Kriszta: Akkor most felsöpörhetek?

Andris: Hagyd csak, megcsinálom. Nem vagyok én mesterember, hogy mocskot hagyjak magam után.

Kriszta: Igenis, az vagy. Teljesen jól megcsináltad. Hopp, és működik.

Andris: Egyfelől jó arány, mert egy óra munkával, na jó, anyagbeszerzéssel együtt kettő…

Kriszta: …nekem is kétszer le kellett még szaladnom, egyszer szigszalagért, másodszor csokoládéért…

Andris: …csoki csatlakozóért. Mindegy. Néhány óra munkával több száz kilowattot takarítottunk meg.

Kriszta: Ezt hogy hoztad ki?

Andris: Vasárnap mértem. 4 óra 17 percet égett feleslegesen a négy darab 25 wattos halogén. Az ugye…

Kriszta: Ne má! Te vasárnap ezt mérted?

Andris: Csak felírtam, amikor felkapcsolod, és amikor lekapcsolod. Ennyi.

Kriszta: Amikor megjöttünk vásárlásból, felkapcsoltam. Igaz?

Andris: Mint mindig, ha belépünk a lakásba. Mert sötét az előszoba.

Kriszta: És azt te felírtad.

Andris: Igen. Mint minden felkapcsolást.

Kriszta: Hová?

Andris: Ide, az Excelbe.

Kriszta: Ez lehet az. 13.54.

Andris: Igen. Kettőig van nyitva a pékség. Vettük a kenyeret…

Kriszta: …és azt a két zsemlét. Erre én kértem egy óriáskiflit. És egész úton azon vihogtunk, hogy a kifli a te… és azt mondtad, meg akarod kenni a zsömléimet, és az előszobában elkezdtük méregetni a kifliket, meg a zsömléket…

Andris: …és lukat fúrtunk a friss kenyérbe, lágy kenyérbe…

Kriszta: És akkor! Te perverz állat! Mit csináltál, te szemét?!

Andris: Fájlaltam, mert megkarcolt a kenyérhéj!

Kriszta: Konkrétan azt csináltad, te sunyi görény, hogy amíg én kimentem hűs tejfölért, addig beírtad abba a kibaszott Exceledbe, hogy 13.57…

Andris: …13.54

Kriszta: Nem lehet igaz. Komolyan…

Andris: De igen. Nézd meg. Itt van beírva: 13.54. És mi történt utána?

Kriszta: Mindegy. Hogyan lehetsz ilyen görény?!

Andris: Nem mindegy? Gyönyörűt szerelmeskedtünk. Egészen 15.17-ig, illetve nagyjából 15.12-ig.

Kriszta: Igen, látom. Kimentem pisilni és visszafelé lekapcsoltam a villanyt. Az előszobában. Kezdem már látni, hogyan emeled ki a párkapcsolatunk lényegét.

Andris: Na, akkor jutott eszembe az alternatív kapcsoló ötlete.

Kriszta a gépnél ül: Hoppá. Ez itt micsoda táblázat?

Andris: A WC-papír fogyást tartja nyilván.

Kriszta: Ennyire nem lehetsz szarrágó.

Andris: Tudod, az úgy van, hogy van neked egy tekercsed, abba beleírom az induló időpontot, meg van nekem egy, az a kisszekrényben van, a samponom mögött.

Kriszta kirohan és egy tekercs papírral tér vissza: Beszarok. Itt van beleírva a mai dátum.

Andris: Az előbb írtam bele.

Kriszta: Nézzük, mire jutottál. Nem hiszem el. Négyszer annyi papírt használok?! Te nem a fenekeden kakálsz?

Andris: Az egyik ok, hogy én csak kicsit törlöm ki a fenekem…

Kriszta: …nem mondod…

Andris: …nagyrészt mosom.

Kriszta: Ezért lóg folyton a zuhany!

Andris: Ezért. Másrészt, ugye, nekem pisilés után…

Kriszta: …elég lerázni. De ha úgyis tudod, miért vezetsz nyilvántartást minden seggtörlésemről?

Andris: Szeretnélek rávenni, egy bidé beépítésére.

Kriszta: Rávettél. Kezdhetted volna így is.

Andris: OK. Most figyelj: 13.54.

Kriszta: Jaj, már kezdtem megnyugodni.

Andris: Nem szeretném.

Kriszta: Hanem?

Andris: Hogy felizgulj.

Kriszta: A kurva táblázataidtól?

Andris: Mi történt 13.54 után?

Kriszta: Na mi?

Andris: Hatalmasat szerelmeskedtünk.

