1. A Waldorf iskolában Péter osztályát kellett takarítani. Még karácsony előtt kérdezték, mikor érünk rá. Megjelöltünk két időpontot, délutánokat, a két ünnep között. Erre a szervező felírt a tegnap délelőtti időpontra. Mint Baktay család. Két másik szülőtárssal egy egész osztály nagytakarítására. Miklós helyett egy egész család, csütörtök délután helyett hétfő reggel. A természetadta közösség egy természet adta tagjaként kezelt. Azért német, mert a Waldorf német import, éppen úgy, mint a „rendes” porosz iskolák.

Mi azért lettünk a Waldorf közösség tagjai (ami több, mint Waldorf iskolába adni a gyereket), mert a gyerek viselkedési mintáit a felnőttek viselkedése alapján nagyon lassan alakítja ki, mert a felnőtt világ távoli, ő pedig a jelenben él. A szavak minimális hatással vannak (ha a felnőtt vizet prédikál, de bort iszik, a gyermek is bort iszik). A büntetés, vagy a jutalom, amit valamilyen nevelési cél érdekében kilátásba helyezünk, a jelen, a nevelési cél pedig a jövő. A gyermek tehát azon van, hogy a jutalmat azonnal megszerezze, bármi úton. A büntetéstől való szorongása pedig csökkenti teljesítményét.

2. elfelejtettem, de majd eszembe jut. Ez is körmönfont…
 
 

Egy kis játék. Válassz ki egy véletlen mondatot!

Például alulról a harmadik polcon balról negyedik könyv 56. oldalán a 7. sor után kezdődő mondat főmondatát.

Alakítsd ezt a mondatot nyelvtanilag rád vonatkozó jóslattá.

Mondd azt, hogy ez a jóslat a holnapi napodra vonatkozik.

Írd le magadnak a mondatot, olvasd el holnap reggel, azután este olvasd el újra és vizsgáld meg igazságát.

Nekem a Child Development In Life-Span Perspektive c. könyv jutott. Ha nálunk jársz, ellenőrizheted. Ott lesz… az lesz ott…

Germain thought included a natural social community, not just individuals.

Valami olyasmi, hogy a németek természetadta közösségre is gondoltak, nem csak egyénekre.

Jól bele lehetne bonyolódni, mert ez a Gesellschaft – Gemeinschaft szembeállítása, amit viszont az angolszászok képtelenek… Na jó…

Jóslattá alakítva:

A németek holnap úgy is fognak rád gondolni, mint egy természetadta közösség tagjára, nem csak mint egyénre.

Meglátjuk. Holnap este megírom.

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

Péter még mindig ébren van.

Pedig már elmúlt negyed tíz.

Pedig már háromnegyed órája lefeküdt.

Már megint nem alszik. Az új telefonnal matat valamit.

Talán meg kellett volna néznem alaposabban, milyen programok vannak rajta, amitől így elkaphatja a szenvedély. Hiába álmos, mégis a képernyőt nyomkodja. Úgy aztán meg tényleg ki tud aludni, ha közben képernyőt nyomkod?

Nagy elszántsággal lépek oda hozzá. Azzal a szilárd és megingathatatlan elhatározással, hogy bármit csinál is, most aztán már elkérem tőle a telefont és alvás.

Épp veszem a beszédlevegőt, épp nyitom a szám, amikor felpillant és odafordítja felém a képernyőt:

– Nézd, anya!

A telefonon a jegyzettömb van megnyitva. Rajta a következő szöveg:

A madár repül – úszik a hal –
mindennek oka van,
s mindennek rendje van.

Az élet egy nagy kerék,
forog s forog, soha meg nem áll.
Minden s mindenki tudja,
tudja, mi a dolga.

A madár repül – úszik a hal.

– Ez nagyon jó – mondom kissé elbizonytalanodva. – Honnan van?

– Most írtam – feleli ásítva, és a takarót magára húzva hozzáteszi:

– Felteheted a blogra, ha akarod.

Hát persze, hogy akarom!

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

– Szerintetek ez a cica fiú vagy lány? – kérdezi Péter a konyhaajtóban állva, karjában a Lilitől kapott cicával a hozzánk érkezőket.

Kevesen tudnak a kérdésére figyelni.

A válaszba belegondolni még kevesebben.

