HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött

Zelka számára azért lehet olyan fontos szimbólum a könnyű, ám egyben maradt szövet és összevarrott vászon közötti különbség, mert nagyon foglalkoztat minket egy eset és annak bátor terápiája.

Pirike először azzal járt nálunk, hogy a lakli gyerekei nem hajlandók elfogadni Marcit, az ő csodás szerelmét. Pedig Marci madárember. A vállára szállnak a galambok, értik bölcs szavát, tenyeréből esznek. A hangja gordonka, az illata tavaszi erdő, a keze arany. Úriember, akinek emberei vannak, ők végzik a minőségi munkát. Ha valahol szépet látunk, azt ő hozta létre, de legalábbis benne van a keze.

Pirike két évvel később, a héten, azzal állított be: masszív piás az ő madárembere, gépezik, mint a gép, és szakmányban nyúlja le a rokonságot azzal az arany kezével. Pirike teljesen ki volt fordulva önmagából: tessék, ő egy semmirekellő gazembert istenített, akinek arany szava ravasz hazugság volt, aki gordonka hangját palimadár fogásra használta. Becsapott ügyfelek elől bujkál, nincs olyan munkás, aki elszegődne hozzá. Minden eszét, amit még meghagyott a pia, hazugságok ravasz szövedékére használta, például arra, hogyan lehet éveken át stikában úgy cigizni, hogy ne lehessen érezni rajta a mosdatlanságon is áthatoló olcsó ukrán csempészdohány mahorkaszagát.

És akkor mi leállítottuk Pirikét. Elmagyaráztuk, mi a priming és a Pygmalion effektus. Megértettük vele: ha most nekiesik Marcinak, mondván, ő rossz ember, akkor Marci végképp rosszá válik, verni fogja, bántalmazni, kisemmizi. Azt teszi jól, ha fenntartja Marciban az úriember, a nagyvonalú vállalkozó önhitét, ha az egész helyzetet ő is a gazdasági válságra fogja, ha lemegy vele gépezni abból a pénzből, ami a számlák és a sürgető adósságok után marad. Ha meghallgatja legújabb bölcs elméletét arról, mikor állnak szépen sorba a cseresznyék, milyen számai jönnek ki a lottón.

Mert már annak idején is ez különböztette meg Pirikét az ő hitetlen gyermekeitől, ez a mély hit, hogy az ő embere jó.

Úgy hívjuk ezt, eredeti jószándék. Ha valakivel kapcsolatban elvetjük, hogy eredeti jószándékot tulajdonítsunk neki, az olyan, mintha elrepesztenénk egy vég vásznat. Nagyon könnyű, hiszen a szálirányban tépve alig kell hozzá erőfeszítés.

A varrás pedig azért lehet olyan fontos szimbólum Zelka számára, azért fényképezgeti a gyerekeket annak a vég vászonnak a könnyed biztonságában, mert a varrás azt jelenti, ha valakit elbizonytalanítottunk önmagában, ha elvitattuk tőle az eredeti jószándékot, ha bántó szándékot tulajdonítunk neki, akkor megváltozik a működése.

Minden figyelme ama szakadásra és varrásra fókuszálódik, beindulnak nála az elhárító- és énvédő mechanizmusok. A legfontosabb az lesz számára, bizonyítsa: valóban van itt hazugság, de a másik a hazug, valóban jelen van a bunkóság, de a másik a bunkó, valóban nincs pénz, de a másik kishitűsége miatt.

Éppen azok a tények válnak a tükrözés tengelyévé, amelyeket Pirike oly megdönthetetlennek tételez. Mert minden ténynél, minden igazságnál mélyebb axióma saját eredeti jószándékunkba vetett hitünk.

– De hát lement befizetni a villanyszámlát és elgépezte a pénzt! – tiltakozik Pirike.

– Az eredeti jószándék vezérelte, azt akarta, hogy megduplázza a pénzt és vegyen az ő Pirikéjének még egy szép táskát is.

– De hát a barátnőmtől festékre felvett előleget is elgépezte – csóválja a fejét.

– Meg akarta duplázni, embereket felfogadni és velük megcsináltatni.

– Hát éppen ez az, hogy folyton az embereit emlegette, ő maga meg csak lustálkodott – hitetlenkedik Pirike.

– A vállalkozóknak olyan fontos a látszat, a homlokzat, hogy utoljára válnak meg a luxusatótól. Ha ő maga kezdett volna el festeni…

– Burkolni – vág közbe Pirike

– …az nagy státuszesést jelentett volna.

– Szóval, dugjam a fejemet a homokba, csináljak úgy, mintha mi sem történt volna, nyögjem vele az adósságait, tűrjem a piálását, a cigizését?

