Szombati iskolai bazárunk programja.

A helyszín térképe pedig:

Viszontlátásra 26.-án!

November 26.-án, szombaton 10 és 17 óra között adventi bazár lesz az iskolánkban, erre hívunk benneteket sok szeretettel.

Hozzátok el a gyerekeiteket a bábszínházba!

Gyertek és tízóraizzatok nálunk!

Készítsétek velünk a család adventi koszorúját!

Gyertek koncerteket hallgatni!

Süssetek nálunk mézeskalácsot!

Ugorjatok be egy délutáni teázásra!

Készítsünk együtt gyapjúangyalt és famanócskát!

Válogassatok nálunk karácsonyi ajándéknak valót!

Gyertek minél többen!

Remek mulatság lesz ínycsiklandó ízekkel, szemgyönyörködtető díszekkel, fülsimogató hangokkal és csodás illatokkal. Derűs arcok között remek élményeket élhettek meg. Mi ezt már alaposan kifigyeltük, évek során tetemes előzetes tapasztalatot gyűjtöttünk, úgyhogy garanciát vállalunk!

Az iskola címe: 1028 Budapest Kossuth L. u. 15-17.

Zelka, Miklós, Péter és Lili

TÖRTÉNETEK AZ ÉLETBŐL

A fiú

…Szinte nyomozni kell utána. A táskája az előszobában van, tehát hazajött a suliból, evett, mert ugyan a fasírt a hűtőben érintetlen, de az összes sajt eltűnt.

Edzésre mehetett, mert a fregoliról eltűnt a még nyirkos pólója, de Adrival ma biztos nem találkozik, mert akkor elvitte volna a gitárt is. Kilencre talán itthon lesz. 

De az biztos, hogy éhes lesz!

Beszédes kedvében azért sok mindent elmond. A suli mellékes, dobolni jár, mert az a menő, legjobb barátja Janó, Kriszti hülye, kedvence a fokhagymás lángos meg a Quimbi. Ezt az identitást elfogadjuk, már-már úgy érezzük, eligazodunk a világában…

Örülünk, hogy kiderítettünk valamit a Nagy Rejtőzködőről.

Majd kiderül, a dobolás ciki, Krisztinek jó fej a bátyja, és mindig van náluk kolbász a meleg szendvicsen, Janó meg mit akar attól a liba Sáritól. És Adri, hát Adri az olyan izé mostanában…

A lány

…Utána nem kell nyomozni.

Ha zubog a víz, vagy zúg a hajszárító, vagy vihogás hallatszik a konyhából, itthon van. Sőt, itthon vannak, a  legjobb barátnőjével.

Kipróbálnak egy egzotikus  saláta receptet. A fele  belevaló  hiányzik ugyan, néhányról meg sose hallottak, (guava, karambola?) de tesznek bele helyette mást.

És fantasztikus lesz! És megismételhetetlen.  Igaz, a konyhába egy órán keresztül nem léphet be senki, a tenger  mosogatnivaló miatt most már nem is érdemes, de a fürdőszoba eddig szabad volt. Eddig. Mert most oda zárkóztak be. A zajokból ítélve elevenen nyúzzák egymást. Á, csak a gyanta.

Az Oscar díj átvételére alkalmas sminkben bújnak elő, és végre hozzákezdenek a matek házihoz. Ha elakadnak, majd legfeljebb felhívnak valakit. Fel is hívják először egyikük, majd másikuk  Apuját, mert ez a hívás ingyenes, és úgyis azt mondják mind a ketten, hogy kérdezzék meg mástól. És az a hívás már korántsem ingyenes, de most már legális…

Szabó Ágnes írásainak folytatását megtalálod a Camino magazin aktuális (2.) számában. Közvetlenül kamaszokról szóló írása mellett Zelka és Miklós tollából a szokásokról olvashatsz.

Hosszas hallgatás és mérlegelés után

ma, 2011. 11. 11,-én, 11 óra 11 perckor,

abban a pillanatban, amikor Miklós másodperc pontos órájának legkisebb mutatója elérte a 11-est,

felengedünk egy hatalmas piros léggömböt a vitorlázó repülőtérről,

rajta kívánságainkkal, vágyainkkal és egy viccel

Miközben emelkedett, a szél nyugat felé sodorta.