Legtöbben azzal vannak elfoglalva, le kell-e venni a cipőt (maradhat, cipős ház vagyunk), hova kell tenni a kabátot (a nappaliban vagy a színes szobában levő fogasra, legyen csak ott, ahol beszélgetünk), elmehetnek-e vécére, mert hosszú volt az út (el, a fürdő feliratú helyiség az előszobából nyílik, villanykapcsoló kívül jobbra az ajtó mellett).

Pedig Péter hajlandó kétszer-háromszor is elismételni a kérdést. Arcán enyhe mosoly. Bizakodik. Szereti, ha a vendégeink gyors észjárásúak, még jobban örül, ha van humorérzékük.

Szeptemberben még csak az iskolában hallott viccekkel mosolyogtatott meg bennünket ebédre hazatérve. Mostanra oda jutottunk, hogy saját vicceket talál ki.

Ez is ilyen Péter saját vicce.

Biztos örülne, ha kitalálnátok, a cicája fiú-e vagy lány?

Legyetek szívesek találjátok ki, s írjátok meg!

Köszi!

Szombati iskolai bazárunk programja.

A helyszín térképe pedig:

Viszontlátásra 26.-án!

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

Fruzsi: Milyen napod volt?

Zsolt: Egy mormonnal tárgyaltunk.

Fruzsi: Egyszer tényleg említetted, hogy mormonok a tulajok.

Zsolt: Ez a főtulaj. Big boss. Nagyfőnök.

Fruzsi: Látom, menni fog az a felsőfok.

Zsolt: Hogy érted?

Fruzsi: Már azt is tudod, hogy a big boss az nagy főnök.

Zsolt: Csak úgy mondtam.

Fruzsi: És fancy restaurantban voltatok?

Zsolt: Képzeld, neki az a heppje, hogy a székek fontosak, nem a Michelin-csillagok.

Fruzsi: Szerintem a borok. Már úgy innék valami finomat. Szerinted megkockáztassam?

Zsolt: A mormonok egyáltalán nem ittak alkoholt. Pedig a bor is jó volt. Bodor Bence.

Fruzsi: Legfeljebb ha éjszaka is kér cicit Beni, akkor jobban elalszik…

Zsolt: Ne hülyéskedj. Szóval semmi alkohol, a szemét viszont legeltette Barbin.

Fruzsi: A szemét. Tényleg, légy szíves vidd le a szemetet!

Zsolt: Talán ezt még elmesélhetem.

Fruzsi: Nagyon ki tud akasztani engem az a legelő.

Zsolt: Barbi?

Fruzsi: Nem, a Skót Felföld. Scottish Highlands you know…

Zsolt: És persze Barbi villogott is a native Englishével.

Fruzsi: Hogyhogy? A mormonoknak meg kell tanulniuk annak a nyelvén, akivel üzletelnek…

Zsolt: Ügyesen kibekkelik. Azt mondják, jobban beszélünk angolul, mint némelyik amerikai.

Fruzsi: Jópofák ezek a hitbéli előírások és a megkerüléseik.

Zsolt: A sabbatra gondolsz?

Fruzsi: Speciel a tisztelendő úrra. Mert ugye a böjt az utazókra nem vonatkozik. Hát ő már húshagyó kedden csomagolta a kolbászt, a szalonnát, másnap vágta bele magát az autóba és alig ért ki a városból, piknikezni kezdett.

Zsolt: Mint a svédek a kompon. Erről is szó volt.

Fruzsi: A nagy erkölcsi fölény.

Zsolt: Ellenkezőleg. Barbi mondta utána, hogy a többnejűség miatt drága lesz a nő.

Fruzsi: Hogyhogy?

Zsolt: Hát, mert ha szexet akarnak, el kell venni feleségül. Az pedig drága dolog.

Fruzsi: Hogyhogy azt mondta utána Barbi.

Zsolt: Úgy értem, az irodában.

Fruzsi: Őséva pedig csak úgy hagyta, hogy a többnejűség költségeiről csevegjetek? Amikor egy sms-t nem küldhettél, amikor Beni…

Zsolt: Jó, leviszem a szemetet. Nyugi.

