TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL – Miként látják, akik nézik?

Napok óta járja a kertet Saci az öt csibéjével, s nekem napokba kerül meglátni, ami első perctől ott van a szemem előtt.

Úgy kezdődött, hogy Saci második kotlásának huszadik napján elzarándokoltunk a terményboltba, és vettünk egy zsák darát a születendő kiscsibéknek.

Mondták, legyen inkább csibetáp, attól hamarabb megindul a növekedésük, de mi beleálltunk a csökönybe, és megvettük azt a darált kukoricát, ami már Cili csibéinek is ízlett.

Az öt fekete négynapos is boldogan csipegeti aznapos kora óta, de Saci ennek ellenére kitartóan tanítgatja őket kapirgálni és csipegetni.

Ahogyan ma reggel is.

Mivel a dara kicsit porosabb és sokkal apróbb, mint kukoricaszem korában, eszembe ötlik, hogy rendes gazdaasszonyként járok el. Markolok a zsákból egy adagot, s beleszórom egy virágalátétbe a fészekalja közelében.

Saci élénken figyeli, mi történik körülöttük. Ezt a csibék fölé gyakran kiterjesztett szárnyain kívül most abból is láthatom, hogy azon nyomban odahívja a csibéit a többiektől már jól ismert „gyereeztkóstoldmeg” hanggal.

A csibék jönnek. Saci kettőt kapar, hármat csippent, s mutatja nekik a darát. A csibék csippentenek a darából. Saci lép néhányat, megint kettőt kapar, hármat csippent és hívja őket. Közben kicsinykét belelép a darás tálba. Sebaj. A csibék szófogadóan szaladgálnak körülötte és ott csipegetnek, ahol a kotlós mutatja. Saci kettőt kapar, a dara nagy része a földre kerül.  Saci hármat csippent, hívja a csibéit.

„Van itt dara, nézzétek, csak rendesen kapirgálni kell. Minél többet kapirgáltok, annál nagyobb helyen van dara. Jó kis hely ezt itt a tuja alatt…”

Amúgy tényleg az. Bármi veszélyt éreznek, néhány lépés és láthatatlanná válnak.

Oké, Saci kicsit túlkotlotta magát. Rendben, úgy kellett levenni a kiscsibéiről, és indulásra noszogatni. De most már jó kotlós Saci. Szárnyai alá veszi, biztonságba viszi a csibéit. Kapirgálni, csipegetni tanítja őket.

Engem meg arra, hogy hagyjam békében lefutni azokat a viselkedésprogramokat, melyek sokkal előbb készen voltak, mint bármiféle virágalátét vagy egyéb csibeetető-edény. És ráadásul jól is működnek.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

Azt hiszem, mindenképpen magyaros az, amit paprikával megszórt dinsztelt hagymára szórunk aztán jó tűznél főzni kezdünk. Ha hús, akkor pörkölt, ha tészta, akkor slambuc, ha zöldség, akkor lecsó, ha hal…

Azt hiszem, az lehet a titka, hogy a hagyma illóolaja, a zsiradék és a paprika olyan emulziót képez, ami rátelepszik a falatok kérgére, belsejük pedig ennek védelmében puhul. Sajátos egyensúlyi rendszer.

Cili tyúk is a csibék sajátos erőmezőjében mozog. Nyakaska már nyurgult, hosszú lábain előre szalad, Barbi pedig még mindig a szárnya alatt csipog. A többi öt pedig ötfelé. Ha Cili nevelőnő lenne, megbolondulna.

Cili jó kotlós. Járja a maga útját, megmutatja, hol érdemes csipegetni, hagyja Nyakaskát és bevárja Barbit, ha nagyon sír. Tanítja őket ágon ülni, leszállni. Szó nélkül. Úgy, hogy ágra ül, majd leszáll.

A gyerekekkel többnyire nevelők vannak. A Cili parodizálni akarná az ember-szülőket, akkor folyton kiabálna: Ne szaladj előre! Ne ülj a szoknyámon! Ülj fel az ágra! Szállj le az ágról. Ezt csípd ki magadnak! Itt kaparj!

Mivel a kicsi gyerekek is mindent meg akarnak kóstolni, akár csibék a habszivacsot, mivel veszélyes helyekre járnak, akár Nyakaska a szomszéd bukszusánál, ahol macska lapul, a nevelők folyton tiltják őket.

A gyerekek pedig úgy gondolják, a világ olyan, hogy többnyire azt kell válaszolni, nem, nemszabad, necsináld, engeddel, hagydbékén. Így esnek – abban a korban, amikor felderítenék a világot – hirtelen dackorszakba.

Persze, mondhatná erre Frász néni, a kiscsirkék más arányban élnek túl, mint az ember gyerekek. Hétből hét – mondhatjuk eddig. A körülményeken múlik. Miklós és Péter Pál esténként a kert sarkaiba járnak pisilni, jó a nyest ellen.

Sokszor belőlünk is kijön Frász néni. Segítenénk Cilinek, sápadozunk, ahogy Lili leng a szilvafán és Péter Pál bucskázik a függőágyban. Aztán azt gondoljuk, ez lesz rajtuk az a pörkölt kéreg, ami megóvja őket.