Sokáig követtük az útját az égen, aztán hazajöttünk.

Ezt a két video-t találtuk érdekesnek a témában.

Ez itt egy teljesen más hangulatú, hosszabb is, de érdemes megnézni.

A lufi-eregetést jövőre december 12.-én dél után 12 perccel biztosan megismételjük, mert nagyon nagy élmény volt. De lehet, hogy közben is lesz egy-két alkalom.

Csatlakoznál?

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Az Özvegyemberrel csak néhanapján találkozom. A szokásosnál nehezebb és fájóbb tapasztalatok ezek. Mélyre nyúlnak. Előhoznak elfeledett élményeket, kinyitnak lezártnak hitt emlékeket. Lénye, jelenléte a múlttal való szembesülést adja. A visszanézésnél jobban szeretem a jelen és a jövő felé fordulást, de néha, amikor a dolgok – valami titokzatos módon – nehezen mennek, szükség van rá. Meg kell mozgatni egy-egy gyökeret, és megkeresni, hová kapaszkodik a vége…

Akkor tarts velem ezen az úton, ha úgy érzed, valami visszafog, valami akadályoz, valami gátol, s hiába teszel erőfeszítéseket, azok nem hozzák az elvárható eredményt.

Hunyd le a szemed. Öt hosszú be- és kilégzés után indulj el megkeresni az elmédben azt a temetőt, amit gyerekkorodban láttál. Belégzés, kilégzés. Be, ki.

Talán játszottál ott, talán virágot szedtél a barátaiddal, esetleg kamaszként ijesztgettétek egymást.

Belégzés, kilégzés.

Bárhogy volt, nekünk most megfelel, mert az a temető, ami lassan felbukkan az emlékeidből és kirajzolódik a szemed előtt, titokzatos, egyszerre vonzó és taszító.

Belégzés, kilégzés.

Már ott vagy.

Nappal van, hűvös idő. Tél vége     vagy nagyon késő ősz. Vegyél fel egy jó puha kabátot, ami megvéd a hidegtől. Burkolózz bele, dugd mélyen a zsebébe a kezed.

Így most már jó. Érzed az arcodon a levegő csípősségét, de a kabát melegít.

Indulj el, és keresd meg az Özvegyembert. Valahol balra, hátul fogod meglátni, ahogy csendesen álldogál, kezét egy fa törzsének támasztva.

Némán nézi, amint odalépsz hozzá. Ez így van jól. Ő nagyon ritkán beszél. Neked is jó, ha szótlan marad, mert pontosan így mondja a legtöbbet. Persze figyelni kell rá nagyon. A szeme villanása, az arca rezdülései, a teste finom mozdulatai árulják el, amit gondol.

Te is csendben maradhatsz, ha úgy akarod. Ő hall téged mindenképpen. Elmondhatod halk szavakkal, de csupán a gondolataiddal is, mi a gondod, miért jöttél, mi az a kérdés, amire választ keresel. Hamar megérti miről van szó, és megmutatja neked az utat.

Elengedi a fa törzsét, és lassú léptekkel elindul. Tarts vele.

Egy olyan helyre vezet a temetőben, amelyben ott rejlik a válasz a kérdésedre.

Figyeld merre haladtok, mi mellett mentek el, és hol állapodtok meg végül.

Nézd az arcát, és kövesd a tekintetét.

Amit látsz – legyen az akár egy tárgy, akár egy növény, akár egy fénykép vagy felirat – abban ott van a válasz a kérdésedre.

Nézd, amit ő, és hagyd, hogy feljöjjenek az emlékeid. Képek, arcok, szavak, érzések.

Volt a múltadban valaki vagy valami, aminek köze van a mostani nehézségeidhez. Ezt mutatja meg neked az Özvegyember.

Nézd a tárgyat, és engedd, hogy jöjjenek a képek. Talán nehéz lesz, de amíg keresel, ő ott marad melletted.