Ez a kérdés cseng vissza Zelka fülében, ezért foglalkoztatja annyira az egyben hagyott vég vászon kérdése. Azért ringatja a gyerekeinket a vég vászon erős és biztonságos bölcsőjében, mert az eredeti jószándék egyben a világ igazságosságába vetett hit is. Az a mély meggyőződés, hogy ha Marci eredeti jószándékát sikerül megfelelő irányba terelni, fog ő még játszóteret építeni a gyerekeknek.

Azért cseng vissza Zelka fülében a kérdés, azért foglalkoztatja annyira az egyben hagyott vég vászon kérdése, mert mi van akkor, ha Marci eredeti jószándéka abba az irányba terelődik, hogy valami kemény kötéllel embert faragjon az unokájából? Ha csupa jószándékból elviszi a sörözni a nyolcéves kisfiút? Ha az érdekesség kedvéért elmondja neki, mennyi pénzt lehet nyerni a lottón, és ez hogyan aránylik az ő szülei nyomorúságos keresetéhez…

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból
 

Mégis maradt sült oldalas a buliról. A sör, a bélszín és Bodor Bence bora elfogyott. Felmelegítettem a zsírt a bödönből, beledobtam a maradék oldalast. Jó lesz még zöldbabhoz, tökfőzelékhez.

Szegény Berti malac a halála napján kapta a nevét. Ha tudta volna, mennyi finomságot ad még nekünk. Mert a zsírja már egy jó fél éve újra meg újra otthont ad különféle sült húsoknak, amiket kieszegetünk belőle.

Hermina tyúkunk érkezése napján kapta a nevét. Családi hagyomány, hogy a Herminák jó kotlósok. Ő más életpályán indult el. Séró kakas elől menekül, viszont minden nap tojik egyet. Rendes, igyekvő tyúk.

Péter azért jött el Máriával, mert sokáig becsülte benne az igyekezetét, aztán, miután a gyerek már megnőttek, most valami mást várna tőle. Mária pedig továbbra is rendet tart, főz, mos, vasal. És nagyon meg van sértve.

Igyekszünk megértetni, a párkapcsolat a tudattalan műfaja, ebben különbözik a szülőségtől. A tudattalan pedig maga a test. Mária felháborodik, hogy mi is olyan szex megszállottak vagyunk, mint Péter.

Mondanánk, a test, az érintés, a metakommunikáció, sokkal szélesebb terület, mint a szex. Olyasmi képeket idézünk fel, amikor arany pillanatokban ők is elüldögéltek kézen fogva, belefeledkeztek egymás tekintetébe.

Mária kimérten közli, elmúlt negyven éves, ő már nem akar vadidegenekkel malacságokról beszélgetni. Elég megaláztatás érte, amikor nőgyógyászok vegzálták, amikor a gyerekeket szülte és amikor állandó fertőzéssel kínlódott.

Mária és Péter aligha lépnek újabb párkapcsolati ciklusba. Aligha jutnak el oda, hogy gyengéd szeretetben, kölcsönös megbecsülésben, együttműködésben éljék napjaikat, hogy találjanak valamit, amiről együtt gondoskodnak.

Hermin tojását hiába tennénk be Saci kotlós alá, mert nincs megtermékenyítve. Összegyűjtjük és eszegetjük. Páratlanul finom a friss lágytojás. Remek érzés, hogy majdnem önellátók vagyunk ezen a területen.

Berti aligha sejthette, hogy zsírja több generáció sült húst fog omlósan, ropogósan tartani. Hiába divatjamúlt a zsírevés, új felhasználási módokat találunk ki annak, ami van. Van egy terülj-terülj bödönünk. Rájárunk.

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Ma egy képzeletbeli sétára hívlak.

Egy olyan útra, melyen megtapasztalhatod a saját véleményed, ítéleted, érzelmeid rétegeit, változtathatóságát.

Szeretném, hogy megérezd a saját gondolataid erejét, és átéld mennyiféle érzelmet tud megmozdítani egy helyzet, ha amúgy rendesen beleengeded magad.

Nézd meg jó alaposan a képet, aztán – annak megfelelően, melyik neked a kényelmesebb – olvass tovább, vagy indítsd el a hangfájl lejátszását.

(Ha a tempód úgy kívánja, a szóköz billentyű megnyomásával bármikor nyugodtan leállíthatod, majd újraindíthatod a szöveget.)

Ha behunyod a szemed – vagy talán anélkül is – el tudod képzelni, amint belelépsz ebbe a képbe. Csak lélegezz néhányat mélyen. Be, ki, be, ki, be, ki… Máris ott vagy. A mozdulatába fagyott férfival szemközt, kicsit lejjebb állsz. Kimerevedett a kép, van időd körülnézni.

