Zsírszalonnán hagymával megpárolom a májat, fűszerezem, ledarálom. Ennyi. Hamarabb megvan, mint a sorban állás a celebhentesnél, ahol talán megbízható a házi májas, ami úgy ízlik. A miénk jobb. Friss kenyérre kenjük.

Azt hiszem, hurkát is itthon fogunk készíteni. Elegünk van a rizs közé darált micsodából. Már csak a párizsi és a virsli marad bolti. Pedig hát éppen azok a leginkább gyanúsak. Állítólag pépgép kell hozzájuk.

Amikor kiszórok Hermina elé egy marék búzát, azután látom, ahogy elvonul tojni, hallom, amint kotkodál, elveszem a tojását, az egy olyan folyamat, amit tisztán és világosan átlátok. Biztonságban érzem magam.

Mégis, évekig álltam sorban birkaként a celebhentesnél, ahol talán megbízható a házi májas. Sok pénzt kifizettem. Miért? Mert az ismertség felülírta az ismeretet. Arra fókuszáltam, hol kapok jó májast. Ahelyett, hogyan készítsem el magam.

A folyamat első szakasza az, hogy az ismeretség írja felül az ismeretet. Ma már egy felelős munkához annyi ismeret kell, hogy az mind úgysem áll rendelkezésre. Viszont könnyedén megszerezhető.

A döntés ezért inkább a személyiség alapján születik, ismeretség alapján. És bizony gyakran pontosabb, mint a pontokkal dolgozó HR hirtelen döntése. Persze, esetlegesnek is tűnik, még ha valójában nem is az.

Az ismertség kiküszöböli az ismeretség esetlegességét, hiszen egyetlen személy ítélete helyett egy közösség ítéletét testesíti meg. Igaz, a közösség már csak egyetlen címke alapján ítél, így lesz az ismert ember celeb.

Szívlyuk a jukat a fogunkban, valami nem stimmel. Honnan van például Hermina búzája? Hiányosak az ismereteim. Lehet, hogy génmanipulált, tele van növényvédő szerekkel, az meg mégiscsak abszurd lenne, ha bio búzával etetnénk…

Mi az a nagy transzparencia a házi májassal? Honnan valók a hozzávalók? Ismerem az eredetüket? Ismeretségben vagyok a termelővel? Ismert cég gyártja? Azért mégis, olyan jó egy kicsit napirendre térni a celebek fölött.