Ha meglelted a választ, ő jóváhagyólag rád néz, majd hátat fordít és elindul. Nem várja meg, hogy összeálljon neked a kép, csak azt, hogy megfogd a fonalat. Engedd menni. Ő teljesítette a feladatát.

Te még maradhatsz és felfejtheted milyen múltbéli akadály gátol, vagy visszajöhetsz és az álommunkádra bízhatod a többit.

Mielőtt indulnál, küldj egy gondolatbéli köszönömöt az Özvegyember felé, aztán gondolatban is hunyd le a szemed és lélegezz ötöt nyugodtan, mélyen.

Belégzés, kilégzés. Be, ki. Be, ki. Be, ki. Be, ki.

Visszajöttél, kinyithatod a szemed.

Az elkövetkező napokban sokszor eszedbe jut majd a múltad egy időszaka, vagy egy személy, aki egykor lényeges volt. Talán visszautazol egy régi helyszínre, vagy beszélsz valakivel, aki emlékszik azokra az időkre. Ebben már nagy a szabadságod. Haladj úgy, ahogy a legjobb neked.

Most már meg fogod találni, ami a múltból visszafog, és el tudod tőle oldozni magad. Már tudod miről van szó, innentől ismét te vagy a főnök a saját életedben.

Legyen további szép utad!

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Vicces, mert ha reggel ezt a lapot húzom ki, azzal indulok neki a napnak: valami jó fog történni! Figyelem is nagyon az eseményeket, hogy vajon mi lehet az? Aztán többnyire elvisznek a napi dolgok, belefeledkezem valamibe. Csak akkor jut eszembe ismét, amikor váratlan öröm ér. Akkor már tényleg váratlanul! Persze rögtön beugrik, mire is számítottam reggel… Nos, ma éppen így indulok a napnak.

Mielőtt reggel nekiindulsz a világnak, képzeld csak el, ahogy megkevered a kártyapaklit és kihúzod a váratlan öröm lapját.

Végigsuhannak fejedben a nap várható eseményei, és kicsit mindegyikbe belegondolsz. Vajon melyik hoz majd váratlan örömet, és mi módon? Gondold meg kikkel találkozol. Melyikükről feltételezed, hogy kellemes meglepetést hoz számodra?

Most fordítsunk egy kicsit a dolgon!

Azok az emberek, akik előbb eszedbe jutottak, a te részedről vajon hogyan meglephetők? Milyen váratlan örömet tudnál okozni nekik és hogyan? Mi az az apró, részükről nem várt dolog (tárgy, cselekedet, mondat vagy bármi más), amivel mosolyt csalhatnál az arcukra?

Ahogy gondolatban megleped ezeket az embereket, talán kedved támad a valóságban is megismételni valamelyik meglepetést. Légy hozzá bátor, egyszer érdemes kipróbálni!

Végiggondoltad a napod várható eseményeit és találkozásait? Akkor itt az ideje, hogy azokat a helyzeteket is számba vedd, melyek elsőre nem jutottak eszedbe. Közlekedés, vásárlás, találkozás valakivel az utcán. Így is érhet vidám meglepetés, főleg, ha örömre vagy hangolva. Hisz úgy könnyebben észreveszed, ha kedvesek, figyelmesek, mosolygósak veled.

És vajon milyen ötleted van arra, hogy alig ismert vagy akár idegen embereknek te okozz váratlan örömet? Gondold meg, van-e ezek között megvalósítható elképzelés, olyan cselekvés, melybe bátran és derűsen belemész!

Hiszek abban, hogy az általunk adott és a hozzánk érkező jó folyamatos kiegyensúlyozódásban van. Ha örömet okozol, ha derűt sugárzol, akkor te is részesülsz ebben. Nem pont ott és nem épp attól, akinek adtál. Máshol és mástól kapod vissza. Ez így van rendjén.

A mosoly és a kedvesség ingyen van.
Próbáld ki épp ma, hogyan gyűjthetsz be minél több meleg mosolyt és kedvesen csillogó pillantást.

Ha így indulsz a napnak, estére legalább három váratlan örömet könyvelhetsz be a képzeletbeli mérlegfőkönyvedbe. De inkább többet.