Fruzsi: És persze arról értekezett az drága Barbi, hogy a feleség drága, a szex olcsó…

Zsolt: Igazából azt mondta, úgy érzi, ezek a mormonok aligha vennék feleségül, viszont egy kis testgyakorlásban annál inkább benne lennének. Tehát a többnejűség sem éri el a célját, mint a drága alkohol a svédeknél, mert alig várják, hogy elinduljon a komp és már lökik is le a felest. Mint a Béke kocsmában Ózdon…

Fruzsi: A Barbi aztán ismeri a férfilelket. Szóval miután és hol mondta a bölcsességeit?

Zsolt: Jaj, hát a taxiban…

Fruzsi: Őséva hagyta szóhoz jutni?

Zsolt: Ő külön ment egy másik tárgyalásra.

Fruzsi: Azzal jöttél haza, hogy hatkor visszaültetett, mert egy 17.49-kor befutott e-mailt még meg kellett válaszolnod.

Zsolt: Arra már visszaért.

Fruzsi: Figyi, miért nem mondod, hogy a többnejűség tilos és drága, Barbi viszont elbír egy kis legelést, oszt le van zárva a dolog.

Zsolt: Hogyhogy le van zárva?

Fruzsi: Akkor játszhatnánk mást. Benivel boldogan ellenne anyám, én visszamennék dolgozni, ahol nem néznek olyan hülyének, hogy le kelljen fordítani nekem a big boss-t, és ha meg akarok inni valakivel egy pohár bort, akkor az ugrik, mert jó nőnek tart.

Zsolt: Te bekattantál!

Fruzsi: Helyemre kattantam. Tudod mit? Most írok a big boss-nak, hogy szeptemberben tudok kezdeni.

Zsolt: Akkor Beni még csak másfél éves lesz!

Fruzsi: Jól eltaláltad a nevét is és az életkorát is. Meglep, hogy ennyit tudsz róla.

Zsolt: A Gerendást hívod fel?

Fruzsi: Igen ő a big boss. Úgyis mint nagyfőnök.

Zsolt: Ez annyit tesz, hogy felajánlkozol neki. Mert ugye nyilván kiderülne, azért térsz vissza, mert rossz a párkapcsolatunk, neki pedig ez terep.

Fruzsi: Legelő. Mint a Bugac-puszta. Like Scottish Highlands you know…

Zsolt: Figyi! Leviszem a szemetet, aztán a konyhában halkan kinyitom az üveg Bodor Bence bort, amit kifejezetten erre az estére hoztam. Csak van egy olyan fixa ideám, hogy Beni a dugó kottyanására a legmélyebb álmából is felébred.

Fruzsi: Láttam a bort a hűtőben. Fél üveg. Elhoztad azt étteremből. Ilyen kis szarrágó vagy te. Csak kíváncsi voltam, mit találsz ki erre. Azt hittem, amikor beájulok az ágyba, szépen megszlopálod.

Zsolt: De a csekket kitetted, hadd fogadjon kedvesen. Na, egy üveg olyan bor éppen annyiba került volna, mint amennyit azon a csekken be kell fizetni.

Fruzsi: Vagy két csomag akciós pelenka. Ott állnak a szekrény tetején, mert az első lemarta Beni popsiját.

Zsolt: Majd Gerendás pénzéből lesz neki bio antiallergén, bizizus axivus hiperpelenkája.

Fruzsi: Úgyis csak egy pohárka bort akartam inni. Na, vidd le azt a szemetet, aztán hozd be azt a híres Bodor Bence bort.

Zsolt: Hagyjuk. Attól felébred bennem a vágy, attól felébred Beni, attól még jobban tönkremegy az este. Leviszem a szemetet, te pedig közben el tudsz készülni a fürdőben.

Fruzsi: Köpött a maci.

Zsolt: Tudod jól, mennyire utálom ezt. Anyádra emlékeztet…

Fruzsi: Na, akkor egy kis jóéjt anyázás.

Zsolt: Jó éjt!

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

(élményforrás interjú)

A pszichológusok általában törekszenek arra, hogy rendelőjüket minél kellemesebbé tegyék. Azért van erre szükség, mert akik hozzájuk fordulnak, könnyebben megnyílnak a meghitt környezetben. Zelka, hogy van az, hogy számotokra egyszerűen az otthon a rendelő?

