HÁT(TÉR)KÉP – Amit szem előtt vesztünk, de ott van a hátunk mögött

Ezúton valljuk meg mindenkinek, aki ott volt október 4.-én este a Család, párkapcsolat, szülőség című előadásunkon, a Magyar Pszichológiai Társaság „Pszichológiáról mindenkinek” sorozat évadnyitóján, és arra gyanakodott, hogy az elsőként hozzászóló közgazda hölgy „beépített emberünk”:

– Igen, valóban gyakran és szívesen veszünk rá embereket arra, hogy felesleges és értelmetlen dolgokat csináljanak, olyan csínyekben vegyenek részt, amiket a „többiek” értetlenül vagy mosolyogva néznek, olyan szerepekbe bújjanak, amik távol állnak a saját, megszokott viselkedésmódjaitól.

– Igen, többször előfordult már a Miskolci Kamaraszínháztól a Pszinapszis programjáig, hogy valaki mást küldtünk fel a színpadra saját magunk helyett előadást tartani, miközben mi másvalaki szerepébe bújva nyomultunk a mikrofon mögé.

– Igen, az ismerőseink közül sokaknak küldünk meghívót október negyedikére, sőt, arra is buzdítottuk őket, hogy kérdéseikkel gazdagítsák az előadást (Nekik szívből köszönjük az építő, elgondolkodtató és bevilágító hozzászólásokat és kérdéseket!).

– Sajnos azonban a közgazda hölgy nem volt beépített emberünk**. Ennek ellenére ezúton is köszönjük a mosolygó arcokat és a hozzászólását követő tapsot! Ígérjük, a továbbiakban az előadásainkon gondoskodni fogunk róla, hogy a kérdést feltevők között mindig legyen legalább egy ilyen színvonalú csínykedő.

**Ugyanez igaz, a szeretet témában berzenkedő férfiemberre:-))