Ezt kívánom neked mára.

SZÖRP RICE – Meglepetések helyett

(élményforrás interjú)

A pszichológusok általában törekszenek arra, hogy rendelőjüket minél kellemesebbé tegyék. Azért van erre szükség, mert akik hozzájuk fordulnak, könnyebben megnyílnak a meghitt környezetben. Zelka, hogy van az, hogy számotokra egyszerűen az otthon a rendelő?

– Valamilyen szinten mindenki ért a pszichológiához, akárcsak a futballhoz és a világpolitikához. Minél ridegebb a környezet, annál inkább sémákba merevednek azok, akik hozzánk fordulnak. Ezért inkább úgy fogadjuk a vendégeinket, mintha egy jó barát érkezne az otthonunkba. Ha éppen ebédidő van, asztalhoz invitáljuk vendégeinket, ha derűs az ég, süt a nap, megkérjük, tartsanak velünk egy sétára, de megesik, hogy épp a kertben hűsölünk. Persze a csukott szobaajtó mögött teázgatva is tudunk jókat beszélgetni, eredményesen dolgozni.

– A kliensek – vagy ahogy te mondtad: vendégek – jöhetnek családostul is?

– Ha a problémájuk úgy kívánja, kifejezetten kérjük ezt. A párkapcsolati problémákkal vagy horkolással küzdők élethelyzetét legjobban úgy tudjuk feltárni, ha társukkal jönnek. Az, gondolom egészen természetes, hogy a családi, nevelési nehézségek megoldásához lehetőség szerint minden érintettet várunk és így van ez táplálkozási, emésztőrendszeri problémákkal küzdő családoknál is.

– A gyerekek hogyan reagálják le, hogy pszichológushoz, terápiára kell jönniük?

– A gyermekkel érkezőket arra szoktuk kérni, mondják azt: „megyünk nyuszit simogatni” vagy „nézünk kiscsibéket” vagy „etetünk halacskákat” vagy „kipróbáljuk milyen ügyesen tudsz az egérkéknek almát szeletelni” vagy „megnézzük hogyan hozza vissza neked a labdát a kutya”, s a többiről hallgassanak. A gyerekek így elkerülik, hogy rossz hírbe kerüljenek az óvodásban, iskolában vagy baráti körben. Mi úgy tudunk nekik legjobban segíteni, ha ők maguk nem is tudják, pontosan hol jártak. Ehhez kiváló fedőtörténet az Élményforrás Ház.

– Nem borítják fel a családi békéteket a betegek?

– Éppen olyan egészséges emberekkel, családokkal foglalkozunk, mint amilyenek mi magunk vagyunk. Sőt, annyiban kivételesek ezek a felnőttek, amennyiben idejében felismerik, hogy célszerű hozzánk fordulni. Miklóssal nagyon élvezzük, amikor együtt keressük a megoldásokat. Gyerekeink beszűrődő hangjai pedig olyan derűs alaphangulatot adnak, amelyben könnyű megtalálni a saját erőforrásokat.

–­ Mit értesz  saját erőforrásokon?

– Módszerünk lényege, hogy probléma megoldása ott rejlik mindenkiben, csak meg kell találja, ki kell csalogassa. Mi úgy segítünk, akár a bába. Megkeressük mi mindenben jó az a személy, pár vagy család, aki hozzánk fordul, azután ezekről a sikeres területekről kiindulva fordulunk a probléma felé. Az épre, a jó működésre építünk, ezt segítünk gyarapodásnak indítani, hogy a kívánatos kiszoríthassa mindazt, amitől szeretnénk megszabadulni.

– Baráti kapcsolatok is kialakulnak?

– Általában elég négy találkozás. Mivel pedig azok, akik elégedetten távoznak, úgy érzik, maguknak köszönhetik a megoldást, könnyen elengednek bennünket. Ez így is igaz, és így is van rendjén.

A rendelésről további részletek: www.pszichologusok.hu 

Zelka holnapi bátorkodása meglepetés és titok.

Az esti beszélgetés résztvevőinek meglepetés.