– Valamilyen szinten mindenki ért a pszichológiához, akárcsak a futballhoz és a világpolitikához. Minél ridegebb a környezet, annál inkább sémákba merevednek azok, akik hozzánk fordulnak. Ezért inkább úgy fogadjuk a vendégeinket, mintha egy jó barát érkezne az otthonunkba. Ha éppen ebédidő van, asztalhoz invitáljuk vendégeinket, ha derűs az ég, süt a nap, megkérjük, tartsanak velünk egy sétára, de megesik, hogy épp a kertben hűsölünk. Persze a csukott szobaajtó mögött teázgatva is tudunk jókat beszélgetni, eredményesen dolgozni.

– A kliensek – vagy ahogy te mondtad: vendégek – jöhetnek családostul is?

– Ha a problémájuk úgy kívánja, kifejezetten kérjük ezt. A párkapcsolati problémákkal vagy horkolással küzdők élethelyzetét legjobban úgy tudjuk feltárni, ha társukkal jönnek. Az, gondolom egészen természetes, hogy a családi, nevelési nehézségek megoldásához lehetőség szerint minden érintettet várunk és így van ez táplálkozási, emésztőrendszeri problémákkal küzdő családoknál is.

– A gyerekek hogyan reagálják le, hogy pszichológushoz, terápiára kell jönniük?

– A gyermekkel érkezőket arra szoktuk kérni, mondják azt: „megyünk nyuszit simogatni” vagy „nézünk kiscsibéket” vagy „etetünk halacskákat” vagy „kipróbáljuk milyen ügyesen tudsz az egérkéknek almát szeletelni” vagy „megnézzük hogyan hozza vissza neked a labdát a kutya”, s a többiről hallgassanak. A gyerekek így elkerülik, hogy rossz hírbe kerüljenek az óvodásban, iskolában vagy baráti körben. Mi úgy tudunk nekik legjobban segíteni, ha ők maguk nem is tudják, pontosan hol jártak. Ehhez kiváló fedőtörténet az Élményforrás Ház.

– Nem borítják fel a családi békéteket a betegek?

– Éppen olyan egészséges emberekkel, családokkal foglalkozunk, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Sőt, annyiban kivételesek ezek a felnőttek, amennyiben idejében felismerik, hogy célszerű hozzánk fordulni. Miklóssal nagyon élvezzük, amikor együtt keressük a megoldásokat. Gyerekeink beszűrődő hangjai pedig olyan derűs alaphangulatot adnak, amelyben könnyű megtalálni a saját erőforrásokat.

–­ Mit értesz  saját erőforrásokon?

– Módszerünk lényege, hogy probléma megoldása ott rejlik mindenkiben, csak meg kell találja, ki kell csalogassa. Mi úgy segítünk, akár a bába. Megkeressük mi mindenben jó az a személy, pár vagy család, aki hozzánk fordul, azután ezekről a sikeres területekről kiindulva fordulunk a probléma felé. Az épre, a jó működésre építünk, ezt segítünk gyarapodásnak indítani, hogy a kívánatos kiszoríthassa mindazt, amitől szeretnénk megszabadulni.

– Baráti kapcsolatok is kialakulnak?

– Általában elég négy találkozás. Mivel pedig azok, akik elégedetten távoznak, úgy érzik, maguknak köszönhetik a megoldást, könnyen elengednek bennünket. Ez így is igaz, és így is van rendjén.

A rendelésről további részletek: www.pszichologusok.hu 

Zelka holnapi bátorkodása meglepetés és titok.

Az esti beszélgetés résztvevőinek meglepetés.

Azoknak, akik távol maradnak, titok.

Ha érdekelnek a részletek kattints ide.

Bori: Lefőtt a kávé.

Laci: Miféle kávé? Itt, a tisztáson?

Bori: Úgy értem, tudom, mi lesz a jövőnk.

Laci: Gyerekek szaladgálnak a gyepen egy loncsos kutyával.

Bori: Az első júniusban születik, a második éppen két év múlva.

Laci: Most van augusztus 20., szóval azonnal neki kell fognunk. Vagy még felverhetem a sátrat?

Bori: Éppen, hogy nem. Vörös riasztás van.

Laci: Akkor verhetem.

Bori: Szeptember első hetében csinálunk babát. Az államvizsgára már hatalmas pocakkal megyek, a diplomát már te veszed át meghatalmazással.

Laci: Vágom.

Bori: Mire a kicsi is oviba megy, teljesen át tudom venni anyutól a patikát. Fokozatosan cserélünk, először csak kicsit van a kicsikkel, én kicsit vagyok a patikában.