Érdekes, hogy a sok magyaros étel neve alig utal összetartozásukra. Ahogy a mi hozzáállásunkat is nevelési módszernek nevezik, pedig éppen az a poén, hogy eszünk ágában sincs nevelni. Csak együtt lenni a gyerekekkel.

Nevelés az, amikor a nevelő saját viselkedését elrejtve szavakkal irányít.
Jelszava: azt a gyerekeknek még nem szabad. Inni, dohányozni, bizniszezni és a többit – mindazt, amit a megélhetésünk vagy meghaltatásunk ügyében teszünk.

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

– Zelka, hogy néz ki a te nézőpontodból az a bizonyos reggel, amit Gyöngyi révén megismerhettünk? Mi a te történeted?

– Nézzük a legutóbbi két hét rendjét: Arany torkú Sérónk vágyai és a szomszédok jogos igényei között egyensúlyozva valamikor hét óra tájban nyitom ki a kisház ajtaját. Elsőnek a fészekalja csibe tódul az ajtó melletti búzás zsákhoz Kormos Cecília kíséretében, azután Séró nagy zajjal lekepeszt a létra negyedik fokáról, maga mögött hagyva Herminát, Császár Morzsát, Sacit és Gyöngyit. Kicsit tágít a zsák sarkán lévő nyíláson, odaengedi csipegetni a csibéket, s közben megpróbálja becserkészni Cili kotlóst. Mostanában egyelőre eredménytelenül. Amúgy is nehéz dolga van, mert Cili japán tyúk, sokkal kisebb nála.
A kotlóst követve a csipogó csibesereg hátravonul a kertbe, Séró pedig kidülleszti begyét és kiereszti arany tokán mindazt, ami csak kifér. Közben változó sorrendben, de annál nagyobb szárnysuhogtatások és huppanások közepette előkerül Császár Morzsa az ötödik és Hermina a harmadik fokról. Hermina fürgén elszalad a felé oldalazó Séró elől, Császár Morzsa meg japános udvariassággal kitér az útjából.
Saci tyúk mindeközben – és a nap folyamán továbbra is – szokásához híven a tojásain üldögél, Gyöngyi pedig rezzenéstelenül gubbaszt a létra legfelső, ötödik fokán. Mint egy tollszobor. Séró, Hermina és Császár Morzsa végigpásztázzák a hátsó kertet, kapirgálnak, kukorékolgatnak a hangról ismerős szomszéd kiskakassal.

– Te mit csinálsz ezalatt?

– Egy jó forró cafe latté-t szép kemény habbal, kis fahéjjal a tetején. Ez kábé két perc negyven. Aztán kiülök a kisház ajtajához és nézem a fejleményeket.

– Mik a fejlemények?

– Gyöngyi kuporog még egy ideig, aztán mocorogni kezd. Egyik lábáról a másikra lépdel, fészkelődik a létra fokán. Ez fontos hanginger lehet Sérónak, mert az udvar legtávolabbi zugából is mindig odakerül valahogy a ház ajtajához, mire Gyöngyi lejön. A szokásos rend szerint Séró abban a pillanatban pattan Gyöngyi hátára, amint a tyúk lába talajt fogott. Gyöngyi reggeli első tollászkodása és a Séró-féle tolldúlás nyomainak elrendezése így egy kosszal megvan. Gyöngyi – feledve a búzás zsákot, ami mellett Séróval a hátán elhaladt – az udvar hátsó része felé orientálódik. Ilyenkor én is átköltözöm a bögrémmel hintaágyba vagy a teraszra, s út közben szórok nekik egy kis magot vagy száraz kenyeret.

– Mire vonatkozott az a Gyöngyi reggel  B verziójában, hogy „Nekem kínálja a legjobb falatokat”?

– Van Sérónak egy jellegzetes, kotkodácsolás-szerű hangja, amivel enni hívja a tyúkokat. Láthatóan ő dönti el, mikor melyiket. Elsősorban Gyöngyit. Ha finom falatot talál, kiadja ezt a hívogató hangot, majd a falatot felcsippenti a csőrével és a tyúk elé pottyantja. Ha a tyúk nem fogadja rögtön, ez a cselekvéssort kétszer, háromszor is megismétli. Miközben a tyúk csipegeti, amit kínált neki, Séró kihúzott nyakkal körbenéz, mint aki épp biztosítja a nyugodt körülményeket. Kifejezetten önzetlennek és lovagiasnak hat ilyenkor.

– Gondolom azért néha rápattan az elmélyülten csipegető tyúkok hátára…

– Igen, megesik ez is. Főleg Gyöngyi esetén, mert Hermina sokkal óvatosabb. De addigra én már megittam a reggeli tejeskávémat.

– Köszönöm a beszélgetést.

Szép Heléna

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

Nincsen párja az igazi lágytojásnak. Három a lágy. Egyesével csak azok eszik abból a kupica-forma pohárból, akik magas koleszterint szeretnének. Egy tojás nem tojás. Három rendesen kiüríti az epehólyagot, újra egyensúlyba hoz.