Azoknak, akik távol maradnak, titok.

Ha érdekelnek a részletek kattints ide.

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Eszembe jut egy asszony, aki hatvanhét éves korában azt mondta nekem: „Sokat nézegettem a képmásom a tükörben, mire most azt mondhatom, elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. A vékonyodó hajammal, az arcom ráncaival és a szeplősödő kézfejemmel együtt.”.

Nagymamasága ihlette a tükörképével való barátkozást, és az unokái értékítélete segítette önmaga újraértékelésében. Az ő szemükkel kezdte nézni előbb saját magát, de azóta már a környezetét is. Most hetvenkét éves, energikus, derűs, és egy csodálatos tanyát vezet.

Szívesen elviszlek hozzá látogatóba…

Elsőként küldd körbe a tekinteted a környezeteden, és engedd megállapodni valamin. Bármi lehet az, segíteni fog meglátnod, milyen csodás az Öregasszony világa!

Ha a pillantásod megragadta valami, a képét őrizve hunyd be a szemed. Lásd tovább a képet, amit megtaláltál, és az összes többi körülötte levőt engedd elhalványulni. Mintha kiradíroznád, vagy kifakulnának a színek.

Most már csak az a dolgot látod, körülötte üresség.

Nyisd meg most ezt az ürességet az Öregasszony előtt, és hagyd, hogy ez a te képed az ő világában találjon helyet. Egy polcon, egy falon, egy asztalon, egy széken, az udvaron, akár egy bokor alatt a kertben, a kerítés tetején vagy az ólban. Hagyd, hogy a dolog, amit a tekinteted kiválasztott, helyet találjon az Öregasszony tanyáján, és ezzel téged is odavigyen.

Most már látod. Kezd élénkké, színessé válni az egész kép. Ez már az ő világa. Talán meg is mozdul. Te is mozdulhatsz. Szabadságodban áll, érezd otthon magad!

Nézz körül, érints, szagolj, hallgass, kóstolj!

E z a világ a jelen világa, az apró örömök birodalma. Kicsi szépségek, aprócska kedves helyzetek, a pillanat parányi csillanásai várnak itt. Mind szívmelengető, örülni-derülni való. Itt nyugalom van, harmónia és az Élet megannyi apró csodája vár.

Te idehoztál valamit a képzeleteddel, gazdagítottad ezt a világot. Cserébe te is kapsz valamit, ami mosolyt csal az arcodra, ami megmelengeti a szíved.

Csak figyelj jól, és hamarosan észreveszed, mi az a múló pillanatban, ami örömet hoz neked!

Figyeld meg alaposan. Engedd bele magad a pillanatba. Hagyd, hogy hassanak rád a színek, a fények! Hallgasd a hozzá tartozó hangokat! Érezd a mozgást! Valami illatot is érzel? Esetleg egy íz van a szádban, miközben az élménybe feledkezel? A mosolyod jelzi, megtaláltál egy arany pillanatot az Öregasszony világában.

Magaddal hozhatod. Ez már a tiéd. Bármikor felidézheted ismét vagy visszajöhetsz egy újabb apró élményért.

Ahogy lassan kinyitod a szemed, kicsit furcsának hat az a dolog, aminek képe a másik világba vitt. De csak rövid ideig. Aztán újra visszasimul az itteni világba.

Most már tudod az utat az Öregasszonyhoz, és ezzel a szívmelengető apró örömökhöz. Bármikor visszamehetsz, csak engedned kell a tekintetedet megállapodni valamin, lehunyt szemmel lassan elhalványítani a környezetét, és engedni, hogy megjelenjék abban a másik világban. Vele együtt te is odakerülsz, és megkereshetsz egy újabb arany pillanatot. Sosem fogynak el, mindig kicsit mást, mindig újakat találsz.

Becsüld meg ezt a világot, vigyázz rá és látogasd gyakran.

Megszépíti az életedet.