Laci: Erről az jut eszembe, lefagyasztunk némi spermát, aztán szépen magamat is, amíg eljön az én időm.

Bori: Ezt hogy érted?

Laci: Például majd ha nagyon éhesek lesznek, kiolvasztanak. Azt hiszem, valamelyik pók teszi el így a férjét tápláléknak…

Bori: Akarsz velem gyerekeket, családot?

Laci: Persze. Csak vicceltem. Alapjában.

Szeptember közepén:

Bori: Azt hittem, csak pecsételő vérzés, de ez már több annál. Vörös riasztás van.

Laci: Újra nekiállunk. Az előző próbálkozásban kifejezetten örömömet leltem…

Bori: Mindent jól csináltunk. Hőemelkedésünk volt, kivártunk előtte négy napot…

Laci: egy örökkévalóságnak tűnt…

Bori: …éreztem is, hogy kész vagyok rá. Évek óta érzem azt a napot.

Laci: Így van. Szoktad mondani.

Bori: Az a helyzet, hogy benned van a hiba.

Laci: Egyetlen kísérlet alapján…

Bori: Egyetlen esélyem maradt. Holnap megyünk Gyula bácsihoz.

Laci: Mennyit röhögtem Gyula bácsin, akinek mindig ellopják a pornó újságait a kisszobából.  

Bori: Protekciónk van. Bemegyek veled.

Szeptember végén:

Gyula bácsi: Az lehet a megoldás, hogy közvetlenül a heréből veszünk spermát és inszeminációval…

Laci: Remek lesz.

Bori: Szó sem lehet róla.

Laci: Fel fogom szívni magam, ígérem. A meleg víztől lehetett ez a mélypontocska, a forró fürdőktől, meg a sok szaunázástól.

Bori: Az idén még nem voltál meleg vízben. Karácsonyra azért kaptál bő gatyákat, hogy hűvös legyél.

Laci: Azóta főzted a kávédat. Erre most nincs bele tejecske…

Bori: Gyere, ezt kint beszéljük meg. Köszönjük, Gyula bácsi.

Gyula bácsi: Aludjatok rá egyet. Sok minden okozhatja.

Laci: Köszönjük, Gyula bácsi.

Bori: Oda üljünk.

Laci: Vészterhes.

Bori: A következő peteérést nem hagyhatom ki. Mással fogok élni. Volt egy idő, amikor szerettelek, de igazad volt, alig volt közös jövőképünk.

Laci: El fogom kérni Gyula bácsitól azt a spermamintát. Örökké rád fog emlékeztetni.

Bori: Most ne gúnyolódj!

Laci: Komolyan mondom. Nálad gecibb alakot még nem láttam. Attól is undorodom, hogy bemenjek a lakásodba. Égess el mindenemet. Csáó.

Bori: Laci!

Laci: Bori!

Bori: Laci!

Laci: Bori!

Bori: Laci!

Laci: Bori! Menj vissza Gyula bácsihoz, kérj valami élénk spermát, vagy protekcióval azt, aki produkálta.

Később…

…Laci azt híresztelte Boriról, Gyula bácsi hozta össze a férjével.

…Bori azt híresztelte Laciról, merevedése is csak nagy hidegben volt és egyáltalán nem járt merevedéssel.

Ági: Az necces volt. Vezessek?

Botond: Csak szólj, ha látszik a tükörjég.

Ági: Jól vagy?

Botond: A vezetés lefoglal. Letisztít. Világossá, egyértelművé teszi a döntéseket.

Ági: Például?

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Itt lesz az esküvőnk.

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Két hónap alatt képtelenség áttenni máshová.

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Szóval nem lesz esküvő.

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Többet nem jössz, mert?

Botond: Ronggyá aláztak.

Ági: Igazából te aláztad magad. Ittál, mint a csutak és kiütött.

Botond: Adott esetben először aláztak. Ott toporogtam a disznó körül, nem engedtek hozzáférni, csak vízért szaladgáltam.

Ági: Engem helyettesítettél. Igazából én szoktam, nekem szokott hozzáfagyni a kezem az öntőhöz…

Botond: Élvezték, hogy kiszorítanak a munkából. Nyomorultul ácsorogtam körülöttük. Ők mondták, legalább igyál. Férfiember iszik. Az első felest akkor nyomták belém, amikor leszúrták a disznót. Éhgyomorra. Azonnal benyomtam tőle. De kellett is.

