemberen. Ő ugyanis megkérdezte, miért voltam Münchenben. Elmondtam, milyen fontos a nyelvi közeg és milyen lényegiek a kulturális különbségek. Ugyanaz a mondanivaló egészen másképpen jön át. Például itt ez a történet a helyi Cseh Tamással.

Péter nagyot nézett. Azután odavitt a motorjához. Kis piros robogó, csúnyán összetörve.

– Tegnap történt. A házbéli kölykök felmásztak rá és eldöntötték.

– Sejtem kik voltak.

Olyan gyerekek, akik közül szinte biztosan egyiket sem hívták Péternek. A lányok között viszont hasonló bizonyossággal akadt Dzsennifer vagy Eszmeralda.

El is csodálkoztam, amikor kiderült, Péter rendőrt hívott.

– Először a papával próbáltam egyezkedni, de ő azt mondta, ha baja lett volna a gyerekeknek, már nem is élnék.

– Erre számítottam – válaszoltam és abban bíztam, sikerül hamar túladni a lakáson.

– Én meg rendőrt hívtam. Ki is jöttek. Egy néni még tanúskodni is hajlandó volt.

– Elképesztő! – vágtam rá csodálattal.

– Akkor aztán az a nagy kövér apuci lerendezte a dolgot. Azt mondta a néninek: „ha meg mersz szólalni, vén kurva, elvágom a torkod”. Erre a néni nem tett vallomást, a rendőrök pedig elvonultak.

– De hát hallották! – vetettem fel a magam balek módján.

– Igen. Azt mondták, ha a néni akar, tehet feljelentést, de erre a csávó megint beszólt, hogy akkor elvágja a torkát.

Ide tartozik még, méghozzá szorosan, hogy azért egyszer mégiscsak elmentem meccsre Münchenben. Méghozzá nap közben. Peter barátom nagyfia játszott a középiskolás kupa döntőjében. Egy elit gimnázium csapatában. Az ellenfél olyasmi, mint a mi szakmunkásképzőnk. Dehogy bonyolódok bele, hogy elmagyarázzam. Lényeg: az egyik csapat csupa német, a másik csupa török, arab, szerb és egyéb náció, de nyelvük német. Döbbenetes élmény volt, ahogy az idegen kinézetűek németül beszélve küzdöttek a németek ellen. Mint kívülálló mindkét csapat szenvedését átéltem. A németek kínlódtak, mert ugye nagyon vigyázniuk kellett, hogy a társadalmilag, vagyonilag, és még ezer módon alattuk állókat meg ne sértsék. A vendégmunkások gyerekei pedig attól óvakodtak, hogy különbözőségüknek bármely jelét adják. Elképesztő szabályok alakultak ki, melyeket ilyen vegytisztán most először láttam működni.

Mindenesetre a Szeretők könyv német változatában már olyan fejezetcímeket adunk, amelyek kifejezik a nevek esetlegességét. Például a TABU alcíme: Der Fall von Theresa, Albert, Bertha und Ursula. Milyen képtelen magyar fordítás lenne: Teri, Attila, Bernadett és Ursula esete. Bezzeg a Péter, az jól fordul…

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

– Zelka, hogy néz ki a te nézőpontodból az a bizonyos reggel, amit Gyöngyi révén megismerhettünk? Mi a te történeted?

– Nézzük a legutóbbi két hét rendjét: Arany torkú Sérónk vágyai és a szomszédok jogos igényei között egyensúlyozva valamikor hét óra tájban nyitom ki a kisház ajtaját. Elsőnek a fészekalja csibe tódul az ajtó melletti búzás zsákhoz Kormos Cecília kíséretében, azután Séró nagy zajjal lekepeszt a létra negyedik fokáról, maga mögött hagyva Herminát, Császár Morzsát, Sacit és Gyöngyit. Kicsit tágít a zsák sarkán lévő nyíláson, odaengedi csipegetni a csibéket, s közben megpróbálja becserkészni Cili kotlóst. Mostanában egyelőre eredménytelenül. Amúgy is nehéz dolga van, mert Cili japán tyúk, sokkal kisebb nála.
A kotlóst követve a csipogó csibesereg hátravonul a kertbe, Séró pedig kidülleszti begyét és kiereszti arany tokán mindazt, ami csak kifér. Közben változó sorrendben, de annál nagyobb szárnysuhogtatások és huppanások közepette előkerül Császár Morzsa az ötödik és Hermina a harmadik fokról. Hermina fürgén elszalad a felé oldalazó Séró elől, Császár Morzsa meg japános udvariassággal kitér az útjából.
Saci tyúk mindeközben – és a nap folyamán továbbra is – szokásához híven a tojásain üldögél, Gyöngyi pedig rezzenéstelenül gubbaszt a létra legfelső, ötödik fokán. Mint egy tollszobor. Séró, Hermina és Császár Morzsa végigpásztázzák a hátsó kertet, kapirgálnak, kukorékolgatnak a hangról ismerős szomszéd kiskakassal.

– Te mit csinálsz ezalatt?

– Egy jó forró cafe latté-t szép kemény habbal, kis fahéjjal a tetején. Ez kábé két perc negyven. Aztán kiülök a kisház ajtajához és nézem a fejleményeket.

– Mik a fejlemények?

– Gyöngyi kuporog még egy ideig, aztán mocorogni kezd. Egyik lábáról a másikra lépdel, fészkelődik a létra fokán. Ez fontos hanginger lehet Sérónak, mert az udvar legtávolabbi zugából is mindig odakerül valahogy a ház ajtajához, mire Gyöngyi lejön. A szokásos rend szerint Séró abban a pillanatban pattan Gyöngyi hátára, amint a tyúk lába talajt fogott. Gyöngyi reggeli első tollászkodása és a Séró-féle tolldúlás nyomainak elrendezése így egy kosszal megvan. Gyöngyi – feledve a búzás zsákot, ami mellett Séróval a hátán elhaladt – az udvar hátsó része felé orientálódik. Ilyenkor én is átköltözöm a bögrémmel hintaágyba vagy a teraszra, s út közben szórok nekik egy kis magot vagy száraz kenyeret.

– Mire vonatkozott az a Gyöngyi reggel  B verziójában, hogy „Nekem kínálja a legjobb falatokat”?

– Van Sérónak egy jellegzetes, kotkodácsolás-szerű hangja, amivel enni hívja a tyúkokat. Láthatóan ő dönti el, mikor melyiket. Elsősorban Gyöngyit. Ha finom falatot talál, kiadja ezt a hívogató hangot, majd a falatot felcsippenti a csőrével és a tyúk elé pottyantja. Ha a tyúk nem fogadja rögtön, ez a cselekvéssort kétszer, háromszor is megismétli. Miközben a tyúk csipegeti, amit kínált neki, Séró kihúzott nyakkal körbenéz, mint aki épp biztosítja a nyugodt körülményeket. Kifejezetten önzetlennek és lovagiasnak hat ilyenkor.

– Gondolom azért néha rápattan az elmélyülten csipegető tyúkok hátára…

– Igen, megesik ez is. Főleg Gyöngyi esetén, mert Hermina sokkal óvatosabb. De addigra én már megittam a reggeli tejeskávémat.

– Köszönöm a beszélgetést.

Szép Heléna