ÉLMÉNY-TÚRA – Utazz székben ülve (is)

Jó okkal használják büntetés gyanánt a bezárást, a fogva tartást, a személyes tárgyaktól, ruházattól való megfosztást. Azon túl, hogy a szabad mozgás és a kapcsolattartási lehetőségek korlátozódnak ezzel, az önazonosság érzés is csorbul, az identitás is sérül. A hiány viszont az egyik legerősebb jelenlét. Fájdalmasan és sajgón, de világosan jelzi a fontos dolgokat…

Nehéz helyzetbe hívlak, kellemetlen lesz az élmény – legalábbis az eleje –, de annál nagyobb a nyeresége.

Képzeld el, ott ülsz a rovátkás fal túloldalán, ugyanolyan ruhában, ugyanúgy kucogorva, mint a képen látható férfi. Melletted is kopott a fal. Nyirkos minden, érezni a málladozó nedves vakolatot, és még más kellemetlen szagokat.

Már ott vagy.

Hűvös a levegő. Itt folyton dideregni kell, de már ahhoz sincs erőd. Kint sem süt a nap. Amolyan véget nem érő sűrű cseppekben esik, mintha sohasem akarná abbahagyni. Felállhatnál valamire, hogy kinézz az ablakon, de minek. Odakint is csak ugyanazt a szürkeséget látnád, ugyanazt a párás hűvösséget éreznéd. Talán némi frissesség elérne, de már megszokta az orrod a szagot. Tudod, hogy van, de alig érzed.

Csak ülsz, a térdedet átölelve, szótlanul, amikor hallod, hogy a jobb oldaladról léptek közelednek. Kulcs zörög. Megcsikordul egy ajtó zsanérja. Nyílik, dörrenve visszacsukódik. Az eddig üres szomszéd cellába rabot hoztak. Hallod az őr távolodó lépteit. Majd újra a csöndet.

Átkopogsz a falon. Tompán, de jók kivehetően hallatszik, ahogy a mutató és középső ujjad percei a kőhöz ütődnek. Kicsit vársz. A szomszéd visszakopog. Ugyanannyit és ugyanolyan ritmusban, mint te tetted. Kis szünet után még négy kopogás hallatszik, egy hosszabb, két rövid és megint egy hosszabb: tá-ti-ti-tá. Visszakopogod a ritmust, majd újat kezdesz. Ő válaszol.

– Ki vagy? – kérdezed.
– Zelka – válaszolom. – Neked mi a neved?
Megmondod. Furcsa kimondani. Régen kérdezték tőled.
Megismétlem. Még furcsább. Valaki itt a neveden szólít?! Hogy hiányzott! Milyen jó hallani.

Beszélgetni kezdünk.
– Nem fognak kiengedni innen – mondod.
– Tudom – felelem. –Mióta vagy itt?
– Nem tudom – válaszolod. – Az elején számoltam a napokat, de már jó ideje abbahagytam.
– Kezded feladni…
– Azt hiszem – mondod.
– Mondd, mi az a hét dolog, ami legjobban hiányzik? – kérdezem.
Egy kis csönd támad, míg megtalálod a választ. Előbb kettőt mondasz egymás után. Aztán még egyet. Majd a negyedik is eszedbe jut. Hallom, tódulnak az emlékeid, érzem, sorjáznak benned az élmények, az arcok, az érzelmek. Mintha egy gát szakadt volna át: árad belőled mi minden fontos neked. Jönnek vágyak, megvalósult álmok és beteljesülni valók.

Hallom a hangodat a fal mögül.

Te is hallod magad?

Látod, mi az, amire a legsötétebb rabságodban vágysz? Érzed, mi fontos számodra ott, a cella nyirkos kilátástalanságában?

A listád – ha falra kaparod, ha papírra veted, ha bárhogy megörökíted – elég erőd ad neked, hogy kijuss. Segít, hogy újra élni kezdj.

Írd fel ezt a hét dolgot, és használd a listád erejét. A képzeleted segít létrehozni a legsötétebb kilátástalanságban, de a valóságban fog segíteni, amikor elbizonytalanodsz, amikor egyedül találod magad, amikor korlátokat érzel, amikor szűknek tűnik a mozgástered.

Ez az útravalód mára.

Add meg magadnak ezt az erőforrást, és fordítsd hasznodra a szükségben!