Meddig tart még balra a függöny? Mit látsz, ha tekintetedet a bal oldalra fordítod? Figyeld meg. S azt is nézd, mi van jobbra? És hátul? Pillants oda is! A hátad mögött mekkora a tér, milyen színeket, milyen fényeket látsz ott? Nézz körül kedvedre.

Aztán engedd, hogy a kép lassan megelevenedjen, a férfi megmozduljon.

Milyenek a mozdulatai? A mozdulatokat nézve bizonyára hallasz valamilyen hangot. Figyeld meg a hang erejét, a tónusát, a ritmusát! Most, hogy ott vagy szemközt vele, és láttad a közönségét is, mit gondolsz erről a férfiről?

Hagyd, hogy keletkezzen benned egy érzelem vele kapcsolatban, és jöjjön hozzá egy érzés is a testedbe. Bármi legyen is az, engedd, hogy áthasson. Engedd jönni és figyeld meg.

Mennyire érzed jól magad? Mit észlelsz magadban?

Ez még csak a függönyön kívüli rész, az előadás világa! Remélem, érdekel az is, mi van a színfalak mögött.

Elég egy képzeletbeli csettintés, és máris láthatatlanná válsz. Csupán egy újabb kell, hogy ismét látható legyél.

Bátran beléphetsz a függöny mögé – láthatóan vagy láthatatlanul, ahogy jobban tetszik. Hátramehetsz a színpadon, benézhetsz a kulisszák mögé. Ha már ott vagy, a hátsó világban, a ha már a homlokzat mögé jutottál, elindulhatsz és megkeresheted az öltözőt. Nyugodtan benyithatsz az ajtaján. Beléphetsz, s odabent kedved szerint körülnézhetsz. Megszagolhatsz, megfogdoshatsz, kipróbálhatsz dolgokat. Beleolvashatsz az asztalon heverő írásokba, megkóstolhatsz bármit, amit találsz, kotorászhatsz, kutathatsz, kipróbálhatsz illatszereket, szagolhatsz virágokat – csakis rajtad múlik, mit teszel. Fedezd fel ezt a világot! Élvezd ki a lehetőséget!

Várd meg, amíg a férfi az öltözőbe jön, és figyeld meg őt most a színfalak mögött is. Már hallani a lépteit. Nyílik az ajtó, belép. Mit csinál először, hova lép, hogyan mozdul? Mit változtat magán? Kihez és milyen módon szól? Miként pillant a tükörképére? Mit eszik vagy iszik? És – ha látható vagy – hogyan viszonyul hozzád?

Nézd őt, ahogy valami meglepőt tesz. Olyasmit, ami eszedbe nem jutott volna róla a színpadi szerepét látva.

Aztán megint figyelj befelé, önmagadba. Milyen érzést találsz a testedben, milyen érzelem válik benned uralkodóvá? Hagyd, hogy felerősödjön, áthasson, és hasonlítsd össze a nézőtéren megélttel. Milyen változásokat észlelsz?

Keletkezett benned új vágy? Fogant meg új gondolat? Jött új szándék?

Engedd végigfutni az új vágyat, gondolatot vagy szándékot.

Vajon mennyire ismerős számodra vagy mennyire idegen tőled?

Mélázz el ezen ott, a férfi öltözőjében, amíg odakint lassan kiürül, elcsendesedik a szín. Amikor úgy érzed, itt az ideje, visszajöhetsz a függöny elé az immár a kiürült terembe. A teremből pedig visszatérhetsz a saját, valós világodba, csak, kérlek, az élményt hozd magaddal.

Sóhajts néhányat: be és ki, be és ki, be és ki…

Visszatértél oda, ahonnan indultál, de magaddal hoztad a tapasztalást. Az élményt, hogy bármilyen érzelmet váltson is ki belőled egy ember vagy egy szituáció elsőre, ha kicsit vársz, ha picit közelebb mész, ha valamivel alaposabban megnézed, ha a homlokzat mögé lesel, könnyen meglehet: az érzés változni fog.

*** 

Ha rászánod az időt, bárkivel kapcsolatban találhatsz érdekes, új szempontokat. A dolgoknak innentől könnyedén mögé láthatsz, hallgathatsz és szagolhatsz.

Nem az a fontos, változik-e végül ettől a véleményed, a viszonyulásod, hanem az, hogy olyan élményeket szerezhetsz általa, melyek téged gazdagítanak.

Az idegenfélelem majdnem olyan ősi működésünk, mint a sötétségtől való, és tényleg nem árt némi óvatosság, tartózkodás. De abból aligha lehet bajod, ha nyitva tartod magad, használod a fantáziádat és mozgósítod az érzékszerveidet.

Ma kipróbáltad gondolatban. Remélem kedved támad megtenni valami hasonlót a valóságban is.