Amióta Cili tyúk műveli a csodát, ráül tíz tojásra és előjön hét csibével, azóta másképpen nézünk a tojásra. Saci egyre növekvő fészekaljához kellene nyúlni. Feltörni azt, ami hamarosan csipogva szalad.

Marad a bolti tojás. Számozott, tiszta, egyből bele lehet ütni a tésztába, biztosan friss. Mert például Gyöngyi tyúk úgy el tudja dugni az övéit, hogy néha megbüdösülnek. Ezért először külön edénybe kell felütni az itthoni tojást.

Huszon valahány forintból kiváltunk egy kiscsibét. Ez a tojás kisker ára. A termelő talán tíz forintot, ha kap érte. Ami azt jelenti, egy tyúk egy egész napon át tíz forintért szorong egy szűk ketrecben, tíz forintért eszi a tojótápot.

Ha egy menő ügyvéd vagy befektetési tanácsadó óradíját vesszük, akkor bizony több ezer ketrecbe zárt tojó dolgozik értük. Csoda-e, ha annyira becsülik az asszonyt, aki gyermeküket neveli? Ez a dolga.

Ez a dolga! Mi mást is csinálhatna?! Ahogy elnézzük Cilit, amint műveli a csodát, hát sorolhatnánk, mi mindenre tanítgatja az ő csibéit végtelen odaadással és türelemmel. A kiskakasok közé is odaáll, amíg csihadnak.

Sok elgyötört anyukánál van az érzésünk, ketrecben tartott tojóé az élete. Elszigetelődik, csak a gyerekre fókuszál, mindenféle dolgokat szed. Ez a dolga! Mi mást is csinálhatna?! Ahogy elnézzük Cilit és a többieket, hát sorolhatnánk.

Azt gondoljuk, egy csibe nem csibe. A kicsi gyereknek is tejtestvérre van szüksége, az ember pedig éppúgy nagyobb közösségben érzi jól magát, mint a tyúkok. Genetikailag kódolt viselkedésprogramunk a hordára épül.

A gyermek és édesanyja akkor vannak természetes állapotban, akkor vannak jól, ha egy nagyobb közösség veszi körül őket. Ha a kicsik kedvükre téblábolhatnak, ha az anya másoktól is kap érdeklődést, támogatást.

Azért veszünk a boltban tojást – bár tudjuk, tele van nyomva gyorsítókkal – mert szeretnénk, ha Saci is megjelenne egy fészekalja csibével. Ugyanazt várjuk tőle, amit az ügyvédtől vagy befektetési tanácsadótól. Értékes információt.

Ha már felütöttünk egy kis tálkába három lágytojást, jó bele pirítóst aprítani.

TÖRTÉNETEK AZ ÉTELBŐL – Étel-képek a világunkból

A csirkéről főleg az jut eszembe, hogy paprikásan elkészítve jó a szaftjában megfőzni a tarhonyát, így megelőzzük azt, hogy a tányéron kelljen kikeverni ugyanezt. Végül is hasonló a rizibizihez vagy a rizses húshoz.

Megint más a helyzet, ha a kertünkben szaladgáló csirkéket figyelem. Cili, a kotlós, igyekszik ugyancsak szemmel tartani őket. Amikor átbújnak egy iciri-piciri lyukon a szomszédba, hogy ott bogarásszanak, Cili türelmesen vár.

A csirkékről most az jut eszembe, milyen jó elnézegetni őket. Cili kotlós szépen tanítgatja a csibéket kapirgálni, ágon ülni és megbújni biztonságos helyen. Szépen elvannak. Jól megvannak magukban.

A csirkék persze csak fedőtörténet. Azért tartjuk őket, a nyulakat és a többieket, hogy a hozzánk érkező gyerekek elkerülhessék a „pszichológushoz jár” stigmát. Helyette nyuszit simogatnak, pipiknek örülnek.

A gyerekekkel ugyanis többnyire kevés teendő van. A szülők inkább tünethordozóként tolják őket maguk előtt. Például Botondot, akinek az apukája úgy döntött, örömet szerez a fiának és megfog egy kiscsibét.

Cili egy ideig bátran szembeszállt vele, azután menekülőre fogta a dolgot. Apuka végre sarokba szorított egy csibét, megfogta és átadta simogatásra Botondnak. Apukának az jut eszébe a csirkéről, hogy örömet szerezhet vele Botondnak.

Botond apukájával azon voltunk, szerezzen élményt arról, milyen jó elnézegetni Cili kotlóst, amint szépen tanítgatja a csibéket kapirgálni, ágon ülni és megbújni biztonságos helyen. Milyen jó elnézegetni a csibéket, akik szépen elvannak, jól megvannak magukban.

Ha Botond apukája egyszer képes lenne csak úgy elnézegetni Botondot, amint eljátszik társaival vagy elmerül játékaiban, ha egyszer csak úgy elülne megvárni, hogyan old meg Botond egy nehéz helyzetet…

Ha egyszer csak úgy leülnének paprikás csirkét enni, és Botondnak megengedné, hogy csak az uborkát majszolja…