Ági: Konkrétan miért kellett?

Botond: Az jutott eszembe, a szovjeteknél olyan a kivégzés, hogy leszorítják a szerencsétlent aztán tarkón lövik.

Ági: Hol szebb?

Botond: Aaz volt feladatom, hogy fogjam a két hátsó lábát összehurkoló kötelet.

Ági: Én sem szeretem a disznóvágást.

Botond: Felénk őszintébbek. Disznóölést mondanak. Jön a böllér és a segédje, pár óra alatt elintézik. Még kóstolni sem kell, úgyis tudják, hogyan szeretjük.

Ági: Apu, bátyó és Zoli kifejezetten élvezik.

Botond: Többet nem jövök ide.

Ági: Lehet, hogy most kiszorultál, majd megtalálod a helyed. Azért ha tízkor már tántorogsz, délben bevered a szunyát, nehéz a kedvedre tenni.

Botond: Éhgyomorra egy lórúgás pálinka, utána még egy, ezzel ölni lehet. Két óra hosszat csak a vad marást éreztem.

Ági: Az esküvőre jönnek majd főző asszonyok…

Botond: … és a sütő asszonyok összegányolják azt a borzalmat, amitől a Zsanették esküvőjén lettem rosszul.

Ági: Zsanették esküvőjén is a pálinkától lettél rosszul.

Botond: A Zsanették esküvőjén konkrétan csak sört ittam.

Ági: Zsanették esküvőjén már délután pálinkáztál.

Botond: A Zsanettkéd esküvőjén szépen elöntöttem a pálinkát.

Ági: Zsanett.

Botond: A Zsanett.

Ági: Zsanett.

Botond: A Zsanett.

Ági: A magyar nyelvben személynév előtt nem használunk határozott névelőt.

Botond: A németben.

Ági: Sem.

Botond: Azt mondtad, a magyar, ami egyben mutató névmás, tehát megkülönböztető.

Ági: jó. Én az mondom Zsanett.

Botond: Zoli.

Ági: Zsanett és Zoli. Megy ez.

Botond: Zoli fasz. Többet nem jövök ide.

Ági: Ez azt jelenti, hogy nem lesz esküvő. Szóval vége.

Botond: Konkrétan igen.

Ági: Mert éhgyomorra benyomtál?

Botond: Mert kurvára idegesít, hogy határozott névelő nélkül modoroskodsz, miközben véded fasz Zolit, hogy pipiskedsz, miközben apád a szart keni, cicomázkodsz, mert anyád trampli.

Ági: Állj meg kiszállok.

Botond: Szálljál.

Ági: A kabátom a csomagtartóban.

Botond: Az enyém is. Sétáljunk egyet. Ennél több van a mi kapcsolatunkban, mint hogy Zoliról vitatkozzunk.

Ági nevet: A Zoliról.

Botond: Pontosan emlékszem, mennyire utáltad te is a disznóvágást. Te magad mesélted.

Ági: Disznóölést.

Botond: Házasodjunk össze úgy, hogy csak Kriszti és Andris a tanúink.

Ági: Tagadjam meg a családomat? Az egész falu erről fog beszélni.

Botond: Egész életemben ki leszek szolgáltatva a gyűlöletüknek.

Ági: Igazából csodálnak.

Botond: Irigyelnek. Nem tudják megbocsátani a sikeremet.

Ági: Klasszikus kérdés. A családodat vagy a szeretődet választod…

Botond: Azért ez itt más helyzet. Itt nem a gyerekeidről van szó. És azért engem sem nevezhetsz szeretődnek.

Ági: Nem. Szüleimről van szó és Marcról.

Botond: Marc? Ki a fasz az a Marc?

Ági: Szerelmes vagyok bele. Dán srác. Azt hittem, csak nászfrász és elmúlik. Azt hittem, nem tehetem meg a szüleimmel, hogy lemondom az esküvőt.

Botond: Vőlegénycsere. A Marc belép, a Botond lelép. Tudod mit? Adott helyzetben azt is mondhatom, megkönnyebbültem.

Ági: Hát még én. Igazából mindketten hálásak lehetünk Istennek.

Botond: Az istennek, meg fasz Zolinak.

Ági: Induljunk. Hallgassunk zenét. Mindent megbeszéltünk.

Botond: Prince?

Ági: Purple Rain!