Kriszta: Hát jó, de először kapcsold le a villanyt.

Andris: Te meg írd be az Excelbe!

Kriszta: Használd az alternatív kapcsolót…

Egy olyan férfivel volt találkozóm tegnap, aki minden vagyonát elvesztette: kocsiját, lakását, két cégét, bankszámláit. Az ő története kapcsán ismét rádöbbentem: azt hiszem, velem ilyesmi nem történhet meg. Eszembe sem jut, hogy engem is sújthat szerencsétlenség. Van valami ősbizalmam a világ felé, irreális hitem az igazságban. Hogy ha nem mászok túl magasra, ha használok köteleket és más biztonsági felszereléseket, ha hozzáértő és megbízható társasággal vágok neki kockázatos utaknak – ha egyáltalán nekivágok –, akkor nem eshetek veszélyesen nagyot. Pedig igen! Hiába is rejtegetem magam elől, velem is megtörténhet. A szerencsétlenség nem azokat sújtja, akik megérdemlik. Akkor büntetés volna a neve. A szerencsétlenség bárkit utolérhet. Engem is, téged is…

Balsors, kedvezőtlen fordulat, negatív esemény. Akkor is jön, ha nem számítunk rá. Változásra kényszerít, átrendezi az értékrendünket, megerőszakolja az életünket. Utána sosem lesz már olyan, mint előtte volt. A kérdés az: mi marad meg? Mi erős ahhoz eléggé, hogy ne sodorja el az ár?

Hosszú évtizedek óta látom: az ember egyedül erőtlen. A legnemesebb lélek, a legcsillogóbb elme, a legalkotóbb szellem is igényli a társaságot, szeretné érzelmeit, gondolatait, alkotásait megosztani valakivel. A pozitív időszakokban is fontos számunkra, hogy legyen, aki észleli az életünket, aki tanúja a létünknek, aki jelen van a világunkban, de fokozottan így van ez a szerencsétlen, nehéz helyzetek idején.

Gondold csak meg:
Te kivel osztod meg az örömeidet? Kinek adsz bepillantást a számodra fontos dolgokba? Kinek van kulcsa hozzád?
És ki az, akinek az örömeiben osztozol? Ki enged bepillantanod a számára fontos dolgokba? Kinek a belső világához van kulcs a kezedben?

Ha egyszer a te életedben történik szerencsétlenség, ha a te életed erőszakolja meg egy negatív esemény, vajon kit tudhatnál magad mellett? Melléd állna-e az, akivel az örömökben osztozol? Ott lenne-e valaki, aki neked mutatja meg a fontos értékeit?

S van-e még valaki rajtuk kívül, akit szeretnél magad mellett tudni? Ki ő?

Nézd végig gondolatban, mit tehetsz ezekért az emberi kapcsolataidért? Miképpen alakíthatod őket úgy, hogy jöjjön akármilyen balsors, érjen benneteket bárminemű szerencsétlenség, ott lehessetek egymás számára, és a változás söprő hulláma ne ingathassa meg a kapcsolatotok alapjait.

Nagy ebben a felelősséged minden időben. A nehézségekben és a szép napokban egyaránt. Szánj időt a számodra fontos személyekre: hívd fel őket egyszer egy héten, igyál meg velük egy kávét vagy teát egyszer egy hónapban, hívd el őket az otthonodba minden évszakban legalább egyszer. Az idő gyorsan repül, és sok a tennivalód, tudom. De ez csak tíz perc hetente, csak egy óra havonta, csak egy délután negyedévente. És ők fontosak neked. Te is fontos vagy nekik. Keresd őket, ápold velük a jó viszonyt, hogy amikor majd úgy alakul, megmutathassátok egymásnak, hol nyílik, melyik kő mögött virít a gyógyító virág.

Elsőként az is megjárja, ha egyszerűen küldesz nekik egy e-mailt vagy sms-t: elmeséled egy apró örömödet és megkérdezed, hogy vannak. Megteheted akár most azonnal. A péntek éppen jó nap erre. Pont tökéletes. És most úgyis ott ülsz a gépnél.

Csak annyit tégy, hogy megnyitod a postafiókodat vagy előveszed a mobilodat és elkezded írni: "Kedves XY…" . A többi 19 szó már magáról jönni fog.

UI: Ha van kedved, írd meg, nálad mi lett az a többi 19  szó. Lehet itt valaki, akinek segítesz vele:-)

Az enyém:

Drága Lulu!
Tegnap a MOMban jártam, isteni Zacher tortát ettem. Eszembe jutottál róla. Mi van veled? Összefuthatnánk jövő szerdán.
Puszi: MZ/X